25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Shin Megami Tensei V: Vengeance – Persona nélkül a teremtés és a bosszú útjain

Jelentősen bővített porttal költözött új platformokra az ATLUS zseniális JRPG-je.

Írta: Zoo_Lee

Mivel az utóbbi években szinte a teljes, PlayStation 2 óta megjelent Shin Megami Tensei-széria multiplatformmá vált és ellátogatott PC-re is (a Devil Summoner szálat leszámítva), csak idő kérdésének tűnt, hogy mikor kap portot a fő széria legutóbbi darabja, a két és fél évvel ezelőtt Nintendo Switch-exkluzívként megjelent Shin Megami Tensei V is. A bejelentés nem kis eseménynek számított, ugyanis a harmadik rész után a Persona „anyaszériája” Nintendo-exkluzívvá vált – annak ellenére, hogy a nagykonzolos játékostábor szabályosan ki volt éhezve a pesszimistább, apokaliptikusabb vonalra, amely a Persona könnyed, középiskolai kapcsolatmenedzselős mechanikái helyett sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a játékos által irányítható démonok begyűjtésére, menedzselésére és jellemzően lényegesen keményebb kihívást is állít a játékosok elé.

Shin Megami Tensei V: Vengeance – Persona nélkül a teremtés és a bosszú útjain

A játék a MegaTen-széria többségéhez hasonlóan a modern Tokióban játszódik, ahol névtelen, középiskolás főhősünk egy nap véletlenül átvetődik a párhuzamos Túlvilágba, ahol angyalok és démonok seregei folytatnak végtelennek tűnő háborút a város egy jövőbeli, apokaliptikus változatában. Hősünk viszonylag gyorsan fűbe is harapna, ha nem sietne a segítségére egy Aogami névre hallgató proto-démon, akivel összeolvadva a Nahobino nevű, isteni erejű, félig ember, félig démon harcossá változik, és képessé válik a Túlvilágot benépesítő lények megszelídítésére és irányítására. Újdonsült képességeivel csatlakozik a Bethel nevű titkos szervezethez, amelynek célja az emberiség megóvása a mennyei és pokoli erők háborújától.

Játékmenet tekintetében tipikus körökre osztott darabról van szó, amelyben a MegaTen többi részéhez hasonlóan kiemelt hangsúlyt kap a különböző démonok elemi ellenállása, illetve gyengesége, valamint a démonok gyűjtögetése, fejlesztése és összeolvasztása, hogy hősünk fejlesztése mellett egyre erősebb csapatot állíthassunk össze az előttünk álló fő- és mellékküldetések leküzdéséhez.

Shin Megami Tensei V: Vengeance – Persona nélkül a teremtés és a bosszú útjain

Az Atlustól megszokott módon nem holmi egyszerű átiratról van szó a DLC-kkel és némi felskálázással nyakon öntve. A Vengeance alcímre keresztelt kiadás ugyanis, amely még Switchen is teljes egészében lecseréli az eredeti változatot a digitális áruházban, kis túlzással két játék egy áráért. Új kaland indításakor még az intro és főhősünk elnevezése előtt kapunk egy egyszerű választást egy álomszerű jelenetben – megragadjuk-e egy előttünk lebegő lány lelkének kezét vagy sem. Utóbbi esetben a Teremtés kánonja névre keresztelt eredeti Shin Megami Tensei V-öt játszhatjuk végig, némileg finomhangolt harcrendszerrel, új párbeszédekkel, egyedi démonképességekkel, feljavított fejlesztési és démonfúziós elemekkel, illetve egy lényegesen megengedőbb mentési rendszerrel, amellyel immár bárhol, akár csaták közben is menthetjük állásunkat.

Előbbi esetben viszont a Bosszú kánonját választjuk, amely a cselekmény egy pontján, durván a történet felénél teljesen más irányba vált, vadonatúj karaktereket és történetszálakat vonultat fel, egy tisztes adag új, az alapjátékban nem szerepelt démonnal, és új befejezésekkel. Így még ha valaki Switchen végig is játszotta az SMT V-t, nem csak a közel 50-70 órás eredeti történetszálat érdemes újrajátszania, de az új, hasonló hosszúságú alternatív cselekményt is, a széria egyik leghosszabb darabjává téve az új kiadást.

