No, akkor lássuk a küldiket:
Top Secret:
Jó kis bevezető küldetés volt, különösen az új fegyver (MP5SD) lézeres irányzéka és hangtompítós volta miatt is. Az UAZ könnyen elköthető, bár én az úton először belerohantam az őrségbe (le is szedtek), de újra próba után, a táborban ér a meglepetés. Elkapott orosz tiszt helyett, orosz fogság.
The exchange:
Na itt morfondíroztam az Uralon: ha térkép nélkül kell szökni, akkor hosszú bóklászás elé nézek. De nem így lett, mert félúton a resistancok kimenekítenek. Miután elkezdődik a csetepaté, én is csatlakozom. Felszedek egy ak-t és kilövök egy oroszt, majd követem a táborba őket, ahol még fogolyként kezelnek, de egy ismerőst találok...
Borderline:
A res tábort hirtelen lerohanják az oroszok, nekem pedig az lenne a feladatom, hogy visszajussak az enyéimhez. El is indulok egy res-sel, de ő útközben magamra hagy. Új feladat: juss el az erdő szélén álló uaz-hoz. Éjjellátó nélkül "felemelő" küldetés elé nézek

: szemből belerohanok egy orosz alegységbe, többszöri visszatöltés után tudom őket kikerülni. Az erdő szélén megtalálom a kisebbik res tábort, de mire odaérek jórészüket megölték (valszeg az előbbi orosz egység) és az uaz is totálkáros. Közben a tábor feletti magaslaton, a sötétben nagy nehezen kiveszem egy t72-es formáját. Bosszút szomjazva felveszem az egyik res halott rpg-jét és a sötétben odadurrantok az acélmonstrumnak. Ezt megkaptátok. Viszont el kell jutnom egy messzi kisvárosba, ahol van egy kontakt nő, vele kellene a kapcsolatot felvennem. Hosszú-hosszú gyaloglás vár rám a holdfényes éjszakában, felettem egy Hind körvonalait vélem, útközben meg belerohanok egy újabb járőrbe. Nagy nehezen elvergődve a házhoz, megtalálom a csajt.
(Ez izgalmas küldetés volt, viszont zavaró tényezőként hatott a sok gyaloglás. Az izgalmi fokot azonban növelte az éjjellátó hiánya!)
Revenge:
Megtalálva a kontaktot, beülünk egy skodába és a csaj elvisz egy közeli tanyára, ahol res bajtársammal találkozom. Meg kell találnunk a többieket, ezért útnak indulunk. Megtalálva őket kiderül, hogy egy bázist kell elfoglalnunk, ahonnan rabokat kell megszöktetnünk.
(Nehéz volt számomra ez a küldetés, mivel az őrtornyokban ott sasolnak az emberek, másrészt a tábor tele van őrökkel. Vagy ötödjére tudtam megcsinálni. A csapatot két részre osztottam: az egyik az egyik, a másik a másik bejárathoz kúszott, én meg a szemközti hegyoldalról irányítottam őket, néha besegítve egy-egy irányzott lövéssel.)
Goodbye
Három orosz foglyunk van, akiket le kell lőni. Habozás nélkül megteszem, majd az egyik res bajtárs megmutatja a rádiós hulláját: így már kapcsolatba tudok lépni a közelben lévő u.s. bázisommal. Közben jön a hír: ellentámadás várható, így bevetjük magunkat az erdőbe. Egy Himinbiörg nevezetű kisvárost kell bevenni. Nehéz erdei harc veszi kezdetét: nagyon sok az orosz, de a leaderünk jól vezet. Én állandóan kúszva maradok, így hatékonyabban le tudom szedni a fák között szlalomozó ellenséget. Aztán beérünk a kisvárosba: ott látjuk a rengeteg ruszkit, de a fák takarásában megritkitjuk őket. Aztán siker: felülünk az uralra és irány az LZ pont.
(Ötletes küldi, bár a "kivégzés" lehet, hogy morális kérdéseket vet fel egyeseknél. Azt nem próbáltam, hogy mi van akkor, ha nem végzem őket ki. Úgy gondolom azonban, hogy a történet "optimális" menetét követve, meg kell tenni.Az erdei harc nem könnyű, de élvezetes.)
Report
Végre a Freya Airporton. Irány maj. Horvathoz eligazításra, majd Stransky ezredeshez, a parancsnokhoz. Ehhez kapok egy hámvít, hiszen a HQ több km-re van a reptértől. Sikeresen átjutok az ezredeshez, ahol közli velem, hogy a további eligazítást maj. Horvath-tól kapom meg. Újból be a hámvíba, kifordulok a táborból...no és a meglepi itt következik. Az út közepén civil sebesült fekszik, mellette egy nő. Kiszállok a verdából, odamegyek, mire a csaj előkap egy ak-t és szitává lő. Kiderül, hogy civil terroristák... Másodjára már rafináltabb vagyok: pár száz méterre megállok és onnan lövöm ki őket. Bevetem magam a bokrok közé, amikor látom ám, hogy res egyenruhába öltözött fickók özönlenek a szemközti erdőből. Leszedegetem őket, de az egyik kilövi a kocsimat. Shit: mehetek gyalog vissza a reptérre...
Hunting
Jó hosszú gyaloglás után visszaérek és jelentem az őrnagynak, hogy mi történt. Vele együtt bepattanunk egy - már gépágyúval felszerelt - hámwíbe, irány vissza a HQ. És a hídon újabb meglepi: egy velünk szemben jövő, skodába rejtett pokolgép robban: repülünk is, mint a "győzelmi zászló"

