Nahh, akkor zsírul énis folytatom. Egyébként az én csatám meg Sudden Strike Foreverben volt és multiplayerben szedrencs ellen. Értelemszerüen én voltam az oroszokkal, de azért megpróbálom drámaian mesélni.
A katonák egymásra néztek, hogy most mi lessz. Gondolták, a felső vezetés megoldja a problémákat, hiszen az ő dolguk a taktikázás. Nekik katonáknak csak a ravaszt kell meghúzni ... De hirtelen szörnyű hír jött, illetve láttatódott, amint a város közepén a havas páncélozott jármű melyben a tábornok utazott egy 88mm-es ágyú lövésére darabokra hullott és ezzel együtt az orosz katonákban a remény is, hogy megnyerhetik a csatát. De ez volt a kissebb baj, hiszen tudta mindenki, hogy egy tigris van a közelben, ami veszélyesebb mindennél, hiszen a t-34esek nem értek volna sokat ez a szörnyeteg ellen. De nem történt semmi, a tigris visszavonult a biztonságos távolba és boldogan nyugtázta, hogy ma egy bolsevista tábornokot is a vörös végtelen vadászmezőkre küldött.
Ezidő alatt délen, a katonai tábort egy német gyalogoshadtest rohanta megg, ám mostmár sokkal kevesebb sikerrel mint a tankok, felkészült védelem várta őket, a bunkerekben és a házakban lévő katonák, a házak mögött lévő gránátvetők és az ágyúk személyében. Két kissebb tank is segitette a védelmet. Nagy tűzharc kezdődött és a német katonák hullani kezdtek, de tudták mindannyian, hogy ha közel érnek az épületekhez, akkor már hiába a jól beásott védelem. És ez meg is történt, néhány gépfegyveres az mp40-et a hátára téve kúszott egészen közel a legközelebbi bunkerhez és azt egyből a gránát kezelése alá vetette. 2-3 gránát koppant és robbant fel a bunker tetején és 4 orosz katona rohant ki a bunkerből, de már nem sokáig rohanhattak, hiszen a német tüzérek gyorsan megsemmisitették a még élő szerveiket. A két tankparancsnok elérkezettnek lássa az időt, hogy bevessék a könnyüpáncélosok erejét, két t-70 -es tehát elindult a német gyalogosok irányába és közbe okádta a tüzet magából, ám a fák mögül 3 db rakétás bukkant elő és az egyik tanknak rövid úton véget vetettek, a másikat csak részben sikerült eltalálni, amely immár mozgásképtelenül próbált enyhíteni a német gyalogság fölényén, egy mesterlövész azonnal célbavette a német tankelhárítókat és sikeresen le is szedte őket, ám azok még egy rakétát sikeresen kilőttek, amely mint egy meteor indult meg a levegőben, hihetletlen fényt adva és elérte a hóval borított páncélost, amelynek a páncélja vajmi kevés volt ahoz, hogy kibírjon egy ekkora erejü lövést. De ez már kevés volt, hiszen a német csapatok nagy része teljesen elpusztult és a katonák elégedetten nyugtázták, hogy a déli részeket sikerült bevenniük és megvédeniük kétszer is, ezzel fölényre tettek szert és talán a tankveszteségeket is pótolhatják.
Északon két db gyalogos század indult meg bevenni a 20 ember által védett kis átjárót, ami elválasztotta a keleti oldalt a nyugatitól. Stratégiailag nem volt fontos célpont, mégis mindenki tudta, hogy ez az egyetlen hely, ahol meglehet védeni az északi utat. Ezért egy egész hadseregnyi orosz tank gyült itt össze, hogy támogatást nyújtson a gyalogosoknak. A németek látva a túlerőt meghátráltak és jóideig nem is próbálkoztak a terület támadásával.
Ekkor a mérnökök jelentették, hogy északon az út melletti folyón sikerült megépiteniük a ponton hidat, ami azt jelntette, hogy az északi úttal párhuzamos átjárási lehetőség szabadult fel, amely méghozzá egy fontos pontot is tartalmazott, a lőszerraktárat. Egy csapat orosz katona ellenállás nélkül eljutott oda és be is vette a helyszínt, de tudták, hogy a németek mostmár ide is elfognak jutni és aláaknázták gyorsan a bejárókat, majd minden egyes épületbe egy katonát küldtek, hogy jelentse ha esetleg fontos célpont jár erre. Nem kellett sokat várni, német páncélozott csapatszállitók szántották fel az aknamezőt és a mozgásképtelenné vált járműből szürke ruhás bakák ugrottak ki, akik azonnal a raktár felé kezdtek futni, ám ellenállással ők se találkoztak, az épületekben lévő orosz katonák pedig nem fedték fel kilétüket ... Rövid idő alatt megjött egy párduc is, amely már a megtakarított úton aknataposás nélkül jöhetett be a raktárba és szépen lassan elkezdte biztos ami biztos alapon ágyúzni az épületeket. Az oroszok ilyedtükben tüzetnyitottak a fedezékben lévő bakákra, ám a tankkal már nem tudtak mit kezdeni, szépen lassan mindegyiküket egy 76 mm-es löveg kísérte a halálba. Ám a németek egy épülettel nem számoltak, a világitótoronnyal, amely messzebb volt egy kicsit ugyan, a folyó partja mentén, de a benne lévő komrád jól rálátott a raktárra. Hamarosan megjött a német limuzin és kiszált belőle maga a németek feje, a tábornok. Mi sem kellett több a szovjet tüzérség tudomást szerezve a helyzetről 6 lövéssel üdvözölte a tábornokot, akinek ugyan egyből feltünt, hogy tüzérségi lövegek repülnek felé, de tudta már, hogy késő a menekülésre. Elindult a limuzin felé, amely fordulni kezdett, hogy gyorsabban ki tudja őt hozni a helyszínről, ám közéjük egy 120 mm-es löveg csapódott be és a tábornok súlyos sérüléseket szenvedett. De nem adta fel, tovább indult a limuzin felé, a távolban a bakák pedig tehetetlenül figyelték, amint nagy szenvedés árán próbál a vezérük kimászni a bajból. És reményük szertefoszlott, amikor egy hatalmas löveg telibetalálta a szerencsétlen tábornokot, semmi sem maradt belőle, a porfelhő eltünése után a szovjet tüzérségi bombázás is abbamaradt. A német tüzérség megtorlásként egyből rommá lövette a világító tornyot, de ez késő vigasz volt már a bakák számára, akik teljesen bizonytalanok voltak a csata további kimenetelét illetően ...
WarGaming forever ! http://wargamer.hu