A vámpírok kétségtelenül reneszánszukat élik mostanság a videojátékos berkekben. A Vampire: The Masquerade feltámadása már eddig is több játékot eredményezett, bár közülük a legjobban várt, a Bloodlines 2 kvázi tetszhalott állapotban van. De megemlíthetjük a V Risingot, amit imádnak a játékosok, illetve a Vampire Survivorst is, amit meg egyenesen piedesztálra emelnek. És csak halkan teszem ide a nemrégiben készült összeállításunkat a szerintünk valaha készült öt legjobb vámpíros játékról.
Egy ilyen közegben nem meglepő, ha egyre több stúdió próbál szerencsét a vérszívókkal. Így döntött pár éve az Arkane Studios is, akiknek olyan játékokat köszönhettünk eddig, mint a Dishonored széria, a 2017-es Prey, illetve legutóbb a Deathloop. Ezekről nagy vonalakban elmondható, hogy ha nem is váltották meg a világot, de a maguk nemében mind sikeresek voltak (még a Prey is). Éppen ezért most sok millió más játékossal együtt én is csak értetlenkedve csóválom a fejem a Redfall láttán.
Ismerve a fejlesztők korábbi munkásságát, valószínűleg a többségben egy percig nem merült fel, hogy gondok lehetnek majd a Redfall-lal. Adott egy manapság újra divatos vámpíros téma, kooperatív mód, egyedi képességekkel bíró karakterek és egy egész jó sztorifelütés. Vagyis nagyjából minden, ami egy sikeres játékhoz kell. Aztán eljött a premier napja, és úgy csapott homlokon a szörnyű valóság, mint vámpírt a szolis csőcsere. Mert bizony a Redfall egy botrányosan gyenge játék lett. És most nem csak arra gondolok, hogy PC-n ha nem is játszhatatlan, de közel élvezhetetlen, hanem arra is, hogy ha egyébként nem az lenne, akkor sem lenne szórakoztató.
Adott egy alapvetően nyugis kisváros egy aprócska szigeten, ez Redfall. A helyiek többnyire halászatból és hasonlókból tartják el magukat. Talán éppen azért választotta az Aevum Therapeutics kutatóintézet ezt a szigetet, hogy a laborját itt építse fel, mert mindentől távol esik. Mivel ez egy alapvetően klisés történet, a laborban folyó kísérletek egy ponton csúfos fordulatot vesznek, és az ott dolgozó kutatók vámpíristenekké váltak. A szigeten összesen négy van belőlük, őket kell a maroknyi túlélőnek valahogy felkutatni és legyőzni. Ha sikerrel járnak, akkor az utolsó, legnagyobb vámpíristen, Black Sun megölésével szertefoszlik a hatalma is, amivel egyrészt áthatolhatatlan vízfalat húzott a sziget köré, másrészt állandó napfogyatkozást csinált a szigeten. Mondani sem kell, hogy napfény nélkül a vámpírok bárhol szabadon kóricálhatnak Redfallban.
A túlélők között akad négy, az átlagnál valamivel tökösebb egyén is. Ők azok, akik közül egyszemélyes módban választhatunk, kooperatív módban pedig barátainkkal közösen bújhatunk a bőrükbe. Layla, Devinder, Remi és Jacob alkotja a mentőcsapatot, akik mind egyedi képességekkel rendelkeznek. Ha egyedül játszunk, ebből vajmi keveset érzékelünk, hiszen kiválasztunk közülük egyet, és csak az ő képességeire támaszkodhatunk csapat nélkül. Együtt viszont mindjárt mindenkinek lesz saját szerepe a csapaton belül, vagyis némileg bővül a taktikázási lehetőség. Jacob mesterlövész, míg Remi a gyógyításban jó, így nyilván nem nekik kell egy csatában az első sorban harcolni. Arra ott van Layla a telekinetikus képességeivel és Devinder a spéci fegyvereivel.
Ez eddig nem is hangzik rosszul, de az igazat megvallva semmi olyasmiről nincs szó, amit ezerszer ne láttunk volna már máshol. Ráadásul a négy karakter, bár egyedi képességekkel rendelkezik, ezek valójában nagyon minimális szinten befolyásolják a tényleges játékélményt. Egyszerűen úgyis csak lövöldözünk a vámpírokra és azok csatlósaira, teljesen mindegy, hogy melyik karaktert irányítjuk. A képességeik nem nyomnak annyit a latba.
És ha már játékélmény. A Redfall alapvetően egy nyílt világú akció-szerepjáték, amihez építettek is egy egyébként egészen jól megtervezett világot. Az ember azt gondolná, hogy majd lelkesen kószál benne össze-vissza, ha kedve tartja, akkor elvállal néhány mellékküldetést vagy inkább a fő sztorira koncentrál. Nos, ezzel szemben a Redfall ebben is megköti az ember kezét. A küldetéseket csak és kizárólag a főhadiszállásokon – például egy, a játék elején megtisztított tűzoltóállomáson, de később több mint egy tucat ilyet lehet feloldani – lehet elvállalni. Aztán kimegyünk az utcára, elsétálunk a célterületig, teljesítjük a szokásos feladatokat (szerezz meg valamit, gyűjts infót, öld meg XY vámpírt stb.), majd séta vissza a bázisra, hogy új küldetést vegyünk fel. Repetitív és nehézkes. Még úgy is, hogy nyilván út közben is rendszeresen botlunk ellenfelekbe.