Másodjára úgy 50 m-ről már telibevertem a fickót, így szépen elslisszolunk mellette. Mindeközben a híd túloldalát a res egyenruhások tartják ellenőrzés alatt: kis csetepaté után az erdőn keresztül megyünk tovább a HQ felé, de itt is vigyáznunk kell, mert ezek lesállásban várnak ránk a fák mellé lapulva. Itt vigyázni kell maj. Horvathra, mert ha kinyírják, akkor load mission...Aztán kiérünk egy tisztásra, ahol egy intro tudatja velünk, hogy a bázisra valahonnan mesterlövész tizedeli az állományt. Az őrnagy parancsba adja, hogy menjek előre és találjam meg a gyilkost. Bevetem magam az erdőbe, keresek, kutatok, kúszok, mígnem egy világoskék pontot veszek észre: kiderül, hogy egy szőke cicababa, világoskék blúzban osztja a halált...

Hirtelenjében más jut eszembe, mit kellene tenni vele

, de aztán kap egyet a szőke buksijába...
(Jó kis változatos küldetés ismét, nehezebb erdei szakaszokkal. Megint csak, mint sok esetben, itt is a kúszást választom, de figyelni kell az őrnagyra is. A szőke csajt meg nem kell sajnálni

)
Urban Combat
A számomra egyik legélvezetesebb küldetés. Egy Breidablick nevezetű várost kell elfoglalnunk, a rangerekkel közös akcióban. Itt látszott, hogy a szakaszok mennyire összehangoltan, egymást fedezve támadnak. Először a város előtti, tőlem jobbra eső erdőből vertük vissza a támadást, majd az őrnagy átvitt minket a bal szárnyra. Közben folyamatos nyomás alatt tartottuk a városból kifelé áramló ellenséget. A bal szárnyon hamarosan elértük az emeletes házakat és néhány jobb oldalról jövő lövés mellett, bevetettük magunkat. Itt két ház között találtam egy fenyőfát, amely alatt meglapulva egy nagy füves tér tárult elém, a túlsó oldalon házakkal (ez már a város másik vége volt). Egyszer csak látom, hogy a házak közül özönlik kifele az ellen: hát, mint a céllövöldében, egyesével leszedegettem őket. Közben odaért mellém az őrnagy, onnan osztogatta a parancsokat. Miután végeztem, mögülem újból felvillant a sárga target gomb, ezért visszakúsztam az első emeletes házak tövébe. A megmaradt ellenség hátulról próbálkozott, kevés sikerrel. Leszedtem őket. De a küldinek csak nem volt vége, jelezvén, hogy még vannak valahol. A fő utcán végig száguldott egy páncélosunk, halk pukkanásokkal tüzelve. Átfutottam az utca túloldalára és valóban: két ellenséges katona pont jött velem szembe. Vesztükre.
(Nagyszerű küldetés, jó kis városi attakkal, jól manőverező bajtársakkal, persze veszteségeink így is voltak.)
Airborne
A város visszafoglalása után Horvath őrnagytól parancsot kapunk, hogy Widi falucskán keresztül menjünk az SF bázisra. Oda is érünk, de nemsokára támadás éri a bázist: visszaverjük az attakot, de ahogy a térképet nézem, jónéhány ellenség a bázis melletti horpadásokban lapult meg, nem erőltetve a frontális támadást. Három emberemet elhelyezem a bejárathoz biztosításként, én meg kikúszok a bázis északi végénél található kerítésnél, ahol csak deszkák vannak. Kúszva körbemegyek, majd minden oldalról leszedegetem a lapuló ellenséget. Visszatérve a bázis belsejébe, pár percre rá újabb attak: ezt nem hiszem el, ezek újból próbálkoznak. A módszer ugyanaz, mint az előbbi, sőt embereim is szépne aprítják a bejáratnál támadó ellenséget.
(Izgalmas ez a küldi is. Jókat szórakoztam akkor, amikor a kerítésen kívül álló ellenséget kézigránátokkal támadtam, bentről kihajítva. Erre megijedtek és a főbejárat felé futottak, egyenesen embereim tüzébe

