A Supergiant Gamesszel való találkozásom klasszikus barátságból kialakult erős szerelemként aposztrofálható. Az évek során szállított videojátékaik különlegesek voltak, és ugyan nem licitáltak rá egymásra, mindig egy egyedi élményt nyújtottak. A Bastion, a Transistor és a Pyre indie ékkövek. Egyedüli „hibájuk”, hogy hamar elfogyaszthatóak, így örömre adhat okot, hogy negyedk, legérettebb alkotásuk egy rouglike akciójáték. A Hades PlayStation 4-re és 5-re csak most startolt el, míg a Switch- és PC-tulajok már régebb óta élvezhetik és ismerhetik ezt a zseniális címet.
Zagreuszt, az alvilág uralkodójának fiát vezérelhetjük, aki hobbiból ki szeretne jutni az otthonából (később árnyalódik a sztori, de a poént nem szeretném lelőni). Ezt Hádész nem nézi jó szemmel, és különféle akadályokat és labirintusokat állít elébe. Izometrikus nézetből láthatjuk az eseményeket és csodálhatjuk meg az elénk táruló színes világot. Részletesen, gyönyörűen vannak megrajzolva a szereplők és a hátterek, az effektek is lemásznak a képernyőről. Külön kiemelném a karakterdizájnokat, amelyek lehengerlőek lettek. Ezeket gyakran fogjuk látni, mert a csaták mellett nagy szerepet kapott a narratíva is, a beszélgetős panelek közben megcsodálhatjuk az említett képeket. Zagreusz istenekkel szövetkezve könnyítheti meg a megpattanását – úgynevezett boonok képében áldják meg őt képességekkel.
A Hades nem túl könnyű, főleg az elején. Háromféle támadás és egy szökkenés áll rendelkezésre, hogy rendet vágjunk az alvilági rémek sorai között. A játék négy fő helyszínből áll, mindegyik szobákra tagolódik. Ezekbe belépve minden rémet le kell gyilkolnunk, hogy továbbmehessünk a következőkbe. Az ajtók fölött láthatjuk, milyen jutalmat takar a szomszédos járat, így akár több közül taktikusan kiválaszthatjuk a nekünk tetszőt. A helyiségek véletlenszerűek minden futamban, ahogy a jutalmak is, szóval két egyforma menet nem igazán létezik. Ez adja meg a stuff legnagyobb pozitívumát, hogy a felfedezés öröme az 50. próbálkozás után is tartogatni fog meglepetéseket.
Életet néhányféle módon lehet csak visszanyerni, a kezdő kis egységünk hamar elfogyhat, és akkor bekövetkezik a Game Over, egyből hazautazunk. Halhatatlan istenség lévén kikecmergünk a Sztüx folyóból, hogy családunk és ismerőseink kárörvendő szövegeit végighallgassuk. Elképesztő mennyiségű dialógus és reakció került megírásra, külön kiemelném a szuper szinkronmunkát. Van olyan színész, aki vagy öt karakternek is kölcsönzi a hangját, és szerencsére profi módon teszi ezt (az életben nem jöttem volna rá, ha stáblistán nem olvasom).
A House of Hades néven futó központi helyen szóba elegyedhetünk jó apánkkal, vakargathatjuk Kerberosz fejét, és más szereplőkkel is interakcióba léphetünk. Ahogy haladunk a játékban, úgy tűnhet fel egyre több szereplő ezen a helyen. Szövegük változatos és jól megírt, a görög mitológiából szépen merít. Akár még csinosíthatjuk is a placcot, ha elegendő nyersanyagot gyűjtögettünk. Előnyöket vásárolhatunk az építésznél, vagy a hálószobánkban öreganyánk tükrénél állíthatunk be további jóságokat. Egy extra szökkenőmozdulat vagy egy instant feltámadás mindig jól jöhet, ezeket a harácsolt kristályainkból vehetjük meg örök használatra. A lista hosszú, és a javakat megnyitni sem 10 percbe telik, így sokáig találhatunk újdonságokat.
