Anno 2012-ben, amikor elindult a Guild Wars 2 világhódító útjára, talán még a fejlesztők sem tudták, hogy képes lesz-e hozni az első rész számait. Tény, hogy nagyon sokan panaszkodtak a régi motorosok közül, hogy ez már nem az a Guild Wars, amit ők megszerettek, de azt kell mondanom, még így is sokkal kevésbé nyúltak mellé, mint a hajdanán a nagy Blizzard egyes World of Warcraft kiegészítésekkel. A Guild Wars 2 képes volt prezentálni egy, a megszokottaktól teljesen eltérő játékmenetet, fejlődési rendszert, és ezekkel együtt egy teljesen új MMO-élményt.
Azóta megélt a játék két nagy kiegészítőt, a Heart of Thorns és a Path of Fire képében, továbbá számtalan plusz játékórát szerkesztettek a játékba a Living World szezonok segítségével. Idén pedig elértünk a legújabb expanzióhoz, amely ezúttal az End of Dragons címet viseli.
Nézzük első körben a történetet, mert hát mégis csak ez adja a Guild Wars 2 gerincét már évek óta! Adott ugyebár az új kontinensünk, Cantha, amely éveken át ködbe zárva a világ többi részétől elszigetelve fejlődött a maga útján. Ezt a békés különlétet vagyunk hivatottak megtörni, minekután ármányos cselszövések nyomán kénytelen kelletlen landolunk az elfeledett földrészen. Hamarosan rá kell jönnünk, hogy korántsem végeztünk az összes őssárkánnyal, sőt van egy, aki az eddigiekkel ellentétben teljesen más úton tengeti mindennapjait, és a céljai is abszolút eltérnek a megszokottól.
Gyakorlatilag ránk hárul a feladat, hogy kiderítsük, mi folyik valójában Cantha szívében, mi az a titokzatos erő, amely igába igyekszik dönteni az egész világot, és úgy az egész sárkányokkal kapcsolatos körforgással is tisztába kerülünk, plusz azzal, hogy mit is okoz/okozott az eddigi serény óriásgyík-vadászati hadjáratunk.
Tehát bőven van mit felfedezni, és azt kell mondjam, nagyon meg kell állnom, hogy ne spoilerezzem szét a cikket, pedig szívem szerint kiírnám magamból a „képzeljétek el” élményt. :-) Ezért ismételten megérdemel a fejlesztőgárda egy piros pontot, részemről legalább is biztosan. Letettek egy kellemesen lekötő háttértörténetet az asztalra, amely igaz, néhol tud vontatott lenni, de alapvetően szerteágazó és izgalmas is egyben.
Játékmechanikai újdonságokból is akad pár dolog, amivel találkozhatunk az End of Dragons nyüstölése során, ezeken pedig menjünk is szépen sorra!
Elsőnek ott van a fishing. Alapvetően nem értettem, hogy ezt a kis funkciót miért nem rakták már be korábban a játékba. Szinte minden MMORPG-ben ez majdnem hogy egy alap minijáték, ha úgy tetszik. Na de itt nem szabad a World of Warcraftban megszokott unalmas, két kattintásos horgászatra gondolni, ami közben az életedet is megunod. Habár igaz, hogy itt sem ez lesz a legizgalmasabb tevékenység, azért mégis kicsit aktívabb közbenjárást igényel majd részünkről a halak elejtése.
A rendszert inkább tudnám a Genshin Impact azonos mechanikájához hasonlítani, miszerint adott a bevágás után egy csúszka, amivel gyakorlatilag a hal ficánkolása van szimulálva, és nekünk két gombbal le kell követni ezt a mozgást, amíg a hal el nem fárad. Nekem ez a módszer tetszett, habár nem volt első látásra újdonság, akkor is el tudtam vele szórakozni. Plusz itt is aggathatunk fel különféle csalikat, amelyekkel aztán egy rakás különféle halat lehet fogni. Természetesen nem maradhatnak el a belőlük készült ételek sem, amelyek mondanom sem kell, hogy továbbra is buffolják majd karakterünket.
Ha azonban megunnánk a partról való horgászgatást, akkor csónakba is pattanhatunk, és azon szelve a habokat keresgélhetjük a különböző node-okat, ahol van még zsákmány. Ez pedig a másik új mastery, amely a kiegészítővel jött. Szkiffünkkel is tudunk utazgatni a vizeken, ami egyes esetekben eléggé hasznos tud lenni, pláne, ha nem akarunk saját erőből átúszni nagyobb távokat. Egyúttal pedig kapunk ide is extra képességeket később, amelyekkel például event bossok legyűrése tud majd könnyebbé válni.
Alapvetően ezek fejlesztése maradt a megszokott mederben, tehát gyűjtögetjük mastery pontjainkat és szintezzük az adott képességet. Ami viszont nagyon jópofa dolognak tűnt, és érdekes újabb minijáték-lehetőségeket ad az embernek, az a jáde botok használata. Itt arról van szó, hogy a küldetéssorozat egy pontján használatba kell vennünk kis barátunkat, hogy különböző feladatokat oldjunk meg, amelyeket másképpen amúgy nem lehet. Ehhez találunk a kontinensen szétszórva jáde akkumulátorokat, amelyekből az energiát kis robotunk fel tudja szipkázni és jó pár dolgot képesek vagyunk vele aktiválni.