)
Yankie Stalker
A kampány leggradiózusabb küldetése, érdekes feladattal: hatolj be az orosz területre és a hidakkal összekötött félszgeteken derítsd fel és fényképezd le az ott horgonyzó tengeralattjárókat. A küldi számos megoldást ad. Helikopterrel dobnak le minket és miután az első híd előtt lemészároltuk az őrjáratot, felvettem egy rpg-t és az első hídon járőröző bmp- kilőttem. Bekúsztunk a városba (figyelve a járőrhajók útvonalát), ahol a járőröket újból hidegre tettük. Itt nem a jobb oldali hídon mentünk át, mert ott észrevettem egy járőröző t80 és bmp-t. Így a bal oldali hídon kúsztunk tovább, kilőve előtte a géppuskást a túlsó végen. Jött egy újabb híd, újabb járőrnek annyi. Ahogy átértünk, felfedeztem a tengeralalttájárókat (illetve abból 3-at). Csak egy kis bökkenő volt: óriású számú járőr gyalogolt a part mentén. Embereimmel átkúsztunk az út túloldalára, megvárva azt, hogy az orrunk elé érnek. Tűz! Persze ezt a manővert többször kellett megpróbálnom, mert volt hogy egy-egy orosz lelépett és szem elől tévesztve, máshonnan tűzelt. Már készülödtem volna a fotózáshoz, amikor újabb meglepés ért: a túloldalról látjuk ám, hogy ezerrel jön egy ural. Kúszás a hídfő elé, pár lövés a vezetőnek, ám az álllomány leugrálva a gk-ról, viszonozta a tüzet. Nehéz volt őket lenyomni, mert először nem jöttem rá, hogy a híd túloldalán álló géppuskásuk is besegít, mivel reflektorral pásztázza a mi oldalunkat. Miután a géppuskás ki lett lőve, a többi is könnyebben ment. No, jöhetett a fotó, a 3 monstrumról. Viszont még kellett kettő. Átvágva a hídon, északi irányba fordultam. Itt viszont volt egy bug: a srácaimat az istenért nem tudtam átkönyörögni a hídon, így otthagyva őket, egyedül folytattam az utamat. Az északi félsziget jobb oldali öblében megtaláltam a másik kettő "bálnát". Usgyi vissza, amerre jöttem, de vigyáznom kellett, mert egy bmp és silka ott járőrözött a nyakamon. Két járőr kiiktatása után visszaértem a srácokhoz, majd elkezdtünk visszalopakodni, amerről jöttünk. A legelső városrészben (ahol legelőször a hídon jöttünk be), ott sunyított a kertekben három ruszki: hogy ne zavarjanak be, kilőttük őket, közben figyelnün k kellett a fejünk fölött kőröző Hind-ra. A feladat további részében elvileg a Bravo Team-mel kellett volna találkoznom, hogy átadjam a fotókat és utána a felkelők tréning bázisát megsemmisítsük. De miután odaértem az LZ-hez, nem találtam ott a Bravot...Így embereimmel vágtam neki a tábor felé vezető úton. Bejutva a táborba nemhogy ellenségként fogadtak volna, hanem ott volt az a barátom is, aki annak idején megmentett...
(A leghúzósabb küldetés volt számomra: sok türelem és taktika kellett hozzá, főleg a nagyszámú és jól tüzelő őrjáratok miatt! Nagyon sajnáltam ezt a bugot, hogy az embereimet nem tudtam átvinni a hidakon - csak az elsőn - és nem értettem, miért nem találtam a Bravot?)
Free Horvath
A kampány utolsó küldije. Az oroszok fogvatartják Horvath őrnagyot, ki kell szabadítanunk. Jó sok rohanás és menetelés után odaértünk a tett helyszínére. Sietnünk kellett, mert az orosz konvoj hamarosan áthalad a célzónán. Mivel az út mindkét oldalát erdők szegélyezik, ezért 3-4 embert az út túloldalára fektettem, a többivel maradtam a menetirány szerinti jobb oldalon. Hamarosan jött a kovoj, kiadva a tűzparancsot az rpg-semmel kilővettem az élen haladó bmp-t. Az uralról leugráló oroszokat lemészároltuk, de a nagy csetepatéban embereim is veszteségeket szenvedtek. A térképen csak annyit láttam, hogy mjr Horvath (kékkel jelölve) elkezd futni az erdő túloldalán lévő meeting point felé. Utána iramodtunk, de oldalról, Jotunheim felől újabb támadást kaptunk. De én csak futottam, futottam, mint egy őrült és egyszer csak vége volt: az őrnagy megmenekült.
(Gyors és ideges küldi, hiszen az embereket nagyon gyorsan el kell helyezni. Ráadásul az akció helyszínére baromi sokat kell menni, a kiindulópont talán lehetett volna közelebb is az akció helyszínéhez.)
Epiloge
Egy héttel később kiderül, hogy a "terroristák" tulajdonképpen a szabadságharcosok, a Szabad Világ utolsó védelmezői. Tom Shelter hadnagy pedig útra kell új szolgálati helyére...Afganisztánba!
Összességében mindenkinek ajánlom a Yankie Stalkert! Összeszedett kis történet, kisebb-nagyobb csetepatékkal és egy monstre küldetéssel a végén. Buggal csak a hídon találkoztam, amikor katonáim nem követtek. Mivel nagy szigetről van szó, aránylag sokat kell gyalogolni, legalábbis én majdnem megdöntöttem az egymillió lépés Magyarországon-t

Néhol több zenét is raktam volna a kampányba, a dialógusok pedig a szerényebb angol tudással rendelkezőknek is érthetőek!
Lacko! Gratula....és várjuk az afgán küldit