The Witcher 3: Wild Hunt

- Olgierd pártjára álltam a végén.
- A rablásban a törp a megkeresésekor sajnos felrobbantotta magát. Az elűzött testvér oldalát választottam. Először semleges akartam maradni, de leoltottak, hogy nincs visszaút, így kénytelen voltam dönteni.

Az első ilyen Triss mellékszálánál van, ha nem mész el a bálra és nem játszol ott. Aztán ott van Zoltán küldetése, ott a kártyákat kell választani célszerűen. A Báróval mindegy, mit csinálsz, ha él, ad kártyát, ha nem vagy lelépett, megtalálod a szobájában.

Leginkább talán úgy érzem, hogy az nem feküdt jól (átfogalmazom: gyakorlatilag tökéletesen)
nekem, amikor a főszál átfordul grandiózusba. A tömegjeleneteket nem éreztem perfektnek (olvastam valahol, hogy eredetileg a WH Novigradot támadta volna - némi párhuzamot kiemelve a B&W-ből úgy gondolom, jó döntés volt nem azt erőltetni), illetve általában véve is picit kezdte súlyát veszteni a végére a cselekmény. A WH inkább festett végül egy rakás heavy metal bohócnak, mint a folyamatosan sulykolt halált hozó übermensch-gruppénak, ez pedig elzabálta a hangsúlyt az addig természetesen meg-meglibegtetett, de végeredményben a végére mégis kissé furcsán odaragasztott "ja, különben ez a valódi probléma"-Fehér Fagyról. Értem természetesen, hogy Geralt nézőpontjából ez volt kb. a végső fordulat, amikor koppanik,
hogy Ciri számára a végső erőpróba mindvégig ez volt, na de na. Ami a WH karaktereit illeti, szégyellem, de most így hirtelen az sem ugrik be, mi is volt pontosan a királygyilkos vezérük neve. Ez most vagy a korral jár, vagy tényleg ennyire súlytalan volt a megjelenése számomra, különösen, ha kontrasztot állítok a HoS Tükörmesterével. Ugyanígy éreztem én is, hogy a szálelvarrogatásnak esett áldozatul Dijkstra hótt' karakteridegen elpa(t)kolása is.
Újabb példa a "grandiózus nem annyira működött"-meglátásomra. Skellige. Már a királyválasztás szertartása is picit vérszegénynek hatott az addigi minőségi háttérhez képest (értem persze, hogy Skellige népsűrűsége nem egy Szingapúr ), de a Lugos-brancs lázadása és a szórványos küzdelem az erősségben szintén kissé olyan érzést keltett, hogy "ez itt most egy igen komoly belpolitikai balhé kéne, hogy legyen, csak baromira nem úgy néz ki." Újabb csalódás volt a boszorkányszombat is, pláne ahhoz mérten, amilyen terveket utólag olvastam róla.

Radovid egy beteg fasz, a 2 sokfelé ágazó befejezései miatt csúszik az ábrázolás. Iorveth-Saskia szálon már látszanak az előjelek, amikor megvakíttatja Philt és kb az összes nemTriss befejezésnél is. Addát adom, rejtélyes módon kikerült a képből. A 3-ra készülve volt egy olyan verzióm is, ahol Anais is hozzá került (+Roche pirosban). A starter mentésem olyan volt, ahol Roche menekül a kislánnyal, igazából ott se került elő, zavart is, hogy az ő karakterével mégis, hogy képes csak úgy lepasszolni valahol. Gondolom ők is úgy jártak, mint Iorveth. Kis kitérő: lentebbi paxos videóban pont van is egy kérdés a tündére vonatkozóan, amire az volt a magyarázat, hogy nagyon nem működött a nagyegész szempontjából a jelenléte. Beleerőltethették volna, elszarva ezzel a játékot, de annak ugye mi értelme. Szóval valószínűleg a lányokkal is ez történt.

Radovidnál engem inkább az zavart, hogy papíron 17. Így őrült királyból hirtelen lett egy hülye kamasz, akit Philippa cseszett el, az egyház pedig támogatta a perverzióit.

A Dijsktrás küldit annyira én se szeretem. Mondjuk ebben a felállásban én sem és Geralt karaktere sem tudná támogatni ilyen feltételekkel. Valamikor belefutottam valami lengyel only modba, ami "kijavítja" ezt a küldit. Rochék élnek, ha Dijsktra király, Temeria az ő vazallusa lesz, endgame diában ide bevágták Addát és Anaist.

