De akkor semmilyen lehetőséged nem volt, csak az életed feláldozása. Ha elmentél katonának legalább volt 2% esélyed, hogy élve megúszod, persze erre rájön, hogy valami szarért kell harcolnod (nácizmus, kommunizmus, cionizmus, sovinizmus...). Voltak akik inkább a biztos halált választották, pedig akkor még csak azt lehetett látni, hogy a nácik nem úriemberek, de akkor még csak igen kevesek tudtak a haláltáborokról.
Nem ismerlek személyesen ezért rólad nem merem állítani, de én, ha akkor élek és azt tudom, amit az akkori emberek, akkor félelemből elmentem volna katonának.
Olvass el néhány Heinrich Böll novellát a háborúról. Sokkal reálisabb képed lesz a korról.
Nekem ő a kedvenc íróm. Hihetetlenül jól ír és nem hiába kapott Nóbel díjat. Ráadásul neked azért is tetszene
mert nem csak a nácikat utálta, de megvetette a CDU-t is és lelkes SDP-s volt. És ezt a novelláiban le is írta. Na de ez a különbség a mi demokratikus kádár-éránk és a gonosz neonáci Nyugatnémet zsarnokság között...
Ismered a viccet a kelet és nyugatnémetről? Meséli a keletnémet: Van egy berlini lakótelepi lakásom, egy trabantom, meg egy kis faházikom vidéken. Úgyhogy nem panaszkodhatom.
Erre a nyugatnémet: Nekem van egy 400 négyzetméteres palotám münchenben, 2 mercim és egy BMW-m, meg egy 10 hektáros tanyám vidéken. De én panaszkodhatom!!!
