A PlayDome-on mindig is szerettük a magyar fejlesztőket, így rendszeres olvasóink számára valószínűleg ismerősen csenghet Tarsoly Ede neve. Ő Meridian: New World című játékával egyszerre emelte a lécet mind a hazai indie játékfejlesztők, mind az egyszemélyes fejlesztőcsapatok előtt. Ennek fényében talán nem véletlen, hogy mindig kíváncsian várjuk, mi készül épp az azóta bővülgetett Elder Games boszorkánykonyhájában – bár a legutóbbi játékkal, amit tesztelhettem tőlük, kissé pórul jártam, az Everreach: Project Eden látványához és koncepciójához ugyanis a játékmenet sajnos nem igazán tudott felnőni.
Azóta a csapat előrukkolt a Cardaclysm: Shards of the Four című, roguelite elemeket is tartalmazó kártyajátékkal, amely lényegesen jobban sikerült, és úgy tűnt, annak fejlesztése közben kifejezetten kedvet kaptak a procedurálisan generált játékmechanikákhoz is. Legújabb, durván egy hónapja korai hozzáférésbe került játékuk, a Soulslinger: Envoy of Death ugyanis egy roguelite elemekkel felruházott, egészen látványos vadnyugati horror-FPS.
Vegyük sorra, mivel is van dolgunk: adott egy, az életét és párját autóbalesetben elveszítő főhős, aki miután a Menny és Pokol közötti Limbóba kerül, alkut köt a Kaszással (enyhe Painkiller utánérzéssel, ami nem akkora probléma, mivel kifejezetten szeretem azt a szériát, és a mai napig várom egy új rész érkezését), hogy visszatalálhasson szerelméhez. Az alku fényében a Halál megbízott rendfenntartójaként kell megtisztítania a Limbót egy Kartellnek nevezett túlvilági bűnszövetkezettől, amelynek tagjai szó szerint leuralták annak egyes részeit, és úgy kereskednek a lelkekkel, mintha azok mezei csempészáruk lennének. A Kartell tagjai természetesen elég combosak, hősünk így igen gyakran alulmaradhat a küzdelemben, ám ekkor csupán a Kaszás által fenntartott szentélybe térhet vissza, ahol felszerelései igazítása és fejlesztése után máris visszaugorhat az időközben átrendeződő Limbóba.
A Limbó maga zónákból áll, amelyekből megadott számút kell teljesítenünk, hogy megnyithassuk az utat a soron következő főellenfél felé, és minden ilyen zóna tartalmaz valamilyen egyedi bónuszt. Ezek lehetnek a fegyvertárunk vagy képességeink fejlesztéséhez használható nyersanyagok, esetleg elementális képességek, amelyek aktív vagy passzív erőkként akadhatnak rá főhősünkre. Alternatívaként időnként betérhetünk a Halál vagy egy kereskedő aktuális zónájába is, hogy ott a lövöldözés sűrűjében begyűjtött valutáért, illetve negatív buffok bevállalásáért cserébe tovább erősítsük hősünket.
Ha elhalálozunk, természetesen a fejlesztéshez használható nyersanyagokat leszámítva bukunk mindent – azokból viszont manipulálhatjuk a Limbo szabályait, karakterünk alaptulajdonságait, valamint gyárthatunk különböző fegyvereket, ereklyéket is.
A Soulslinger látványos és hangulatos, a horrorisztikus vadnyugati téma is nagyon hálás tud lenni (ahogy azt tanúsítják az olyan megjelenések is, mint például a Blood West vagy a 2022-es Evil West), a lövöldözés szórakoztató, és az early access alapján úgy fest, Ede és az Elder Games nagyon jó alapra bukkant ahhoz, hogy abból akár egy igen zajos nemzetközi siker is összejöhessen.
A tesztelt változat hátrányai közé mindössze a jelenleg viszonylag kevés arénatípust sorolnám, amelyek főleg akkor válnak kissé zavaróvá, amikor már jóval több és nagyobb ellenfél is becsődül a kisebb zónákba, illetve a gyakran ész nélkül masírozó, ám ugyanakkor távolsági csapásaikkal kissé irreálisan pontos ellenfeleket, és a fejlesztések feloldásának kissé lassúnak érződő folyamatát.
A végleges megjelenésig még van idő, a roadmap alapján pedig már fél éven belül fegyverektől és arénáktól kezdve számtalan kellemes addícióval bővül majd a Soulslinger: Envoy of Death – természetesen a rendszeresen érkező finomhangolásokon felül. Tetszett, kifejezetten tetszett, amit eddig kipróbálhattam, drukkolok a csapatnak, hogy sikerüljön kikerekíteni a megjelenésre, és ajánlom, hogy adjatok egy esélyt a játéknak, ha a fentiek alapján érdekesnek tűnik számotokra is.