Például a nekem egyik legjobban tetsző plusz, hogy a világban szétszórva találunk különböző védelmi mechanizmusokat, amelyeket a kis robi aktiválni tud, és ezek viszonylag nagy távon belül segítenek nekünk lezúzni az ellent. Kiváltképpen jól tudnak jönni ezek olyan eventeknél, ahol mondjuk adott területen elit vagy erősebb mobok jönnek, és kissé túl is tudnának minket terhelni, ha esetleg nincs ott más játékos, akivel közösen tudnánk aprítani.
De használhatunk vele még kötélpályarendszereket is, amelyeknek a segítségével két, nagy szintkülönbségű pont közt viszonylag gyorsan tudunk közlekedni. Ennek egy kellemetlen aspektusa volt részemről, mégpedig az, hogy nem láttam egyértelműen, hogy az adott zipline merre is akar vinni, és mondjuk pont a rossz irányba dobott. Mindemellett a fejlesztések révén buffokat is kapunk a botunktól, és a masteryvel összekötve egyre több funkció nyílik majd meg számunkra.
Másik érdekes újdonság a harci teknős, amelyet egészen kis kora óta nevelhetünk egy masszív ostromgéppé. Ezt a részt sajnos egyelőre nem tudtam személyesen kipróbálni, mivel egy sor achievement kinyitása kell hozzá, miután a sztorivonalat már végigjátszottuk. És ez bizony még előttem van.
Nem utolsó sorban pedig a harcrendszer is kapott egy-két érdekes adalékot, mindamellett, hogy behoztak a játékba minden casthoz egy-egy új elit specializációt. Minden karakternek a képességei kaptak ugyanis pár kiegészítő effektet, amelyek több módon is hatnak az ellenfélre és ránk is. Elsőnek például ott vannak a pajzsokat kimerítő spellek. Főleg a jáde robotok rendelkeznek ilyen pajzzsal, és bizonyos támadásaink képesek ezt a pajzsot lepofozni, miután pedig sikerült, utána sebezhetjük magát az ellent. Ha pedig nagyobb sebzést akarunk bevinni, akkor érdemes megnézni, hogy éppen melyik skillünk melyikkel lép kölcsönhatásba, hogy úgynevezett kombó sebzést adjon az alapsebzés mellé.
Az elementaliston elég fura volt elsőre megszokni ezt az egészet, mert egy elem alatt nem volt két egymással kombózó skill, ezért folyamat váltogatni kellett az amúgy is hektikus rotációban az elemeket, hogy a kombó okozta plusz sebzést kihozhassam. Ennek ellenére alapjában az ötlet nem rossz, sőt.
Grafikai szempontból semmit nem változott a felhozatal, igaz Cantha szép és nagyon zöld, legalábbis iszonyatosan dominál a zöldség, de ez nem jelenti, hogy ettől ronda lenne a látvány. Sőt mi több, inkább okozott kellemes érzést a vibráló színvilág. Mindazonáltal az új kontinens városait is nagyon szépen hozták össze a készítők. Vegyük mondjuk Shing Jea szigetét, ahol elsőnek landolunk. Mondhatni, hogy szinte az első egy órát tökéletesen könnyű volt itt eltölteni, mert a korosodó grafikus motor ellenére képes voltam hosszasan nézelődni. Másik oldalon pedig ott van a nagyváros, New Kaineng City, amely ismételten masszívra sikerült, és amellett, hogy hatalmas, látványosságnak sem utolsó. Persze ebben jócskán benne van az újdonságfaktor, de akkor is. Itt is millió dinamikus event fog a nyakunkba szakadni, és ahogy azt már megszokhattuk, egy percre sem marad nyugtunk, mindig lesz mit tenni.
Miután elhagyjuk a várost, Arborstone kapui átvezetnek majd minket Echowald Wildsba, ami gyakorlatilag egy hatalmas erdőség. Itt mondjuk volt egy kicsi Heart of Thorns utóérzésem a terület jellegéből fakadóan, ami az ott töltött időt kissé felemássá tette számomra. Nyilván az új kontinens minden négyzetcentiméterét esélytelen volt felfedezni, de az eddig látottak mindenképpen azt mondatják velem, hogy bőven van szufla az új kontinensben, és ez a felfedezgetés tényleg ismételten számtalan órát tud majd kitölteni.
Összességében azt kell mondjam, nagyon jól sikerült a Guild Wars 2: End of Dragons, habár a manapság rendelkezésemre álló korlátozott idő miatt egyelőre nem sikerült annyit foglalkozni vele, mint szerettem volna. De minden bizonnyal be fogom még ezt pótolni az elkövetkező hetekben. A látvány még mindig teljesen ott van, a történet az alkalmi vontatottság ellenére leköti az embert és rengeteg izgalmas fordulatot tartalmaz, a zenei aláfestés pedig továbbra is csodás. Magam részéről csak dicsérni tudom az ArenaNet csapatát, és tudom ajánlani az új expanziót mindenkinek, aki akár csak egy pillanatra is elgondolkozott a megvásárlása mellett.
