A magyar labdarúgó válogatott

Nálunk mindig ez van. Megnyerünk két barátságos meccset, meg itthon megverjük Máltát, és úgy megyünk ki Moldovába, hogy nehogy már csak döntetlent érjünk el. Aztán csodálkozunk, ha agyonvernek minket.

A másik idióta szokásunk meg hogy ha véletlenül jól is játszunk egy tétmeccsen, azt se tudjuk megnyerni. Ezt a mai meccset egy komoly csapatnak simán hoznia kellett volna, még ha a bíró nem is volt velünk megint.

Harmadszor pedig miért kell nekünk minden meccsen kapnunk legalább egy töketlen potyagólt?!
- norvégok ellen Éger hazaadása, Király kigurítása, Király potyája
- máltaiak ellen Király felesleges kifutása
- törökök ellen Balogh potyája
- moldávok ellen Fülöp potyája
- görögök ellen Vanczák öngólja
Csak azok, amik így hirtelen eszembe jutnak, de könnyen lehet, hogy még több is volt...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Mert az milyen, hogy a volt pár meccsünk: "húú de jók vagyunk" meg "újra van remény".
Most kikaptunk kétszer "fúúj ..."

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”