Mondjuk ez lenne csak a legnagyobb probléma, akkor már boldog ember lennék. Ezen amúgy is inkább röhögni szoktam. Például indulnék előre, de nincs elöl senki, úgyhogy inkább már megállok passzolgatni a félpályán. De tíz másodperc elteltével ugyanúgy nem mozdul meg senki, úgyhogy akkor már muszáj kezdeni valamit: elindulok egyedül, és persze, hogy előbb-utóbb elvesztem a labdát...
Ami sokkal jobban idegesít, az az, hogy itt is hiába van háromszor annyi helyzetem, mint az ellenfélnek, akkor is elvesztem a meccset, mert én mindent kihagyok, neki meg minden lövéséből gól lesz. Például a legutóbbi meccsen úgy kaptam ki, hogy az egyik gólt szöglet után a saját játékosom fejelte a kapuba, amikor világosan a kapuval ellentétes irányt nyomogattam végig; a következőnél pedig a kapusom szó nélkül kirontott a kapujából, és miközben még volt mögötte védőm, leterítette a kitörő csatárt a tizenhatoson belül, és tizenegyes (persze én nem nyomtam ezúttal semmit). Tehát az ellenfél úgy szerzett három gólt, hogy kétszer lőtt kapura összesen (és abból is az egyik a tizenegyes volt)...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.