Lodget nagyon nem kellett újraszervezni, mindenkinek megvolt még a klubkártyája, csak hát a politikai körülmények nem igazán kedvezőek egy hivatalos összejövetelre. A névszerinti jelentősége csak annyi, hogy Philippa ezúttal a póráz melyik végére kerüljön, de valóban, a játék szempontjából csak annyi, hogy a végén ott pózoljanak a sziklákon.

Ha nem csinálod az assassin küldetést, azzal támogatod Radovid-ot, ennyire egyszerű. Erre meg számos lehetőséged van még az után is, hogy elfogadod a küldetést.

Philippánál engem csak az zavart, hogy nem lehetett megfektetni...

A Lodge hozzátesz a dolgokhoz, hát nem láttad a végén, hogy a hegyen nagyon koncentrálnak és varázsolgatnak?

Radovid karaktere. Túlságosan a semmiből lett belőle szimpla villain, also, hol van Adda? Nálam életben maradt első részben.
Ehhez kapcsolódóan, zavart az is, hogy az ötszázadik arrogáns sorceresst, Philippát végül nem árulhattam el és vihettem ténylegesen a színe elé. Az assassination küldetés is furcsa, hogy igazából a választás az végül annyi, hogy Dijkstra vagy Roche & co. (ahol aztán a spymaster halála nagyon súlytalan és méltatlan), és nem Dijkstra vagy Radovid. Két alkalommal is lett volna lehetőség, hogy nyíltan támogassuk az uralkodót, furcsa, hogy ennyire ellene építettek az írók.

Plusz amin aztán nagyon csóváltam a fejem, az a Lodge újraszervezése, eszembe nem jutna ilyen őrültség, de a játék csak rákényszerít, aztán végül értelme sincs kb., semmit nem tesznek hozzá érdemben a dolgokhoz.

Helyes, a legjobb befejezést kaptad. Triss miatt ne bánkódj. Mint az közismert teamYen vagyok, de egyre jobban hajlok afelé, hogy a csajok nélküli állapot a legjobb, de ezt majd később fejtem ki.

Többinél is helyesen döntöttél, ugyanezeket választottam (-Letho, én életben hagytam).

Nekem Ciri witcher lett, örülök, hogy ez lett a vége. Nagy vonalakban így ment végig a sztorim, tömören:

- Az Erdő Asszonyai mellé álltam, nem hittem ismeretlenül a Fa Szellemének, így bár a gyerekek meghaltak, a báró feleségét meg tudtam menteni, így elvitte magával, hogy meggyógyíthassa. A gyerekükből őrzőszellem lett.
- Keirát meggyőztem, hogy menjen Kaer Morhenbe és tegyen le a kísérletekről.
- A Kurafi Kölyköt megöltem, egyszerűen nem hagyhattam életben, amiket művelt, azok alapján nem (kurva undorító volt a helyszín, ahol rátaláltam). A vámpír sorozatgyilkos esetében örülök, hogy nem prédáltam fel elsőre a perverz piszkavasas köcsögöt (utána igen), így megtudhattam, ki volt a valódi ellenfél.
- Végeztem az inkvizítorral, mert amikor megüttök Trisst a tervezett színjátékban, felprédáltam az egész bagázst. Nem bántam meg.
- Vesemir meghalt, azt hittem el lehet kerülni, de nem, kellett ez a sokkoló momentum a karakterívekhez. Cirit nem vittem el még látogatni sem az apjához, hanem egyből mentünk felprédálni a hármakat meg a szexmániást a hegyen. Az apjának a végén azt mondtam, hogy feláldozta magát.
- Dijkstra, Thaler és Roche Radovid elleni összeesküvésében és a merényletben részt vettem, de a végén nem Dijkstra mellé álltam, hanem azon társaim mellé, akik sokat segítettek már. Ráadásul Roche és Iorveth között nagyon sokat hezitáltam az előző részben, nem akartam egy újabb "árulást" ellene, hisz a második részben még úgy is segített, mikor Henselt táborában összefutottam a nilfgaardiakkal, hogy nem tartottam ki mellette korábban. Lethot majdnem elengedtem, de a Rochenak tett ígéretem miatt végzetem vele.
- Cerys lett a királynő Skelligén. Lugos meghalt, mikor Ermiont megkerestem.
- Triss mellett döntöttem volna, ha nem lettem volna így elsőre annyira süket, hogy mindig pont úgy válaszoltam, döntöttem, hogy se Trissel, se Yennel nem jöttek elő a játékban a "romantikus" történetszálak.