Nem szoktam autós témájú játékokról írni, mert nem értek hozzá. De erre a játékra kénytelen voltam lecsapni az autósportos kollégák elől. Ennek persze személyes, érzelmi okai voltak. Egyrészt a címet fordíthatjuk akár „arany kör”-nek is, és általánosban így hívták, amikor tesiórán körbe kellett futnunk az iskolát. Másrészt – és ez a fontosabb – volt gyerekkoromban ZX Spectrumon egy Formula One című játék. Mai szemmel nagyon leegyszerűsített volt, de akkor minden játék ennyit tudott, és mégis beszippantott minket. Sokat játszottunk vele a tesóimmal (nem volt benne multiplayer, csak odaültünk, ha a másik játszott, és okoskodtunk). Azóta várok egy ilyen játékra. Az F1 Managerbe vagy más, hasonlóan összetett játékokba persze soha nem mertem belevágni, mert a fent említettekkel ellentétben ezekhez már nagyon kell ismerni a Forma-1 világát.
Én pedig nem szoktam nézni a Forma-1-et, és ha mégis belenézek, minden tudásom róla ez a régi, a 48 kilobyte-os masinára készült játékból fakad. Már le is tettem róla, hogy valaha lesz még egy ilyen program, amely ennyire egyszerű, ennyire nem igényel plusz tudást, de mégis átélhetjük vele az izgalmat, amit az autóversenyzésnek az a része nyújt, hogy a te csapatod hányadik helyen végez a futamban és a szezonban.
A Golden Lap pedig végre pont ilyen. Úgyhogy miután feltelepítettem, odaültettem magam mellé a fiamat – hiszen öcsémnek már saját családja van, őt nehezebb lenne áthívni –, mert ezt a játékot véleményem szerint így kell játszani. Mivel minden minimalista – nemcsak a játék összetettsége, de a grafikája is – ezért nagyban feldobja a játékélményt, ha közben beszélgetünk, a versenyek alatt pedig együtt izgulunk.
Karrierünk elején csapatot kell választani – a menőbb csapatok nagyobb büdzsével rendelkeznek. Utána meg kell vennünk a két pilótát (ha kisebb keretből gazdálkodunk, akkor dönthetünk egy gazdag papa elkényeztetett gyereke mellett is, aki ingyen is jön), a versenymérnökünket meg a csapatfőnököt. Ezzel a négy emberrel dolgozunk. Az ő tulajdonságaik és specialitásaik határozzák meg az évadunkat. A pilótáknak két tulajdonsága van (sebesség és fókuszálás), de mellette különböző pozitív vagy negatív traitjeik is lehetnek. A mérnökünk az alkatrészek fejlesztésében adhat pluszt. A csapatfőnök pedig a boxutcás akciókban adhat előnyt (például – és ezt pont nem is értem, hogy miért – ha jó csapatfőnököt választunk, akkor lassabban kopnak a gumik).
A Golden Lap annyira indie játék, hogy semmilyen jogot nem vásároltak meg a Forma-1-től, ezért mindent máshogyan hívnak, de azért felismerhető, hogy mit is takar. Például a Monacói futamot Casinónak. Vagy a Ferrari csapatát Ezzolininek. Ez remélem másnak se rontja el az élményt – nekem igaziból ez a része mindegy volt. A versenynaptár különböző futamokból áll, mindegyik futam előtt időmérő, ami eldönti az indulási sorrendet. És akkor el is érkeztünk a lényeghez: a futamokhoz.
A futamok – az adott pálya hosszától függően – 50-70 körből állnak. Ez alatt az idő alatt változik az időjárás. Ami arra kényszerít minket, hogy taktikai döntéseket hozzunk: feladjuk-e a nehezen kiharcolt pozíciónkat egy kerékcseréért, vagy inkább kockáztatunk? Ezen kívül balesetek is történnek a pályán. Kisebb ütközéseket javíthatnak a boxutcában, de a komolyabbak esetén sárga zászlót kapunk, amikor is lelassul az egész mezőny és tilos előzni. Ha ügyesen taktikáztunk és mázlink is van, akkor érdemes ilyenkor kereket cserélni, mert kevesebb pozíciót bukunk. De ha mi vagyunk az élen (ami ritkán van), és mondjuk sikerül egy nagyobb előnyt szerezni, azt simán bukhatjuk a sárga zászlóval. A pirossal meg pláne. Ugyanis ha nagyobb baleset történik, akkor mindenkinek le kell állnia a célban, és csak pár perccel később indul újra a mezőny, nulla időkülönbséggel.
