Egy újabb ultraszéles OLED monitor került hozzám, ezúttal az LG-től a 34GS95QE modell képében. Hiába az évek meg a rutin, azért csúcsmonitorok tesztelésénél mindig megvan az az aggodalmam, nem leszek-e túlzottan szőrszálhasogató – főleg annak tükrében, hogy az esetek elsöprő többségében alapvetően vajszívű vagyok... Igen ám, de amikor a múltkor ilyesmi került az asztalomra, az a bizonyos léc igencsak magasra került, így hát neves gyártó ide vagy oda, teljesítménykényszer van.
Tartsuk hát a szokásos menetrendet, jöjjenek először a műszaki adatok! Az OLED panel 34 hüvelyk átlóban terpeszkedik el 3440*1440 felbontást kínálva, ez 21:9-es képarányt ad. 800R sugárban ívelt, 0,03 ms GtG tipikus válaszidővel, 240 Hz-en – ez utóbbi nagyon impresszív nemcsak első, de második pillantásra is! A DCI-P3 színtérfedettség 98,5%, HDR10 is akad, és persze a synces minősítések sem maradtak el: G-Sync Compatible és FreeSync Premium Prót tudhat a magáénak a „kicsike”.
A 2-portos USB 3.0 hub mellett találunk még 4 pólusú fejhallgatókimenetet is – azaz ha a mobiloknál megszokott mikrofonos fej- vagy fülhallgatónk van TRRS dugóval, a szövegelésünk is hallhatóvá válik a digitális térben. A pixelek pedig az 1 db DP 1.4 vagy a 2 db HDMI 2.1 egyikén áramolhat be. Sajnos hangszóró nincs – ezen a szinten szerintem már elvárható lenne, hogy egy normális minőségű sztereó hangszórópár szériatartozék legyen...
Általában küzdelmes tud lenni egy ilyen monitornak a konzolokkal való használata – ami valahol érthető is, hiszen nem nekik lett ez kitalálva. Ez az UltraGear viszont meglepett: a képbeállításoknál a képarányt be lehet állítani eredetire (igen, ez más gyártóknál valami miatt hiányozni szokott), így mind a PlayStation 5, mind a Switch helyesen jelenik meg (azaz két oldalt fekete csíkkal, lényegében 27” képátlóra méretezve). Ez jó, kellemes meglepetés volt (máshol sajnos a menüben bolyongva kell a képarányt állítanom – és sok esetben nem is tudom bemenetenként megjegyeztetni az adott kijelzővel).
Szegény kis ufónak jó hosszú utat kell megtennie a képernyő bal szélétől a jobbig, és alapvetően tisztán is teszi, de azért egy pici utánhúzás sajnos csak akad – bár ehhez meresztenem kellett a szemem. De hogy nem csak pillanatnyi káprázat volt csupán, az az Overwatch 2 tesztkörömből is kiderült: a gyors mozgásoknál nem teljesen tiszta a kép, bár az is igaz, kifejezetten erre koncentrálva kellett a képernyőt néznem (rontva ezzel az amúgy sem annyira acélos statisztikáimat... :D). Igazság szerint nem is nagyon állnék ebbe bele normál körülmények között, de hát nem is olyan rég volt nekem ennél pozitívabb tapasztalatom is.
A másik dolog pedig a 240 Hz: még egy ilyen relatíve kis gépigényű játék esetén is elég masszív vas kell ahhoz, hogy ezt a kijelzőt tisztességesen kihajtsuk – de ez gondolom, senkit sem lep meg. Ha a feltételek adottak, szépen, folyékonyan pörögnek a képkockák a szemeink előtt, és nem ez a monitor lesz a szűk keresztmetszet a teljesítményhatárunk korlátaiba ütközéskor.
A Resident Evil 2 során pedig a monitor elektronikája is szépen állta a sarat: sávosodás nincs; a sötét részeknél meg a paneltechnológiából fakadóan csodás feketéket, sötét színeket kapunk. A rendőrörsön lévő fémkapu alatt átmászva a színhőmérséklettel való játék is feltűnőbb, ezáltal drámaibb volt ezen a képernyőn – megint csak nem akkora meglepetés, de ez mit sem von le a lenyűgöző mivoltából.
Igazság szerint hiába tetszik alapvetően az LG UltraGear 34GS95QE, két dolog csak piszkál vele kapcsolatban. Az egyik a díszkivilágítás: értem én, hogy kikapcsolható, de ha már van, miért ennyire primitív? Egy szín vagy a szokásos színforgó – ennél már azért a leggagyibb egerek és billentyűzetek is többet tudnak (hogy a képernyőt lekövesse a világítás, lehet, hogy a Philips szabadalma, ezt így el tudom engedni).
A másik a 240 Hz... Mondanám, hogy ez a monitor e-sportra is milyen jó – de nem az, mivel egy e-sportoló az esetek elsöprő többségében a teljes képernyőt látni akarja, ekkora felületet viszont nem lehet; akkor meg minek ez a szélvészgyors tempó? Nem is olyan rég egy szakemberrel volt alkalmam beszélgetni erről, és alátámasztotta a régi gyanúmat: nagyjából 170-200 Hz-ig a legtöbb játékos látja a különbséget az egyes, általánosan elfogadott képfrissítési frekvenciák között (60, 120, 144, 165-175-180 már egybemosódik), 200 fölött viszont inkább pszichológiai hatása van leginkább a legtöbbünknél, mérhető előnyt már nem ad. Szóval ez a 240 Hz nekem kapufának tűnik, itt nincs rá szükség – és ki tudja, kicsit lassabb panellel talán a mozgókép is tisztább lenne?
Szóval nem rossz ez az LG képernyő, tetszik is – de valahogy a „wow-faktor” elmaradt. Árban egyik oldalról nézve nagyjából a helyén van (kb. 480 ezerért látom indulni), viszont ha hozzáveszem azt, amit a panel gyorsaságáról írtam, már talán erősen meggondolandó vétel ez így.
