Animében meg nem hinném, hogy annyira tökmindegy lenne. Múltkor (jó, van annak fél éve) láttam A Kis Hableányt.
Na, nem a nyálas-ömlengős-éneklünk-és-dalolunk Disney-változatot, hanem a 80-as években készült, nagyságrenddel komolyabb japán animét. Sokkalta jobb volt, még felnőtt szemmel nézve is (igaz, 1 db. véres jelenet is szerepelt benne, nevezetesen egy kis délutáni farkasmészárlás, de maga a mondanivaló nagyon rendesen kijött), ám az a 25 éves magyar szinkron, na az nagyon sokat rontott az összképen. Csak két színész volt ismeretes (Vitay András - Csendlör - és Kristóf Tibor - Sónkánnöri) és kellőképpen tehetséges, de a többiek, pfff... Ficánka hangjára egy öregasszonyt szerződtettek, aki igyekezett úgy beszélni, ahogy a kishalak beszélnének. Ariel esetében meg nagy szerencse volt, hogy Andersen úgy írta meg a mesét, hogy a sztori negyedénél megnémuljon.
Azért örülhetünk, hogy a helyzet mára megváltozott (Juhász Zoltán nagyot alakít a Trigunban), de magához az összképhez még mindig a japánok értenek a legjobban.„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
("Én nem ölhetem meg...Kalap úr viszont igen!")