A klasszikus értelemben vett konzolexkluzívok kora leáldozott. A Nintendo termékeit leszámítva lényegében alapértelmezéssé vált, hogy ha egy játék nem egyből jelenik meg PC-re, esetleg más platformokra is, akkor legfeljebb fél–másfél évet kell csak várni a port érkezésére. Ám a portolás minőségét tekintve sajnos hiába a rengeteg tapasztalat, hiába tett meg a játékipar hosszú utat a 2000-es évek derekán megjelent olyan rémesen gyenge átiratok óta, mint az Onimusha 3 vagy a Resident Evil 4 első változata, még mindig előfordulnak érdekes anomáliák, amelyek láttán a nagyérdemű egyik szemével nevet, a másikkal sír. Az esetre pedig ékes példaként szolgált pár éve a Final Fantasy VII Remake Intergrade is, megkérdőjelezhető optimalizáltsággal és igen limitált vagy egyenesen a játékosok elől elrejtett beállításokkal.

Szerencsére úgy tűnt, hogy a Square Enix azóta tanult a dologból, és játékainak portjai még ha nem is lettek elsőre tökéletesek, többnyire már alapból jobban indítottak, mint az FFVII Remake. A Final Fantasy XVI tavaly szeptemberben megjelent portját például számos beállításának finomhangolásával még az akkor négy éves Ryzen 5 3600 és RX 5600 XT kombón is sikerült low-medium beállítással Full HD felbontáson 30 fps köré hangolnom. Épp ezért, amikor decemberben bejelentésre került a tavalyi év egyik legjobb játékának kikiáltott Final Fantasy VII Rebirth átirata is, bátran jelentkeztem a PC-s portra, annak ellenére, hogy bizony a vas már kicsit a minimum gépigény alatt volt (hiszen egyébként az öregecske konfiguráció ellenére számos tavaly frissen megjelent játék elfutott még Full HD-ban medium/high beállításokkal 30-60 fps között).

Aztán jött a pofon egy hibaüzenet formájában a játék telepítését követően: a program egész egyszerűen nem akart elindulni. Mint kiderült, elbíztam magam: hiába bizonyult a tavalyi év során még mindig erősnek az RX 5600 XT, a Rebirth PC-s portja bizony megköveteli a teljes DirectX 12 Ultimate feature supportot – valamit, amivel a Radeon kártyák csak a 6000-es szériától rendelkeznek. Kétségbeesetten próbáltam B-tervet keresni, elsősorban a Steam Deckkel rendelkező ismerősöket körbekérdezve egy kölcsönkonzolért, elvégre a port Steam Deck verified státuszt kapott, és még a pici kijelző is jobbnak tűnt a semminél, ha egyszer időben el kell készülni egy teszttel. De elbátortalanították, mondván, hogy a verified státusz ellenére ez a játék nem fut annyira jól a Decken... Mármint persze fut, csak épp jelentős áldozatok árán, a játékidő jelentős részében szörnyen elmosott, alacsony felbontáson renderelt karakterekkel és textúrákkal, gyakran addig a szintig, ahol már-már megkérdőjelezhető a játék élvezeti értékének romlása. Maradt tehát az utolsó mentsvár: egy sürgős kártyacsere egy Radeon RX 7600-ra, az egyik leggyorsabban, legolcsóbban elérhető kártyára anélkül, hogy több komponenst is kellett volna cserélnem egyidejűleg.
Ezzel már sikerült is elindítani a játékot, az örömöm azonban nem volt felhőtlen. Mire végeztem a fenti műveletsorral, több nagyobb fórumon már olvashatóak voltak kritikák arról, hogy milyen szenzációs lett ez az átirat, hogy szinte jobb, mint a konzolos eredeti – ám legalább ennyi vélemény az ellentétes oldalról is, a tapasztalataim pedig utóbbiakhoz húztak, és sajnos több olyan probléma is visszatért, amit már az előző rész portjának is fel tudtam róni. Bár a beállítások száma némileg magasabb, pár kulcsfontosságú funkció eléggé el van dugva – ilyen például a felskálázás, amelyet ismét csak a megcélzott fps-sel állíthatunk, illetve a minimális/maximális renderelési felbontás csúszkáival hangolhatunk. Ha már felskálázás: a TAAU mellett kizárólag DLSS került a csomagba, abból sem a legfrissebb változat, FSR, XeSS, illetve képkockagenerálás nincs. De más, manapság egy porttól már kis túlzással elvárható dolgok is hiányoznak: az fps nem unlockolható, az ultraszéles kijelzők nem támogatottak, és bár az egér-billentyűzet elvileg használható, a gyakorlatban előbbivel nem lehet a menükben navigálni, a célzás harc közben kényelmetlen, és összességében még egy gyengébb kontrollerrel is kényelmesebb az irányítás.

