Ennyire jó volt ez az azeri szám? Nem is azt mondom, hogy rossznak találtam, hanem inkább hogy fel se tűnt nekem a mezőnyből egészen addig, amíg nem kezdtek el rá hullani a pontok a végén. Az elődöntők után egész sok dalról, továbbjutókról és kiesettekről egyaránt írtam egy-egy gondolatot. Erről egy betűt se, na épp ennyire fogott meg. Még csak kiemelkedően gagyinak sem találtam.
Az olaszok eredménye szintén meglepetés számomra, bár azt legalább azzal tudom magyarázni, hogy nem vagyok a dzsessz műfajnak nagy kedvelője, így nekem érthetően nem jöhetett be különösebben a dal. Mindenesetre nem rossz visszatérés ez a második hely tőlük 14 év távolmaradás után. Mondjuk ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a szakmai zsűrik biztosan igyekeztek kicsit a kedvükben járni a pontozásnál, hogy jövőre ne lépjenek rögtön vissza.
Igen, váratlan volt a végeredmény sok tekintetben. Én ugyan nem néztem utána a fogadóirodáknak, de gondolom, Gundiék nem a levegőbe beszéltek, amikor taglalták a hivatalos oddsokat. Az újságírók meg a szakértők véleményére és díjaira nem kell adni, de a fogadóirodák csak közvélemény-kutatási módszerekkel dolgoznak ilyen helyzetben, és nem a hasukra ütve nevezik meg az esélyeseket. Mégse sikerült sok dal helyezését eltalálniuk. Esélytelenek végeztek elöl, esélyesek pedig a vert mezőnyben.
Nálunk nem a számmal volt baj, én továbbra is ezt mondom. A körítés harmatgyengére sikerült: a tánc egyszerűen nulla volt, a ruhák idétlenek, a technikát nem használtuk ki, kevés volt a színpadi effekt, az énekesek nem mozogtak semmit, üresen tátongott a színpad. Mások unalmasabb zenére is sokkal nagyobb show-t kreáltak. Megkockáztatom, bár nem értek hozzá, hogy Kati sem hozta a legjobb formáját. Ezekre mind figyelni kellene, nem elég egy jó szám és esetleg egy jó klip, amit a rajongók előzetesen letölthetnek a netről. A mezei szavazók nagy része a döntőben találkozik a dallal először, és a megnyerő, látványos produkció ma már legalább olyan fontos.
Mondjuk ettől függetlenül a 22. hely így is alulmúlta minden elképzelésünket. Sőt, mondhatom, elképzelésemet, mert bár nem hittem azoknak, akik egyenesen dobogóra várták Katit, a felhozatalt megismerve valahol a középmezőnyben azonban simán el tudtam képzelni őt. Itt érdemes megemlíteni két érdekességet:
- Ha az öt automatikusan döntős, semleges ország közül a sorsolás alapján nem pont a britek és a spanyolok szavaznak a mi elődöntőnkben, akkor könnyen lehet, hogy már ott kizúgunk. A 72 pontunkból 20-at tőlük kaptunk, az ő voksaikat mindenkitől levonva, pusztán a vetélytársak szavazatai alapján nem lettünk volna benne az első 10-ben sem. Szóval igazából már ahhoz komoly mák kellett, hogy a selejtezőből továbbjussunk, miközben az eredményhirdetésnél a legtöbben idehaza csak azért drukkoltak, hogy hamar kihúzzák Katit, és ne kelljen sokáig idegeskedni...
- A döntőben az összesen 42-ből 32 országtól egyáltalán nem kaptunk pontot. Ez ijesztően sok ahhoz képest, hogy előzetesen mennyire taksálták Kati számát. És két további kérdést felvet: Egyrészt hogy hova tűntek az elvileg baráti országok nézői szavazatai: lengyelektől semmi, szlovákoktól a félmillió felvidéki magyar sms-ei ellenére semmi stb. Másrészt pedig hogy a szakmai zsűri valóban szakmai-e, és hogy a véleményük ténylegesen 50%-ot nyom-e a latba? Mert ugye elvileg az újságírók és a szakértők között előzetesen esélyesnek számítottunk, a zsűrik pontozásra gyakorolt hatásán ez mégse érződött egyáltalán.
Persze ezeket nem azért mondom, mintha mentegetőzni akarnék, de mégis...
Amúgy a németek a kezdeti technikai nehézségek után a döntőre azért csak összekapták magukat. Jó ötlet volt a "fal" látványos lebontása az eredményhirdetés előtt, ami elválasztotta a green roomot a színpadtól, illetve ez a páholyos kialakítás is nagyon látványos volt. Ugyan a német humor nem számít világhírűnek, és akkor finoman fogalmaztam, de én egy-két bugyuta poéntól eltekintve alapvetően bírtam a műsorvezetőket. Különösen Ankét, őt figyeltem legtöbbször, mert olyan röhejes pofákat vágott folyamatosan. De a tavalyi győztes dal Raab-féle feldolgozása is tetszett. Ők ketten eléggé elemükben voltak a három adás nagy részében. Apropó, kíváncsi leszek, Baku milyen fesztivált fog rendezni jövőre a nagy költségvetésű orosz, norvég, német szuperprodukciók után...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