A gyakorlótérről indulhatunk a következő szökési kísérletre, de előtte érdemes fegyvert választanunk. Először csupán kardunk áll rendelkezésre, de a megtalált kulcsokból további öt gyilokeszköz oldható fel. Eldobható és visszahívható lándzsa, akár több nyilat is kilőni képes íj, támadásra is kiválóan alkalmas pajzs, pusztakezes edzett kesztyűk, valamint egy nem teljesen evilági géppuskához hasonló csodaeszköz várja, hogy megkaparinthassuk. Minden további fegyónak három verziója is van, amelyek bizonyos pontokban és mozdulatokban, extra képességekben térnek el egymástól. Így 24-re rúg arzenálunk, ami egy tetemes mennyiség, a változatosság itt is gyönyörködtet. A gyakorló csontvázon kipróbálhatjuk, melyik mire képes, sosem kell zsákbamacskával indulnunk, még ha a program gerince erre is építkezik.
Ami igazán teljessé teszi a képet, az a bitang jó zenei felhozatal. Nagyon jól húzzák a talpalávalót a pokolban, azt meg kel hagyni. Vannak egészen csodálatos dalok is, amelyeket bizonyos szereplők fognak alkalmanként énekelni – na, azok igazi léleksimogató melódiák. A harcok gyorsak és változatosak, a ránk támadó népek gonoszak és szervezettek. Bekapcsolható egy több védelmet adó God mód is, ami halálonként 2% bónusz védelemmel szolgál a későbbiekben (20-ról indul és 80 a tető). Így gondoltak azokra is, akiknek nem Devil May Cry volt a jelük az oviban – lényegében a nehéz játék máshogy lesz könnyebb a sokórás viháncolás után.
Rengeteg képesség csalható elő a futamok alatt, és ezeket akár még kombinálhatjuk is. Képzeljük el, hogy Zeusz megáldja a nyilainkat árammal, amit tovább bikázhatunk extra kisülésekkel, majd ez kulminálódik abban, hogy bizonyos számú delikvensen tovább pattog. Közben a másik támadásunk, amely egyszerre 6-10 nyilat lő ki széles sávban, a bor istene mámoros leheletével van átitatva. Ez másnaposságot okoz, ami folyamatos sebzéssel jár. Eközben a szökkenő mozdulatunkat megáldja nagybátyánk egy kis örvénnyel, így a nyomunkban olyan tócsák keletkeznek, amelyek hátralökik a rosszakarókat. Az utolsó támadásunkat (ami alapesetben egy sima vörös vérkristály) Aténa forgópajzsos pengévé változtatja, ami nemcsak hogy gyors és nagyot sebez, de az útjába kerüli támadásokat, és a lövedékeket még vissza is veri a támadóra. És akkor ezt most mind egyszerre képzeljétek el 2 másodpercen belül. Persze ez még ennél is tovább cifrázható, mert a zeuszos példa szerint a többi támadás is fejleszthető, finomítható, ami még több előnnyel jár használójának. Akár még le is hívhatunk egy-egy istenséget, ha olyan boont választottunk, így néhány másodpercre akár mi változunk át háború istenének forgó pengéivé, vagy szerelemmel mellénk állítja Afrodité az ellenlábasokat. A lista szerencsére kilométeres hosszúságú, így csak ismételni tudom maga, hogy mennyire változatos és folyékony az élmény.
Egy átlagos Hades végigjátszás 20-40 perc, attól függően, mennyit gondolkodunk a buildjeinken. Nagyon nehéz letenni, és a „na, még egyszer utoljára” mondat a szokásosnál is többször fogja a szánkat elhagyni. Engem rendesen megfertőzött a cucc, ha csupán 15 perc szabadidőm volt, akkor is megkezdtem egy menetet. Szerencsére minden szoba után lehetőség van kilépni, ilyenkor biztonságosan mentésre kerül az adott állás. Rengeteg felfedeznivaló és kellemes főellenségharcok várnak ránk, de ezekről nem is írnék többet. Ajánlom a szoftvert beszerzésre, mert hosszútávú szórakozást garantál. Negatívumokkal nem is találkoztam – egyszer lefagyott a 60+ óra tesztelés alatt. Lassan egy hete nem játszottam vele, de úgy, mint egy leszokott dohányos, bármikor elővenném és nyomnék vele egy kört, már csak az íze kedvéért is.