Futamok között nem csak a gumikkal taktikázhatunk: két pilótánknak pár utasítást is adhatunk. Egyrészt megmondhatjuk nekik, hogy megelőzhetik-e saját csapattársukat. Másrészt a gázadási és a manőverezési taktikájukat szabhatjuk meg három-három kategóriában. A manőverezésnél az agresszív sávban gyorsabb lesz a pilóta, de nő a stressze, ami hosszú távon balesethez vezet. Ráadásul gyorsabban kopik a gumi is. A normál sávban csökken a stressz és normális a gumikopás, de a sebesség is közepes. Nyugis sávban pedig kevésbé kopik a gumi (néha erre is szükség lehet), de lassabb lesz a jármű. A gázadási taktikai kategóriák nem befolyásolják a stresszt, csak a sebességet és az üzemanyag-fogyasztást.
És itt egy kicsit anakronisztikusnak érzem a játékot. Ugyanis a neve – Golden Lap – az autóversenyzés aranykorára utal. Ezért az első évadunk 1970-ben játszódik. Viszont az üzemanyagunk az egész futam alatt fix – nincs utántöltés. Az elején teli tankkal indulunk, és normál esetben egy-két környi tartalék üzemanyaggal robogunk át a célvonalon. Csakhogy gyerekkoromból emlékszem, hogy a boxutcában akkoriban nemcsak kereket cseréltek, hanem üzemanyagot is töltöttek a kocsikba. Ezt később – biztonsági okokból – megtiltották, és azóta tényleg egy tankkal megy a teljes futam. Na de 1970-ben? Mindenesetre a játékban most így van, és ezért néha az üzemanyaggal is játszanunk kell. Különösen, ha pár pozíció megszerzéséért sokszor rakjuk aggresszívba a gázpedálhasználatot. Szerencsére elégszer van sárga zászló, amikor mindkét taktikai kategória kötelezően nyugisra vált, és üzemanyagot meg gumit is spórolunk ilyenkor.
Hiába a futamok alatti izgalom. Hiába ezért játsszunk sportmanager játékokat. Azért mindegyikben a lényeg a pénz. Az az igazi erőforrásunk. A pénz pedig a szponzoroktól van. Ebben is a menőbb istállóknak van előnye, ők kapják a jobb támogatókat. A fő szponzorunk futamonként is fizet valamennyit, de a bónuszt a csapatunk helyezésére adják. Ha például az az elvárás, hogy legyünk dobogósok, de lecsúszunk róla, akkor sokat bukhatunk. Ezt pedig könnyen elérhetjük, ha az egyik versenyzőnk balesetezik. Illetve némely futamok között speciális szponzorok jelennek meg, akik spéci feladatokat adnak (például fél környi üzemanyag legyen csak a tartályban célbaéréskor). És ha ezeket teljesítjük – ami legtöbbször nem is egyszerű –, akkor is leesik egy kis pénz.
Csapatunk büdzséjéből új motort, kormányművet vagy kasznit fejleszthetünk, aminek a minősége a mérnökünk képességeitől függ, és elég drága. Vagy a meglévőnket javítgathatjuk, fejlesztgethetjük, ami olcsóbb megoldás, de van a minőségének egy felső határa, amit nem léphetünk át. Illetve spórolnunk is kell, mert évadok között újra kell szerződtetnünk a pilótáinkat, mérnökünket és csapatfőnökünket. És ha nem spóroltunk rájuk, akkor csak bénábbakra fogja futni. De ha jól kufárkodtunk, akkor akár jobb embereket is felvehetünk.
Ennyi. Ennyire egyszerű és letisztult a Golden Lap. Semmi bonyolultság. Semmi fölösleges mikromenedzsment. Akinek ez túl egyszerű, annak úgyis ott van az F1 Manager. Aki meg pont egy ilyen egyszerű játékra vágyik, amellyel mégis saját döntéseket hozhat, és ezért sajátjának érezheti a csapatot, hogy teljes szívvel drukkolhasson nekik a futamok alatt, annak pedig itt van ez. Nagyon jó kis alkalmi játék. Talán az egy kicsit elgondolkodtató, hogy nem lenne-e jobb mindez tableten, hogy utazás, sorban állás közben játszhassuk inkább. De én ennek is nagyon örültem.
