Hát, elég műveletlen vagyok sajnos, ugyanis olvasni csak egyet olvastam közülük, ezért a többséget a mű ismerete nélkül kell megítélnem.
Amik különösen tetszenek, azok a meghökkentő mondatok, elsősorban az 1984-é, vagy amiket legalábbis nem a mű legelejére várna az ember, mint a Száz év magányé vagy a Súlyszivárványé. Valamint személy szerint még az Anna Karenináé, ami igazi szállóigévé vált, és sok egyáltalán nem irodalmi közegben is viszonthallottam már.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
