Egy év csúszás ide vagy oda, hamarosan elrajtolnak a japán fővárosban zajló ötkarikás játékok – és még a kezdés előtt megkaptuk a hozzá kapcsolódó videojátékot is, az Olympic Games Tokyo 2020-at. Az olimpiai eseményeket feldolgozó játékokat véleményem szerint sohasem a professzionális szimulációs élmények miatt keresik a játékosok. A trailerek alapján pedig erről az alkotásról is sejteni lehetett, hogy nem egy hardcore sportjátékrajongóknak készült cím lesz. A SEGA játékának hangulatára viszont nem lehet panasz, főleg így a kezdés előtti hetekben – de lássuk, milyen lett a program!
Mielőtt belekezdenénk a kanapésportolásba, nulladik lépésként létre kell hoznunk karakterünket egy jópofa kreálórendszeren keresztül. Ha ezzel megvagyunk, és nemzetünket is meghatároztuk, akkor kezdődhet az igazi élmény. Meglepő volt azonban számomra, hogy a játék a főmenübe érkezve elengedi a kezünket, és hagyja, hogy azt csináljuk, amit akarunk. A kötöttségek nélküli megoldás persze nem rossz, de egy rövid tutorialnek azért örültem volna. Ha először próbálunk ki egy adott sportot, akkor persze néhány jótanáccsal el leszünk látva, illetve a technikákat is elmagyarázza röviden a játék, viszont ezt követően már a magunk urai vagyunk. Kissé furcsa volt nekem, hogy minden számnál jóformán segítség nélkül kell rájönni, mégis hogyan érhetünk el olyan eredményt, ami már felvállalható a közönség előtt.
Csak hogy senkit ne érjen meglepetésként: az Olympic Games Tokyo 2020 egy minijáték-gyűjtemény. Ez persze nem probléma, hiszen korábban is hasonló metódus alapján készültek az olimpiai eseményekre gyártott szoftverek, viszont a minőségen azért még lehetett volna mit csiszolni. A menüben mindenféle megkötés nélkül bármikor beleugorhatunk a 18 különböző sportág bármelyikébe. Ami nekem itt nagyon hiányzott, az az, hogy nincsen egy rendszer vagy szamárlétra, ami alapján karriermód-szerűen válnak elérhetővé az új versenyszámok. Ebben a kötöttségektől mentes szisztémában szépen, egyesével végigzongoráztam egymás után az összes lehetőséget. A végén kifejezetten meglepett voltam a minőség láttán, de összességében jól szórakoztam.
A jó pár opció ellenére mégis úgy érzem, hogy jó pár fontos sportág kimaradt. Főleg nekünk magyaroknak fájó, hogy többek között nincsen opció vívásra, vízilabdázásra, atlétikára és kézilabdázásra sem. Ellenben a falmászás és a BMX bekerült, ami azért igen érdekes. Természetesen mindenkinek nem lehet kedvezni, viszont az már nagyobb gond, hogy nagyon felemás lett a végeredmény. A foci, a baseball és a rugby nagyon lebutított játékmenettel rendelkezik, miközben az úszás és a röplabda olyan szintű precizitást igényel, hogy egyszerűen képtelen voltam normális eredményt elérni.
A játékidőre igazából nem lehet különösebb panaszom, sokáig el lehet lenni a különböző sportágakkal. Tényszerű persze az is, hogy egy 100 méteres futás vagy úszás nem fog olyan sokáig tartani, mint egy kosárlabdameccs. Azt az olcsó trükköt azért itt is bevetették a fejlesztők, miszerint, ha van pingpong, akkor bizony lesz nagypályás tenisz is. A két mód hiába van külön kezelve, lényegében ugyanaz a kettő, minimális változtatással.
Minden rossz ellenére viszont végig jól szórakoztam, és egy hangulatos felvezető lehet ez a játék a valós olimpiára. Szerencsére egy pillanatig se akarja magát komolyan venni: például ha gyorsan futunk, akkor lángol karakterünk, amikor pedig összejött a kellő mennyiségű energia, akkor fociban meg tudunk ereszteni egy igazi Tsubasa kapitány ihlette hálószaggató lövést. Az anime jelleg egyébként a játék grafikáján is meglátszódik. Rajzos látványvilággal és színes effektekkel fogunk találkozni, amerre csak a szem ellát. Véleményem szerint ez így teljesen rendben is van, mert ha a fotórealisztikus grafikára törekedtek volna a készítők, akkor kissé bután jött volna le, hogy a stílus annyira arcade lett, amennyire csak lehet. Aki szimulátorszerű sportjátékot keres, az rossz ajtón kopogtat, viszont minijáték-gyűjteménynek már-már tökéletes a teszt alanya.
Amennyiben a gépi ellenfeleket kiismertük, és az összes játékmódot legalább egyszer kipróbáltuk, akkor jöhet a lényeg, az online móka. Ebben a játékrészben a gép véletlenszerűen összeválogat néhány sportot, ahol meg kell küzdenünk az ellenfelekkel, néhol pedig az idétlenkedő és a passz gombot nem ismerő társakkal is. Bátran ki merem jelenteni, hogy nemzetünk képviselése a multiplayer szekcióban még izgalmasabb. Minden számban próbáltam extrán jól teljesíteni, nehogy szégyent hozzak kis hazánkra.
A hangulat, és úgy összességében az egész játék rendben van, és jó pár kellemes pillanatot okozott. Hibái persze vannak, és egy komplexebb, szintlépéses motivációs rendszert is el tudtam volna képzelni, de így sem mondanám, hogy rossz lenne az Olympic Games Tokyo 2020. Alapozásnak tökéletes, partijátékként pedig meg fogja állni a helyét a soron következő olimpiáig.
