Mivel kijött a Vezeklő papnő harmadik kötete, ezért gyorsan újraolvastam a teljes Pókkirálynő háborúját is hozzá, végső soron mégiscsak előzménye+az előző két kötetet (aki esetleg nem tudná: szigorúan fantasy, FR univerzum, a drow néppel a középpontban). Annyira végülis nem rossz, bár ez az új sorozat kezd egy kicsit az agyamra menni, az istenek, félistenek úgy hullanak benne, mint a legyek...
Plusz ismerősöm kölcsönadta az Eragon-t és a folytatását. Az első kötet cirka két nap alatt ki is lett olvasva, igazság szerint csak a kíváncsiság vett á, hogy belekezdjek, de kellemes csalódás ért. Nem egy Tolkien a srác, aki írta, de kellemes és a filmhez képest irodalmi Nobel-díjat ér
(Mielőtt valaki belekötne: nem ennyire jó a könyv, ennyire gyenge volt szerintem a film 
. Most meg értelemszerűen ennek a második kötetét olvasgatom, ha éppen van rá időm......az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Engem megfogott, már csak azért is, mert fantasy-ben szerintem a világ másodlagos, sokkal fontosabb a történetvezetés és a karakterek. Lehet akármilyen kidolgozott a háttérvilág, függelékekben leírhatják a többezer éves történelmét, akkor is csak díszlet marad, és ha egy ilyen díszlet előtt érdektelen sztori és szereplők zajlanak, akkor itt ki is fúlt. Tulképpen ezért is szeretem jobban Martin stílusát Tolkien-énél (erről ment a vita), egyszerre modern, de valahogy mégis klasszikusan elegáns.
Na mindegy, mindenestre ez a könyv most nekem baromi nagy csalódás volt.
)
