Utálja a hétfőket? Kissé lusta és elhízott? Imádja a lasagnét? Igen, pontosan tudja mindenki, hogy ezek a narancs macsek, Garfield jellemzői. Nagyon régi „képregényhősről” beszélünk, aki generációkat szórakoztatott és szórakoztat a mai napig. Jim Davis 3-panelesein kívül jobban sikerült rajzfilmsorozatokban és kevésbé jó mozikban is találkozhattunk a dundi cicával. Videojátékok terén legutóbb gokartba pattant az állatsereg (Garfield Kart Furious Racing), most pedig egy partira invitálnak minket – illetve a fiatalabb játékosokat – a Garfield Lasagna Partyban. Garfield-rajongókat akartam írni először, de nagyjából az ifjabbakat fedi le ez a kategória is. A tesztet egy társasjátékos összejövetelre tartogattam, hiszen a címben forgó alkotás is egy táblás cucc lenne, meg persze ki szeretne a számítógép ellen magányosan versengeni...
Nem kertelek, a program a méltán népszerű Mario Party szoftvereket majmolja. Akinek sosem volt Nintendo konzolja, annak röviden összefoglalva ez egy 1–4 játékost támogató táblás szoftver, amelyben dobókockával haladhatunk előre. Minden kör végén egy kis megmérettetésben részesülünk, ahol barátaink vagy a gép ellen vetélkedünk. Célunk, hogy az utolsó kör végére nekünk legyen a legtöbb pontunk. Közben áskálódhatunk is picit, illetve a különféle mezőkön áthaladva pozitív vagy negatív dolgokban részesülünk.
Szereplőink Garfield és „barátai” lesznek, őket ismerhetjük számtalan médiumból. Csupán egyetlen térképet kapunk, és a kockadobás is automatikusan történik. Ellenben a dobás előtt/után használhatunk eszközöket, amelyekkel előnyhöz juthatunk. Társaink ilyenkor pénzüket beáldozva befizethetnek néhány szívatásra. A vetélkedőket 32 játék közül sorsolja ki a rendszer, ezeket külön menüből egyesével is nyomhatjuk. Gyakorolni éles partiban nem lesz lehetőség rájuk, sajnos nem mindent sikerült lemásolni Marióéktól.
A grafika 3D-s, de minden effektet nélkülözően egyszerű, műanyaghatást keltő ókori képződmény. Ezt hívom én a „gyerekeknek jó lesz” típusú igénytelenségnek. Szinkron nincs, a zenék átlagosak és mondhatni változatosak. A stuff kezelését meg lehet szokni, sok gombot nem használ.
A minijátékok között akad néhány jópofa, ügyesen kivitelezett. Itt most tényleg a néhányon van a hangsúly, miután mindet kipróbáltuk, nem sokat nyomnánk újra. Aki nem játszott még Mario Partyval, annak az újdonság ereje miatt sokkal tovább maradhat szórakoztató. A kicsik pár órát ellehetnek vele, de a tartalmat kevésnek éreztem a húzós árához viszonyítva.
Mit is mondhatnék még? A Garfield Lasagna Party végeredményében egy pofátlan nyúlás, de ugyanakkor bátortalan is egyben. Rengeteg mindent lemásolhattak volna még, hogy egy szerethetőbb és igényesebb game kerekedjen ki belőle.
