A kiesettek közül egyik szám sem hagyott olyan mély nyomokat bennem, hogy utólag fennhangon követeljek igazságtételt a búcsúzása miatt. Igaz ez még akkor is, ha akadt néhány fülbemászóbb hangvételű dallam köztük, de zeneileg egyik sem mutatott fel semmi újat, különösebben érdekeseknek nem találtam őket. A sablonosságmérő nálam főleg a szlovák cicababáknál, a bolgárok hangzásvilágában erősen a Tatura hajazó száma közben, valamint a fehérorosz "Szeretem Fehéroroszországot!" dalszöveg hatására akadt ki. A giccsmérő meg a macedónok hülye táncikálására.
Egyvalaki miatt vagyok csak szomorú, és az Dana International. Nem is a számát sajnálom, hogy így mindenki hamar elfelejti, mert valljuk be, az nem volt valami nagy durranás, hanem őt. Nem is nagyon értem, hogy miért tért vissza ide 13 év után (de: mert ennyire szereti az éneklést), azonban várható volt, hogy egy győzelmet követően másodszor lényegesen rosszabb eredménnyel végez. Főleg úgy, hogy nagyjából ugyanazt a stílust és előadásmódot hozta, mint a '98-as nyertes dalával. Ettől függetlenül azért arra nem számítottam előzetesen, hogy még 19-ből se kerül be a továbbjutó 10-be. Kicsit olyan volt ez a visszatérés így, mint amit Schumi művel ezekben az években az F1-ben...
Ami a továbbjutókat illeti, nekem kifejezetten tetszett a svéd szám, amelyhez ráadásul pörgős, mozgalmas, látványos produkció társul. Az ukrán dal sem rossz, és ez a homokanimáció a háttérben igen hangulatos körítés hozzá. Továbbra sem vagyok nagy rajongója a komolytalan számoknak, de a moldáv produkció ezúttal még éppen nem ütötte meg nálam azt a kritikus szintet, ami már számomra túl idétlen. Az ír ikrek előadásában is legalább szintén van valami meghökkentő és eredeti, viszont a mozgásuk szerintem katasztrófa volt, igazán figyelhetnének jobban egymásra közben... Az osztrák lány hangja valóban kiemelkedik a mezőny színvonalának átlagából, bár maga a dal nekem annyira nem jön be. Én a bosnyákok számát nem tudtam igazán értelmezni így elsőre, nem is értem, miről szólt, vagy mi volt ez egyáltalán, de majd meghallgatom még egyszer...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
