Nagyjából három évvel ezelőtt jelent meg az eddigi egyetlen valamirevaló tűzoltó-szimulátor, a Firefighting Simulator – The Squad, az astragon Entertainment kiadásában. Bár a tökéletestől messze állt, több mint negyven küldetést, licencelt járműveket és kooperatív multiplayert kínált. A kiadó valószínűleg elégedett lehetett a fogadtatással, mert most itt van a Firefighting Simulator: Ignite (továbbiakban csak Ignite), amit szándékosan nem nevezek folytatásnak. Igazából nem is tudom, hová helyezzem a The Squadhoz képest.
Bár az Ignite-ot egy másik stúdió fejlesztette, a két játék között alig van érdemi különbség. Ugyanúgy egy kitalált észak-amerikai nagyvárosban játszódnak, az osztrák Rosenbauer gyár tűzoltóautóit használják, és karrier-, valamint négyszemélyes kooperatív módot is kínálnak. Az Ignite-ot ráadásul kivitelezésében és tartalmában is furcsa kettősség jellemzi. Kifejtem.
Kezdjük a körítéssel és a hangulattal, mert az egész jól sikerült. Egy szabadon bejárható, hatalmas tűzoltóállomás szolgál bázisul, amely az utolsó csavarig részletesen ki van dolgozva. Meglátogathatjuk a diszpécsert, a pihenőszobát, az oktatótermet, a konyhát – gyakorlatilag minden fontos helyiség megtalálható. A garázs impozáns, a járművek szintén. Két küldetés között mindig itt leszünk, mindig ide térünk vissza.
Rendkívül autentikus az egész, az atmoszféra tehát rendben van. A gond csak az, hogy a gyakorlótéren kívül alig van bármi interakció. Az egész állomás rendkívül részletes, de a legtöbb elem pusztán statikus látványelemként szolgál. Mintha csak arra várna, hogy végre megtöltsék tartalommal. Jelenleg azonban szinte semmi funkciója nincs azon túl, hogy ott van és jól néz ki.
Ugyanez a benyomásom a városról is. Nagy, változatos, néhol kifejezetten részletgazdag. Autók és gyalogosok jönnek-mennek, változik a napszak, szinte élőnek hat az egész. Felfedezni viszont nem fogjuk, hisz a riasztás helyszínére minél előbb oda kell érnünk, nincs idő bóklászni az utcákon. Nincs free roam, ráadásul a játék fel is kínálja, hogy automatikusan odaugorjunk a helyszínre. Így az egész picit szükségtelennek hat. Nem mondom, hogy felesleges, mert nyilván sokat hozzáad a hangulathoz és az átélhetőséghez, de megint csak úgy érzem, hogy nincs kihasználva.
A vezetés élménye amúgy egészen korrekt. A tűzoltóautók jól kezelhetők, a forgalommal való ütközés is viszonylag hihető (bár törésmodell nincs, és gyalogosokat sem lehet elütni – de ez nem is baj). Ami viszont zavaró, hogy egy csenevész bokron vagy útjelző táblán simán fennakadunk, vagy lepattanunk róluk, ami meglehetősen komikus látvány egy szirénázó monstrum esetében. Pozitívum viszont, hogy a járművek kezelőszervei részletesek: sziréna, duda, irányjelző – minden működik. A civil forgalom ezekre reagál is, több-kevesebb sikerrel.
A küldetéseket egy térképről tudjuk kiválasztani (akárcsak a The Squadban), nincs véletlenszerűen beérkező riasztás. Mondanom sem kell, hogy egy tűzoltó-szimulátortól ez elég illúzióromboló, hisz a valóságban sem meglévő tűzesetek között válogatnak kényük-kedvük szerint a lánglovagok. Cserébe legalább itt tényleg sokféle szituációval találkozhatunk. Elektromos tűz, gázszivárgás, robbanásveszély, benzin- és olajtűz, füst, hogy csak néhányat említsek.
Elsődleges feladatunk minden esetben a civilek kimentése, másodsorban a tűz megfékezése. Vannak kinti és benti helyszínek, áruházak, irodaépületek, lakások, házak, parkok. Lesz kihívás bőven, mert igencsak gyorsan terjed a tűz, és nem mindegy, mit milyen módszerrel oltunk, vagy például gondoskodtunk-e egyáltalán az épület áramtalanításáról, a gázszivárgás megszüntetéséről, mert amíg ezeket nem tesszük meg, addig a tűz visszagyullad.
