Elég rosszul indított portok terén az idei év: gyors egymásutánban a Marvel’s Spider-Man 2, a Final Fantasy VII Rebirth és a Rise of the Ronin is megmutatta, hogyan lehet fantasztikus videojátékos élményeket a töredékükre redukálni elkapkodott, optimalizálatlan portok révén. A The Last of Us Part II Remastered szerencsére pozitív csalódás volt, a durván két hete megjelent Stellar Blade pedig bebizonyította, nincs minden veszve, még mindig lehet ezt jól is csinálni.
Pedig a fenti listát tekintve a Rise of the Ronin mellett talán a Shift Up üdvöskéje volt az, amelynek átiratával kapcsolatban a legszkeptikusabb voltam. Nagyon pesszimista diszkrimináció ugyan, de a játékiparban sajnos még mindig tartja magát valamennyire az a mondás, hogy a kínai/japán/koreai fejlesztésű játékok PC-s átirataival gyakrabban, nagyobb eséllyel fordulnak elő technikai mizériák – elég csak a Team Ninja soulslike játékainak portjaira, vagy akár a pár évvel ezelőtti Ninja Gaiden Master Collectionre vetni egy pillantást. A Stellar Blade fejlesztői azonban teljes magabiztosággal ugrották meg ezt az akadályt. Már az pozitív előjelnek tűnt, amikor közel egy hónappal a teljes változat megjelenése előtt kiadtak egy demót is – a demót tesztelve pedig már akkor sem tapasztaltam semmiféle technikai problémát, sem bugokat, sem vizuális anomáliákat, de még indokolatlan és váratlan fps-zuhanásokat sem.
A Stellar Blade főhőse Eve, egy fiatal harcos, akit társaival együtt a Mother Sphere névre keresztelt mesterséges intelligencia küld a lepusztult, elnéptelenedett Földre, hogy felvegyék a harcot az azt elfoglaló, mutáns, naytiba nevű kreatúrákkal. A misszió kudarcba fullad, Eve marad az osztag egyetlen túlélője, ő is csak annak köszönhetően, hogy egy Adam nevű túlélő megmenti, mielőtt egy méretes naytiba végezne vele. Adam támogatásával lábra áll, majd elindul, hogy megerősödjön, megbosszulja társait, és véghez vigye a küldetést, amiért eredetileg a Földre küldték őket.
A játék vizualitása csodálatos, hangulata eszméletlen, harcrendszere pedig, bár első pillantásra soulslike-nak tűnhet és valóban azokon a mechanikákon alapul, valójában sokkal közelebb áll a klasszikus hack-and-slash játékmenethez. A harc lényegesen könnyebb (már az alapértelmezett nehézségi szinten is) és akcióorientáltabb még egy Steelrisinghoz képest is, de ugyanakkor iszonyatos mélységet takar, amelynek révén megfelelő reflexek birtokában gyakorlatilag sebezhetetlen darálóvá válhatunk a harcmezőn. Bár a játék sikerét és népszerűséget sok kritikus Eve és társainak meglehetősen...
Stellar Blade teszt – Teljes mellbedobással
Az év egyik legélvezetesebb akciójátékát szállította első AAA fejlesztésével a dél-koreai Shift Up.
A PC-s port tartalmazza az összes eddigi DLC-t, beleértve a Nier: Automata kooperációt és a nemrég megjelent GODDESS OF VICTORY: NIKKE csomagot is. Ezen felül DualSense és ultraszéles kijelző támogatást, akár teljesen kikapcsolható fps-korlátot, opcionális 4K textúrákat, gyakorlatilag az összes főbb felskálázási típus legfrissebb változatát, és még Steam Deck verifikált is. Irányítható egérrel és billentyűzettel, ám kontrollerrel lényegesen könnyebbnek érződött a játékmenet.
Az optimalizációra, ami az utóbbi időszak portjainak egyik legnagyobb rákfenéje, ezúttal egy rossz szavunk sem lehet. A Ryzen 5 3600, RX 7600, 32 GB RAM kombináción, SSD-re telepítve és Full HD felbontáson natívan, felskálázás nélkül, Medium beállításokkal gond nélkül tudta tartani a 60 fps-t, míg némi babrálást követően az FSR3-as felskálázási lehetőségekkel el tudtam érni High beállításokkal a 80-100 fps közötti sebességet is, szinte alig észrevehető artifactolással és renderelési skálázással. A készítők érezhetően komolyan vették a feladatot, tudták, hogy ha akár a látványba, akár a harcrendszerhez elengedhetetlen stabilitásba és konzisztens sebességbe hiba csúszik, az megöli az egész koncepciót, ennek köszönhetően pedig a PC-s tábor is teljes pompájában élvezheti a Stellar Blade-et.
Hibaként legfeljebb azt tudnám felhozni a játékkal kapcsolatban, hogy Eve irányítása a kifinomultabb platformozások során kissé ügyetlennek érződött (az analóg kar mozdítására rögtön el is mozdul sima irányváltás helyett), illetve az egyes szegmensek nehézségi szintjének skálázása néha kissé egyenetlen volt, nem egyszer előfordult, hogy egy combosabb, nehezebb főellenfelet vagy pályaszakaszt egy már-már nevetségesen könnyebb követett.
Ezek azonban nem sokat változtatnak az összképen: a Stellar Blade zseniális darab, ha valaki szereti a kombózós, kaszabolós, skillgyűjtögetős akciójátékokat, és tavaly kimaradt konzolon, az feltétlenül pótolja a PC-s porttal Eve kalandját. A számok is magukért beszélnek – a megjelenés óta nyilvánosságra került adatok alapján a Sony eddigi legsikeresebb PC-s átirata a Stellar Blade, maga mögé parancsolva olyan címeket, mint a Horizon játékok, a Ghost of Tsushima vagy a God of War.