Mint említettem, a Redfall világa alapvetően nem sikerült rosszul. De ez alatt csak a környezet berendezését értem. Sajnos mind látvány, mind funkcionalitás terén itt is elvérzik a játék. Látvány? Azt már megszoktuk, hogy az Arkane Studios szeret elmenni egy picit rajzfilmesebb, stilizált vizuális irányba, ez nem gond. De valahogy a Redfallnál az egész koncepció köhög, a játék egyszerűen nem szép. Cserébe az optimalizáció a búvár béka se... de erről majd picit később. Funkcionalitás? Nos, adott egy sziget, rajta egy város, némi erdő és hasonlók. Az ember azt gondolná, hogy mindent szépen be lehet járni, fel lehet fedezni. Hát nem. A város elég nagy, tele van házakkal, de valójában az egész olyan, mintha egy filmforgatás díszletét néznénk. Ahová egy küldetés nem küld be, oda valószínűleg eleve nem is lehet bejutni. Ha véletlenül mégis, akkor sem fogunk benne találni semmit. Illetve lomot, szemetet, kacatokat igen, amiket össze is lehet gyűjteni.
Ha most arra gondolsz, hogy legalább kapunk egy jó kis crafting rendszert, amiért érdemes az egész szigetet megtisztítani a mocskától, szomorú tévedésben élsz. A Redfallban semmilyen crafting rendszer nincs, nem fogod alkatrészekkel pimpelni a stukkered, mint a Dead Island 2-ben. Az összegyűjtött szemét automatikusan kreditté válik, amiből a kereskedőknél tudsz cuccokat venni, de ennyi az egész. Vagyis érdemes gyűjtögetni, de ez is épp oly lelketlen, mint a játék többi eleme.
Van inventory-rendszer, egyszerre több fegyver is lehet nálunk, bár igazából a harcok egysíkúsága miatt valószínűleg amint megtaláltuk a kedvencet, nem is fogunk nagyon variálni rajta. Mert sajnos a harcok is olyanok, mint a játék maga – laposak. Teljesen mindegy, hogy vámpírral vagy emberek ellen küzdünk, a nagyjából nem létező MI ész nélkül besétál elénk és kb. várja, hogy lelőjük. Nagy különbség nincs is a vámpírok és csatlósaik között, legfeljebb az, hogy utóbbiak lőfegyvereket használnak, előbbiek meg a testi erejüket. Meg az, hogy a csatlósokat elég lelőni, a vámpírokat pedig leszúrni kell.
Mint korábban már említettem, a Redfall nemcsak játékélmény terén esik hasra a saját lábában, de technikai értelemben is. A grafika szépsége mindig is szubjektív kérdés volt, így biztosan akad olyan, aki a Redfallra is azt mondja, hogy jól néz ki. Én nem tartozom közéjük. Még az általános látványvilággal csak-csak megbarátkoznék, de annak fényében, mennyire köhög alatta a motor, mennyit tölt (oké, nálam nem SSD-n futott a játék, de nem hiszem, hogy ez esetben ez lenne az oka) a játék, és még a betöltés után is akár egy percig elidőzik azon, hogy a moslék textúrákat élesebbre cserélgesse... ez így együtt már túl sok. Főleg, ha megnézünk pár nyílt világú játékot, ahol érdekes módon ennél szebb látványvilág mellett is képes az adott játék korrektül működni is. Nem tudom, mi állhat a háttérben, főleg az Arkane korábbi játékainak színvonalát ismerve, de itt most valami nagyon csúnyán félrement. Még az is jobb lett volna, ha premier előtt rásütik az early access plecsnit, akkor biztosan sokan megbocsátóbbak lennének.
A Redfall eddig kétségtelenül az év legnagyobb csalódása, pedig legyünk őszinték, van pár erős versenyző ebben a kategóriában: Forspoken, Kerbal Space Program 2, The Last of Us: Part I PC... Simán idefér a Redfall is, és nem is indul rossz esélyekkel e kétes címért. És ez azért is fájóbb a többi blamánál, mert ismerjük a stúdió korábbi munkásságát, ami érthetetlenné teszi ezt a buktát. Meg azért is, mert kicsit több kreativitással, talán hosszabb fejlesztési idővel, de leginkább több önkritikával a fejlesztők részéről, ebből egy egész jó játékot is lehetet volna faragni. Sokan szeretnek a haverokkal kooperatív módban játszani, a vámpírok is népszerűek a játékosok körében és még a Redfall alapvető sztorija is simán elég lett volna egy jobb játékhoz. Ehhez képest pedig az, amit kaptunk, kritikán aluli.