Karriermódban három NPC társat kapunk magunk mellé, akik – beállítástól függően – teljesen önállóan teszik a dolgukat, vagy kizárólag a mi utasításaink alapján cselekszenek. Én előbbit választottam, hisz a valóságban is pontosan tudja minden tűzoltó, hogy mi a feladata. Meglepően kompetensen dolgoznak egyébként, sok feladatot levesznek a vállunkról, de a komplexebb eseteknél már hajlamosak megzavarodni. Ami rontja az összképet, az a nem túl logikus irányítás. Néha röviden, néha hosszan kell nyomni egy gombot, máskor kattintani vagy egeret tekergetni. A tömlő tűzcsapra történő felszerelése például körkörös egérmozdulatokat igényel – minek? Azt sem értem, miért lehet fejszével betörni egy falat, de feszítővassal még egy ablaküveget sem. Ezek inkább zavaróak, mint szimulátorosak.
Bevallom, elsősorban a kooperatív multiplayer miatt vártam az Ignite-ot. Mert bármilyen változatosak is a küldetések, egy idő után óhatatlanul ismétlődnek. De ha haverokkal közösen vetjük be magunkat, abból jó szórakozás is kisülhet. Szerencsére a kiadó két példányt biztosított számunkra a játékból, így volt alkalmam másodmagammal kipróbálni a közös tűzoltást. És bizony akadt meglepetés. A rendszer látszólag működik, de rengeteg a hiányosság. Az egy dolog, hogy a meghívott társ tud küldetést ajánlani a hosztnak, ez esetben nekem, aki a missziót kiválasztja és indítja, de ez sehol nem jelent meg, nincs róla értesítés. Ez nyilván apróság, és valószínűleg könnyen orvosolható, de mégis fura ebbe belefutni napokkal a játék megjelenése előtt.
Nagyobb gond, hogy néhány küldetés konkrétan bugos többjátékos módban. Előfordult olyan, hogy a tüzet nem ugyanott láttuk égni, és olyan is, amikor a meghívott társ semmit nem tudott csinálni a helyszínen, csak mászkálni, mert semmilyen interakció nem működött számára. Kínos.
Amikor viszont minden működik, akkor tényleg működik: együtt oltani, egymást segítve jó móka. A gond inkább az, hogy semmi nincs, amit csak együtt lehetne megoldani. Mindenki mindenhez hozzáfér, minden eszköz egyszemélyes. Nincs klasszikus „összedolgozós” élmény, csak párhuzamos jelenlét. Mindezekkel együtt ideig-óráig multiban tényleg jól tud működni az Ignite, főleg az összetettebb küldetéseknél. Sajnos nincs random generált incidens, és a karriermódhoz kötött a multi. Csak azokat a missziókat tudjuk választani, amelyeket a karrierünk során már kioldottunk. Így hiába vágyunk a komplex kihívásokra, ha előbb kevésbé izgalmas mellékküldetéseket kell teljesítenünk. Nem gondolták ezt végig, és nagyon átjön a befejezetlenség érzése.
Sajnos az egész játékra ez jellemző. Hiányosnak, befejezetlennek, üresnek hat. A teszt elején ezt írtam: kivitelezésében és tartalmában is furcsa kettősség jellemzi a játékot. Jók az alapok, van egy potens keretrendszer, látszik, hogy sokat foglalkoztak vele, de az eredmény mégis szegényes. Hogy mi az oka ennek? Szerintem a válasz a Season Pass körül keresendő, amit már a megjelenés előtt hetekkel beharangoztak. Egy éven belül érkeznek közúti és üzemi balesetek, új járművek, skinek, helyszínek – tehát az az extra tartalom, ami most még hiányzik. Ha ezeket nézzük, már érthető, miért tűnik „félkésznek” a mostani változat. Valószínűleg direkt így tervezték.
A Firefighting Simulator: Ignite-tal jelen formájában egy részletesen kidolgozott, de tartalmát tekintve tudatosan visszavágott játékot kapunk, amit ráadásul láttunk már három évvel ezelőtt más címmel.