Shin Megami Tensei V: Vengeance – Persona nélkül a teremtés és a bosszú útjain

A prezentáció bár jelentős feljavítást kapott, magán hordozza a switches eredet nyomait, így nem annyira szép vagy látványos, mint más, vele egy időben megjelent játékok, és a lehetséges beállítások száma is elég alacsony – cserébe gépigénye példátlanul megengedő, még egy olyan vason is lazán elfut, amelynek konfigurációja utoljára bő hat-hét évvel ezelőtt frissülhetett utoljára (a mókából a PlayStation 4 és Xbox One tulajok sem maradnak ki), a Switchen emlegetett sebességbeli esésekkel, teljesítménybeli problémákkal pedig egyáltalán nem találkoztam. Az irányítás PC-n lehetséges billentyűzettel és egérrel is, bár konzolos eredete révén némileg természetesebbnek és egyszerűbbnek érződött a kontroller használata.

Ám hiába kopottas a grafika, ha maga a prezentáció egyszerűen döbbenetes: a hanganyag, a látvány, a hangulat fenomenális, a játékmenet pedig még a középiskolás szimulációs elemek hiányának ellenére is hihetetlenül addiktív – de ugyanakkor lényegesen nehezebb is. A Shin Megami Tensei V-ben viszonylag gyorsan meg kell tanulnunk, hogy ha nem vesszük véresen komolyan a démonok erősségeit és gyengeségeit, nem tanuljuk meg azok kihasználásával, kombózással akár megduplázni a körünkben végrehajtható akciók számát, akár a harc hevében optimalizálni, cserélgetni csapatunk összetételét, még a legegyszerűbb mezei csatákkal is meggyűlhet a bajunk. Igen sűrűn érdemes élni a játék liberálisabb mentési rendszerével és alaposan megtervezni, mikor csapunk össze vagy menekülünk el a térképen kószáló démonok elől.

Shin Megami Tensei V: Vengeance – Persona nélkül a teremtés és a bosszú útjain

A játék egyetlen számomra negatív elemét is ezen a téren tudom felhozni: ugyanis hacsak nem a legnehezebb fokozatot választottuk, bármikor variálhatjuk a nehézségi szintet. Azonban az alapértelmezett Normal és az utána következő Casual között mintha kimaradt volna legalább egy fokozat: míg előbbin a legkisebb összecsapást sem lehetett elhamarkodni, és sokkal lassabban, óvatosabban tudtam csak haladni, utóbbin hacsak nem jóval az ellenfelek szintje alatti csapattal, vagy a fél csapatomnál elementális hátránnyal vágtam bele egy összecsapásba, szinte képtelenség volt fűbe harapni, és még a démonok elcsábítása, megszelídítése is lényegesen könnyebbnek érződött a harcok során.

Ám így, hogy a tesztelés során ez volt a legkomolyabb problémám, szerintem nem fogok sokakat meglepni azzal, hogy a Shin Megami Tensei V: Vengeance bizony telitalálat lett. Egyformán ajánlott MegaTen, Persona és általános JRPG-rajongóknak, illetve az eredeti változatot már végigjátszott játékosoknak is. Azután, hogy 2024 a Persona 3 Reloaddal kezdődött, kijelenthetjük, hogy ismét igen szép éve van a MegaTen sorozat rajongóinak. Már csak annyi kellene, hogy esetleg a Persona első két része (akár a PSP-s portokkal), illetve az első kettő és a negyedik Shin Megami Tensei is átkerüljön modern platformokra... Ha pedig belefér, esetleg a Devil Summoner spinoff vonal is, ha már PlayStation 2-ről megkaphattuk a Shin Megami Tensei III-at. Amíg az Atlus tartja ezt a szívonalat a portjainál, tulajdonképpen jöhet ebből a franchise-ból bármi.

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Az eredeti változat az összes DLC-vel kiegészítve, a Switch hardver technológiai korlátjai nélkül
  • Nagyon baráti gépigény
  • Elképesztő hangulat
  • Egy komplett alternatív végigjátszási lehetőség exkluzív démonokkal, ami lényegében megduplázza a játékidőt
Negatívumok
  • Míg az alapértelmezett nehézségi szinten kissé szokatlanul lassú a haladás és komolyabb a kihívás, az annál egy fokkal könnyebben már szinte sétagalopp a játék
  • A portolás ellenére érződik a prezentáción a switches eredet

További képek

  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance
  • Shin Megami Tensei V: Vengeance

Shin Megami Tensei V: Vengeance

Platform:

Fejlesztő: Atlus

Kiadó: Sega

Forgalmazó: Cenega Hungary

Megjelenés: 2024. június 14.

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!