Talán még a Dennaton Games csapata sem gondolta volna, hogy 2012-ben megjelent játékuk, a Hotline Miami csakhamar kult státuszba kerül. Azt pedig végképp nem, hogy egyfajta műfajteremtő is lesz egyben. Mert bár topdown shooterek már korábban is léteztek, de valahogy mégis mindenki ehhez a címhez köti a XXI. században megjelent ilyen alkotásokat. És bizony az évek során több más stúdiót is megihlettek, így született meg például a The Hong Kong Massacre, illetve jó nagy adag inspirációt meríthetett a Hotline Miamiból a Wolcen Studio gárdája is a legújabb játékához, a Bullet Noirhoz.
A Bullet Noir korai változata a tervek szerint hamarosan megjelenik, nekem viszont volt lehetőségem az elmúlt napokban egy picit előbb megismerkedni vele. Ha röviden kellene összegeznem a tapasztalataimat, akkor egy újabb, minden különösebb egyediséget nélkülöző, de tisztes Hotline Miami-másolatról van szó. Egy klasszikus bosszútörténetről szól, amelynek részleteibe nem is feltétlenül mennék bele ennél jobban. A lényeg, hogy négy karaktert irányíthatunk a fejezetekben, akik mind más háttérrel és képességekkel rendelkeznek. A zsaru képes bármikor lelassítani az időt, ami jól jön a túlerővel szemben. A doktor esetében az időlassítás minden gyilkolásnál automatikusan megtörténik, így jól lehet vele kombóba fűzni az ellenségeket. A pap vak, ezért másképp érzékeljük vele a környezetünket és az ellenséget. Végül pedig a hölgy (már amennyire az...), aki megveti a lőfegyvereket, mindent pengékkel old meg.
A négy karakter a leírtak alapján egészen más harcmodort képvisel, de ez a játékmenetben csak részben érezhető. Tény, hogy a zsaruval mi döntjük el, mikor lassítjuk le az időt vagy épp a hölggyel nem tudunk lövöldözni. De ezeket a részleteket leszámítva a játékmenet az első perctől a legutolsóig ugyanaz marad. A pályákon akár több tucat ellenség is les ránk. Némelyikük közelharci fegyverekkel, mások lőfegyverekkel vannak felszerelve, illetve akadnak néha keményebb arcok, olykor pajzsos őrök, valamint kutyák is. Viszont a többségükre akkor is érvényes, hogy egyetlen bekapott találat azonnal végez velük – ez persze ránk is ugyanúgy érvényes.
A játékmenet a műfaj követelményeinek megfelelően éppen erre a felállásra van felfűzve: a legtöbb pályát a trial and error szisztéma mentén fogjuk teljesíteni, hiszen több próbálkozás kell, hogy kiismerjük, hol vannak az őrök, hogyan mozognak és miként végezhetünk velük a leggyorsabban.
Bár úgy tűnhet, hogy szapulom a játékot, valójában a Bullet Noir egész kellemes kikapcsolódást nyújthat annak, aki ezt a műfajt kedveli. Tény, hogy a világon semmi extrát nem ad hozzá, de a sablont remekül használja vagy legalábbis legalább olyan jól mint a The Hong Kong Massacre. Rengeteg fegyver, mindig véges lőszer, a tökéletességre való törekedés, a hibázás lehetőségének hiánya – ezek mind a szokásos „Hotline Miami-s’” érzést nyújtják. Nekem ugyan egyáltalán nem tetszik a játék fekete-fehér-piros színekből építkező, magát noirnak nevező látványvilága, de ez szubjektív. Az irányítást secperc alatt megtanulhatjuk, bár talán a kameranézet egy icipicit lehetne távolabbi (ezen nem sokat segít, hogy külön billentyűt nyomva tartva lehet picit körülnézni).
A Bullet Noir nem lesz a következő Hotline Miami, de mivel az sem biztos, hogy valaha lesz még egy Hotline Miami, ezért az űr betöltésére egy időre alkalmas lehet. A játék egyelőre csak early accessben jelenik meg, kíváncsi vagyok, mi egyébbel tudják majd menet közben még kiegészíteni, feltölteni a játékot (az év harmadik negyedére tervezik az 1.0-s verzió kiadását). Mert csak annyi, hogy még több fegyver, még több pálya, az épp súrolja a minimumot.
