A Dredge idén márciusban érkezett meg és kavarta fel az állóvizet, legalább ami az indie-horrorjátékok műfaját illeti. A halászattal kevert, lovecrafti borzalmakat elszabadító gyöngyszem nagyon sokaknál betalált, a Black Salt Games pedig nem dobta le a horgonyt a megjelenés után, hanem folyamatosan frissítették és bővítették a játékot.
Jött fotómód, a hajó átfestésének lehetősége, életmódjavító-opciók (például egyszerűbb halászat vagy a mélytengeri fenyegetettség teljes kikapcsolása, amivel kvázi zavartalanul élvezhetjük a halászatot és a sztorit), valamint a Blackstone Key bővitmény, ami új történetszálat, karaktereket és persze halfajtákat vezetett be. A The Pale Reach tökéletesen lett időzítve az egyre hidegebb évszakhoz, ugyanis ebben fagyosabb tájakra tévedhetünk – egész pontosan a térkép déli részére.
A hatalmas kérdőjellel jelölt terület meglátogatása után belefuthatunk egy kicsiny kikötőbe, ahol kiderül, hogy a helyet bizony elég szépen ellepte a jégtakaró, és bizonyos helyekre csak úgy juthatunk el, ha spéci jégtörőt akasztunk a hajónk elejére. Elsődleges feladatunk tehát az ehhez tartozó darabok összeszedése lesz, majd ha minden megvan, akkor lazán áthaladhatunk a jeges akadályok között.
Egy régi ismerős megemlíti, hogy él a környéken egy narvál, amit a tenger unikornisainak is neveznek, mivel hatalmas agyarával nemcsak a többi halra veszélyes, hanem az átutazó halászokra is. Néhány lezárt részre csak úgy juthatunk el, ha halakat fogunk és azokkal megetetjük ezt a cseppet sem rokonszenvesnek kinéző narvált, aki aztán hálája jeléül széttöri az akadályokat. Ezáltal haladhatunk beljebb a The Pale Reach terület szívébe, ahol igen furcsa dolgok várnak ránk. Például elhagyatott kikötők és jégbe fagyott alakok, akik egy egykori expedíció tagjai voltak.
Naplórészleteket is találhatunk, amelyekből kiderül, hogy mi történt a fehér pokolban. Ezeknek a szerencsétlen lelkeknek segíthetünk, ha megtaláljuk a négy jégcsákányt, amelyekkel kiszabadíthatjuk őket. A jutalom miatt megéri, hiszen egy spéci horgony (amely egyben teleport) és egy nagyon maszek háló is vár ránk.
Emellett a The Pale Reach 11 új halfajtát is tartogat, és legalább 2-3 órányi extra játékidőt, amit a rideg környezet foglal keretbe. Ez egészen hangulatos lett, nekem a teljes játékot nézve az egyik kedvenc részemmé vált a jeges-havas zóna, ahol még a sarki fény is világít éjszakánként.
A már említett narválra érdemes figyelni, hiszen ő nagy veszélyt jelenthet a hajónkra, viszont pont a terület közepén akad egy placc, ahol hallal lehet etetni, és így egy ideig nem zargat. Jégdarabokat is szerezhetünk, amelyekkel tartósítani lehet a kifogott zsákmányt és így több ideig elállnak. Illetve itt is találhatunk egy idegent, aki spéci halfajtákat kér.
Apropó, halfajták! Érdemes minél előbb megvenni a jeges vízhez alkalmas botot, mivel ez elengedhetetlen a The Pale Reach területén, már csak a komisz narvál etetése miatt is. Összességében egyébként nagyszerűen egészíti ki a DLC az alapjáték térképét, és egy kellően rejtélyes, szintén Lovecraft novelláit idéző mini sztoriszálat hoz, amely remekül illik a Dredge világába.
A mindössze 2000 forintért kínált The Pale Reach DLC abszolút megéri az árát, és igazán kellemes plusz órákat szerezhet azoknak, akik már az alapjátékot is szerették. Picit nagyobb falat lesz a 2024-re tolt The Iron Rig kiegészítő, amely a sztori szempontjából mindenképp érdekesebbnek ígérkezik, viszont a mélytengeri borzalmak kedvelőinek addig igazán finom falat lehet a The Pale Reach bővítmény is.
