„Can it run Crysis?” – Ezt a híres-hírhedt szlogent, vagy, ahogyan ma hívják, mémet, még azok is ismerhetik, akik nem hozzám hasonló matuzsálemek gamer viszonylatban. Annak idején ez nem egy egyszerű kis megmosolyogtató kérdés volt, hanem bizony teljesen valós problémára utalt. A benne említett játék, a Cevat Yerli és testvérei által alapított Crytek stúdió 2007-es shootere, a Crysis ugyanis minden akkori vasat nemes egyszerűséggel szétcsócsált és kiköpött még reggeli előtt. Jómagam akkori viszonylatban nem gyenge géppel próbálkoztam nekifutni, de bizony meg kellett hajolnom a program által támasztott igények előtt, és jócskán lejjebb kellett vennem a magaméból, amire semelyik másik játéknál nem volt példa. A program ezzel együtt jókora sikert aratott, így azt 2013-ig egy spin-off epizód és két egyenesági folytatás követte, trilógiává kerekítve a nanoruhás szuperharcosok által vezetett küzdelem történetét a Föld népességét lenullázni akaró ceph-ek ellen.
Mindeközben a fejlesztők háza táján számos változás – kiadóváltás, belső átalakulás, miegymás – történt, aminek következtében az azt követő cirka hét esztendőben alig-alig hallattak magukról. Egészen tavalyig, amikor is a Saber Interactive-vel karöltve piacra dobták régi nagy sikerük teljesen átszabott küllemű verzióját Crysis Remastered címmel. Most, egy bő évvel később immár a teljes alaptrilógia erősen ráncfelvarrott képi világgal érhető el valamennyi mai platform tulajdonosai számára, a Crysis Remastered Trilogy nevű pakk formájában.
Aki szereti a jól megírt, sandbox jellegű pályatervezéssel körített, moziszerű átvezetőkkel tarkított, sci-fi témájú lövöldéket, az nagyon nem lő mellé ezzel a pakkal. A sztori középpontjában egy szupertitkos, viselőjük idegvégződései által vezérelt és saját bioenergiájával feltöltött nanoruhát hordó egység egyik harcosa áll. Őt irányítva vállalhatunk oroszlánrészt a Földet megszállni, annak lakosságát pedig elpusztítani akaró idegenek elleni küzdelemben. Ennek során az észak-koreaiak által megszállt távol-keleti szigetektől New York teljesen legyalult, dzsungellel borított, biodómmá változtatott városrészeiig vezet utunk.
Abszolút retro, totál old school és nagyon is üdítő.
A Crysis Remastered Trilogy csomag kizárólag az egyjátékos részekre koncentrál, így aki a mai multiplayer őrületek elkötelezett híve, az itt bizony csalódni fog. Nincs online rész, se sokszereplős arénák, se bejelentkezés, se DLC-hegyek, csak egyetlen játékos, egy részenként kb. tízórás sztori, no meg egy kontroller. Ennyi. Abszolút retro, totál old school és egyszersmind nagyon is üdítő. Nekünk, veteránoknak azért, mert visszahozza a régi idők játékélményét, a mai játékosoknak pedig azért, mert nekik megmutatja azt, mit is jelentett játékosnak lenni, vagy egy esős délutánt digitális mókával eltölteni nem is olyan rég (de, sajnos olyan rég).
A játékmenet, vagy a programok felépítése egyébként még ma sem számít totál elavultnak, megtalálható benne a mai, nyílt világú pályatervezés kezdetleges formája ugyanúgy, mint fegyvereink fejlesztése, vagy a többféle taktikai lehetőség bevetése az egyes helyszíneken. Nanoruhánk segítségével golyóállóak, láthatatlanok, szuper erősek vagy nagyon gyorsak lehetünk, ami számos különféle végigjátszási módot tesz lehetővé. Nekironthatunk ellenfeleinknek, vagy át is osonhatunk közöttük észrevétlenül – mi döntjük el. Az sem megszabott, hogy merről közelítve kell elérnünk az adott feladatot, így az útvonalunk sem előre meghatározott, ami ma már teljesen természetes, de anno nem volt az. Lényeg a lényeg, ezek a programok ma is remekül megállják a helyüket, ami azok felépítését, vagy játékmenetét illeti.
A programok rendesen felturbózott motorral kerülnek a Tisztelt Nagyérdemű elé.
Mielőtt a megvalósításról szólnék, azt gondolom, jobb, ha tisztázzuk, hogy ez egy remastered, és nem egy remake kiadás, így nagy csodákra senki ne számítson. A programok immár egy rendesen felturbózott motorral, egy végből szabva kerülnek a Tisztelt Nagyérdemű elé, és a mai hardvereknek hála immár gond nélkül muzsikálnak. Ami annak idején kinyírt minden konfigurációt, az most, alaposan átdolgozva, szoftveres ray-tracingre hajazó képi megoldásokkal, HDR-rel és egyebekkel telepakolva szerencsére már jóval szelídebbnek bizonyul.
