Nem kertelek, eléggé tudathasadásos vagyok a Grid Legends kapcsán. Vannak vonásai, amelyek miatt egy nagyon szerethető játék tudna lenni – ha nem volnának ott azok a részletek, amelyektől az egyszeri fotelsofőr a falnak menne. Pedig alapvetően adott lenne minden egy olyan könnyed versenyjátékhoz, amelynek én is állva tudnék tapsolni, és valahogy csak nem jött össze. Mi történhetett?
Kezdjük az elején: kapunk sztori módot, akárcsak az F1 2021-ben. Ellentétben azzal itt élő szereplők bújtak többek között tűzálló overálba, hogy amolyan Netflix-majmoló stílusú kis inzertekkel tegyék színesebbé a két futam közötti időt, és némi hátteret adjanak az egyes versenyekre kitűzött célnak. Az ötlet remek, a kivitelezéssel vannak kis problémáim: a színészi játék meglepően gyenge, mesterkélt. Ha már a Drive to Survive volt az ihlet, meríthettek volna onnan a színészek ihletet, hogy is viselkednek a versenyzők és a csapatfőnökök a kamerák előtt és a természetes közegükben, mert ez itt nem feltétlen hasonlít rá – és az sem áll jól neki, hogy unalmas vagy ripacs karaktereket kell eljátszaniuk (gondolom, ilyen nyersanyagból nehéz jót kihozni). De még így is azt mondom jobb, hogy van, és tulajdonképp egész élvezhető.
Mivel a Grid sorozatról beszélünk, ne számítsunk magasfokú szimulációra: ez tulajdonképp Need for Speed újragondolva. Ha valaki nagyon akar, persze hozzányúlhat pár alap dologhoz az autón, de igazából a sebességváltó áttételén kívül másnak eléggé minimálisan érezhető hatása van csak csupán. Ami határozottan pozitívum az az, hogy a vezetési segédleteknél a blokkolásgátló, a kipörgésgátló és a menetstabilizáló fokozatokban állítható – így kéne ezt mindenhol, teljesen testreszabható a vezetési élmény.
Az irányítás szolgáltatta a másik pozitív meglepetést. Árkád autókázásokat általában gamepaddel szoktam a legjobban élvezni: sokszor érezhető, hogy arra optimalizálják az irányítást. Persze kormánnyal is el lehet lenni, de pont az árkád jellegű, egyszerűbb fizika miatt nem adja olyan jól azzal. Nos, a Grid Legends a szabályerősítő kivétel: kormánnyal is meglepően élvezetes száguldozni, és a verda is egészen autószerűen viselkedik így (is). Persze ettől még nem lesz szimulátor, de a Codemasters ezt a részét a játéknak nagyon jól kireszelte. Persze gamepaddel is remek szórakozás, és az árkád jelleg itt is kiütközik – elég hasonló köridőket lehet autózni mindkét módon.
Viszont van két problémám is. Az egyik a mesterséges intelligenciához kötődik: lassú. Nyugodtan fel lehet tekerni a nehézségi szintet, talán a legkeményebben izzaszt meg jobban, de alatta már-már sétagalopp a dolog. Persze próbál emberi lenni és hibázgat is, de ez így kicsit kevés. Van ám valamiféle nemezis dolog is itt: ha egy ellenfelünket a kelleténél többször vagy keményebben koccoljuk le, akkor ő is nekiáll keménykedni velünk, de mivel mint már említettem, nem sok kihívást jelentenek, így nem igazán tapasztaltam meg ezt a fokozott agressziót.
A karriermód pedig már a jól megszokott sablonokból építkezik. Benevezünk az egyes géposztályok futamaira saját vagy kölcsönjárgánnyal, kajtatunk a szponzorok után és teljesítjük a kitűzött feladataikat, feljesztgetjük a szekereinket... Bejött ugyan némi csapatfejlesztéses vonal is az utóbbi WRC és F1 játékok mintájára, de ez se lett valami túl mély. A pályaválaszték az épített versenypályákon kívül meglepően (és talán kicsit zavaróan) sok utcai pályából áll – és jár ehhez egy egyszerűbb versenytervező is.
Nem szóltam még a kivitelezésről, bár talán nem is nagyon kell beszéljek róla: akinek volt szerencséje az utóbbi két-három év codemasterses autós játékainak valamelyikéhez, az a képek alapján levégja, hogy a szokott színvonal megvan, annál viszont semmi több. Nem csúnya ez, csak egy Forza Horizon 5 vagy akár egy Gran Turismo 7 mellett picit kopottabb. A hangok ugyanígy a „semmi extra“ kategória – megvan minden, ami kell, de kiemelkedőnek nem nevezném.
Nem váltja meg a világot tehát a Grid Legends, de rossz játéknak semmiképp sem mondanám. Sőt, tulajdonképpen nagyon jól megvoltam vele a bosszantó hibái ellenére is. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan, de ha máskor nem, egy jobbféle akció során érdemes beszerezni a műfaj szerelmeseinek.