Mindez persze bocsánatos bűn lenne, ha ezeken túl a port tökéletesen működött volna – de sajnos nem ez volt a helyzet. A shaderszámításból eredő, időről időre előbukkanó fps-eséseken túl amint megpróbáltam kicsit merészebben játszani a beállításokkal, és az előre detektált Medium fölé vinni a konfigurációt, meglehetősen gyakran omlott össze a játék. Ezzel azonban, ahogy próbáltam utánaolvasni kicsit a dolgoknak, és lehetséges magyarázatokat, megoldást keresni, még a szerencsésebbek közé tartoztam: másoknál előfordult, hogy bárhogy is hangolták a beállításokat, rendszeresen kifagyott a játék átvezető jelenetek között, hiányoztak vagy épp rossz felbontással töltődtek be textúrák, vagy menübe lépéskor fogadta őket fekete képernyő. Hiába lehet elvileg szebb látványt elérni a játékkal, mint konzolon, hiába lett újrahangolva a világításrendszer – ha egyszer a jelek szerint sokaknál nem az a kérdés, hogy találkoztak-e technikai problémával, hanem az, hogy az milyen mértékű volt és mennyire zavart bele a játékélménybe.
A steames „Többnyire pozitív” státusz és a pozitív kritikák alapján minden bizonnyal vannak, akiknél nem fordultak ilyen mértékű bajok, ám nagyon úgy fest, hogy ők egy szerencsés kisebbséget alkotnak, a játék adatlapjára került olyan kijelentések pedig, miszerint „2024 legjobb játéka még jobb PC-n”, finoman szólva is túlzásnak érződnek. A helyzet a Final Fantasy XVI tavalyi portja után furcsa kissé, elvégre még ha az rendelkezett is hibákkal, a beállítások sokkal nagyobb szabadságot és több lehetőséget biztosítottak, de még a gépigénye is megengedőbb volt, annak ellenére, hogy az a játék még a dedikált platformjaként szolgáló PlayStation 5 konzolokat is megizzasztotta. Elismerem, hogy a videokártyás dilemma az én hibám – bár megjegyzem, ahogyan azt azóta számos fórumon felvetették a megjelenés óta, a kiadó lehetett volna kicsit egyértelműbb a „ha a minimum gépigénynél régebbi konfigod van, akkor ez a játék egyszerűen el sem fog indulni a gépeden” információval.

Az ezen túl felmerülő problémákra azonban már nincs mentség. Öröm, hogy a Final Fantasy VII Rebirth is elérhető lett PC-n, még inkább, hogy ezúttal alig egy évet kellett csak várni az átiratra, és biztos vagyok benne, hogy jönnek majd a hivatalos, illetve rajongói fixek a különböző problémákra – de nagyon remélem, hogy a Square a befejező részre kicsit javít a portjain, egységesíti azok minőségét. Főleg, ha igazak azok a híresztelések, amelyek szerint a kiadó a jövőben még az ideiglenes platformexkluzivitástól is elhatárolódik majd, játékai pedig sokkal hamarabb érkeznek PlayStation mellett más platformokra is.