Anélkül, hogy elvenném a kenyered, kedves Kolléga, én is írnék néhány tapasztalatot az első mintegy egy óra játék (első 2 fejezet) tükrében, a Te általad írtakra építve:
1. Maximálisan igaz, amit mondtál, valóban kiválóan összerakták ezt a játékot a készítők.
2. Nekem eddig bejött a Max Payne-es hangulat, számomra baromi nehéz lenne a film noire stílusát összehangolni Sao Paolo nyüzsgő, színes, mai forgatagával. A komor, blues zenére építő hangulat viszont - nekem - hasonló alap atmoszférát teremt. A képi világ nálam erősen kettős: egyfelől a God of War mellett ez az eddigi legszebb játék, amit konzolon, nagyképernyőn valaha láttam! Az már más kérdés, hogy ennek bizony ára van, és - ahogy azt Te is említetted - a PS3-as változat bizony nem ritkán beszaggat, mint amikor pécén lelassul a frame rate a hardver hiányosságait kompenzálandó. Másfelől, visszakanyarodva a vizuális élményre, az a bizonyos általad is reklamált bevillanós-kettőslátós-folyton tök homályos-ide-oda táncikáló megjelenítés engem valami rettenetesen zavar! Ellenben, azt el kell ismerni, hogy pompásan illik a játék mondandójához.
Bocs, hogy az ismertetőd előtt én is belekontárkodtam az első véleményemmel a topikba, de igyekeztem csupán az általad is megemlített témákra szorítkozni közben! Várom a részletes cikkedet, amit most is nagy örömmel fogok elolvasni.
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/