Az első rész újrakevert verziója kapcsán még tapasztalhatóak voltak durvább grafikai bugok és kisebb-nagyobb röccenések, de a fejlesztők a kapott visszajelzéseket komolyan véve tovább finomították a CryEngine 5 által prezentált képi világot, így PlayStation 5-ön játszva csak néha találkoztam némi megakadással vagy kisebb problémával. Közben a játék tükörsima 60 fps képfrissítéssel futott 4K felbontáson, ami időnként már-már talán irreálisan gyorsnak is hatott. Előző generációs konzolokon nem próbáltam ki a játékot, de a rendesen feltuningolt grafikának azért ott bizony ára van, így ott 30 fps maximális képfrissítésre lett optimalizálva a program az erősebb gépek esetében is.
A töltési idők alaposan lerövidültek a régebbiekhez képest – ez is híresen hosszú, percekig eltartó procedúra volt annak idején –, ami a teljes képi modernizáció és optikai tuning mellett ugyancsak a fejlesztők egyik legfőbb célja volt. Most tíz másodpercekben mérhető idő alatt töltődnek be az új helyszínek, és ez elég is arra, hogy minden szinte kifogástalanul fusson. Azért csak szinte, mert azért néhol tapasztaltam némi meg-megakadást és egy pár apróbb anomáliát, de a tesztpéldányhoz a fejlesztőktől kapott információk alapján ezek kijavításán már dolgoznak, így számíthatunk további tapaszokra a jövőben.
A fények, az árnyékok, a tükröződések mind 2021-es színvonalúnak hatnak.
Az mindenesetre nagyon is látszik, hogy a lassan nagykorúvá cseperedő CryEngine volt annyira erős, hogy azt csak átpofozni kelljen ahhoz, hogy a mai igényeknek is eleget tudjon tenni. Nem azt mondom, hogy nincs ennél szebb játék, sőt, mai szemmel nézve kicsit néha avíttnak hat, de még ma is van olyan szép, hogy bőven eladható legyen egy felsőbb kategóriás játékhoz. Ha pedig azt is belevesszük, hogy a CryEngine 5 szoftveresen tud prezentálni olyan árnyékolási és tükröződési effekteket, amelyeket a legerősebb videokártyák jelentős része csak hardveresen – vagy, legyünk őszinték: úgy sem – képes, mindjárt kicsit más szemmel nézzük a dolgokat. Oké, a vízfelszín, az arcok, a lomb mozgása, a víznek a szemünk előtt lebegő meniszkusza ma már nem hatnak olyan forradalminak, sőt, de nem is tűnnek annyira iszonyú réginek, hogy ordítson róluk, hogy egy nyolc-tizennégy évvel ezelőtti játék felturbózott, legújabb verziójú motorja dübörögne alattuk. Cserébe a fények, az árnyékok, a tükröződések és minden egyéb nagyon is 2021-es színvonalúnak hatnak.
A hangok és a kontrollerrel történő vezérlés is némi átpofozáson esett át, illetve egységesítették és optimalizálták őket a fejlesztők, hogy egyöntetű, mai szemmel nézve, mai gamerként játszva is remek programokat kaphassunk kézhez, így ezekre sem lehet semmi panaszunk. Ha pedig azt is hozzáveszem, hogy mindez egy régebbi generációs játék áráért lehet a miénk, akkor végképp nem látok ellenérvet a csomag beszerzésére.
A német Crytek 2007-2013 között megjelent moziszerű lövöldéje mai köntösben, szoftveres ray-tracing megoldásokkal, jócskán lecsökkent töltési időkkel, a régi, jól megszokott és bevált játékmenettel került a boltok polcaira. A Crysis Remastered Trilogy mindent tud, amit egy vérbeli, jól megírt lövöldének tudnia kell: a jó sztorit, a remek játékmenetet, a többféle végigjátszási lehetőséget, a sandbox jellegű pályákat, a fejlesztési lehetőségeket, a kellően hosszú játékidőt, a remek egyjátékos élményt. Aki egy kis régimódi videojátékos szórakozásra vágyik, és kíváncsi, mi vágta ki annak idején apa vagy a nagytesó gépén azt a bizonyos biztosítékot, az ne habozzon, mert most egyetlen játék áráért egy komplett trilógiát vihet haza. Akár nosztalgiából, akár azért, mert egy remek sorozatot szeretnénk annak valaha volt legjobb formájában végigjátszani, ne habozzunk, és nyugodt szívvel vágjunk bele a Nomád és a Próféta kalandjaiba.
