Szerintem még véletlen sem kell "nyugatiasnak" lennie a magyar filmnek, ne is legyen az. Ki kéne alakítani egy saját nyelvet. Ott vannak a minőségi román, lengyel, orosz stb. filmek. Ezek sem nyugatiasak, pl. most az Ida két Oscar jelölést kapott. Egy lengyel apáca lelki vívódásait mutatja fekete-fehérben. Isten őrizz, hogy arra az útra lépjünk, mint Antal Nimród, aki elkezdett másodvonalbeli amerikai-típusú filmeket forgatni egy nagyszerű Kontroll után.
A színházi színészekkel kapcsolatban egyetértenék, mert ez tényleg marha idegesítő tud lenni DE: azért a szocializmus filmgyártása ontotta magából a zseniális alkotásokat Törőcsik Marival, Őze Lajossal, Latinovitscsal, Garas Dezsővel stb. akik színházi színészek voltak... Nem tudom hol a hiba. Igaz most közel nincs a szakmában egy Fábri Zoltán szintű zseni. (pl. Pálffy György meg Hajdú Szabolcs épp ügyesek, de azért na)
Pont, hogy azt a filmes iskolát kéne visszahozni/korszerűsíteni, bár az óriási munka, pénz, de most talán hátha. Hála az égnek kezdenek eltűnni az utóbbi évek legnagyobb kártevői, akik akik csak szimplán "művészek" vagy még annyi sem, nulla tudással, összelopkodott megoldásokból barkácsolt valamikkel. Zseniális egyébként, hogy többek között már a 30-40 es években mennyire szórakoztató, okos filmek születtek, stílusos kamerabeállásokkal, vágásokkal, a karakterekről nem is beszélve(bár akkor még nem volt tré ha valami "csak" film akart lenni, és csak a színháziasságban rugaszkodott el a mindennapi élettől). Szóval szerintem simán kreatív a "klasszikus" magyar iskola, pontosan azért mert innen onnan merítettek és hatalmas tudásanyag gyűlt össze, ebből adódóan kiváló szakemberek kerültek ki, akik közül sokan sajnos már nem élnek.
Nem baj, sőt szerintem több magyar rendező kéne, aki nem a megszokott, magyar filmes iskolát képviseli, hanem hajlandó a külföldi eszközökhöz, módszerekhez nyúlni. Ez a film mind rendezésében, mind képi világában sokkal nyugatibb film, mint eddig bármelyik.
Ami még mindig probléma a magyar filmekben az maguk a szereplők. Egyszerűen nem jó, hogy a magyar filmipar színészei színházi színészek. A színpadon túl kell gesztikulálni a szerepet, harsányan kell kimutatni minden érzelmet és ez visszatükröződik a filmekben is, ami miatt képtelen lesz a film önmagát komolyan venni.
Amúgy tessék a Fehér Istent nem elfelejteni! Az első magyar film, aminek a bemutatóját külföldi honlapon láttam viszont úgy, hogy 2015 várt filmjei között szerepelt. Érdekes azért, hogy a legjobb magyar filmek a filmalap és Vajna bácsi közreműködése nélkül készülnek.
Most valami történt a lassan már évtizedek óta haldokló magyar filmmel. Itt van ez, az Utóélet, Van valami..., (sajnos a Délibáb nem lett túl jó állítólag). Nem csak a B-kategória megy, meg a közepes kivitelezésű drámák. Ezekben tényleg van ötlet.
Ja ez tényleg teljesen Wes Anderson képi világ. Nem baj legalább valami más. Ilyen egyedibb (még ha lopott is kicsit) kivitelezésre talán a Taxidermia óta nem emlékszem.