Fel kellene már végre fognunk, hogy nem érdemes komolyan venni ezt a "megmérettetést". Vagy az történik, hogy olyan szám nyer (illetve végez az élmezőnyben), amit totál poénra vesznek (lsd. ruszki nyanyókák a "pártyi evribágyi"-val), vagy/és olyan, akire a volt tag-, illetve testvér országok szavaznak. Persze, hogy mi kapunk valamennyi pontot mondjuk a Romániában élő magyaroktól (túl sokat persze azért nem, azt nem engedik!), és még valamennyit egyéb magyarok által is lakott, vagy testvér nemzettől. Persze, hogy Ciprus a görögöknek, a görögök pedig Ciprusnak adják a 12 pontot! Persze, hogy a volt szovjet tagköztársaságok egymásra fognak szavazni, és a skandinávok is "haza adnak" amennyi pontot csak lehet. (Nem láttam a tegnapi pontozást, de nagyjából így képzelem el. Lehet nincs mindenben igazam, de nagyon meglepődnék, ha totál melléfogtam volna a leírtakkal.)
És akkor a politikáról nem is szóltam, ami biztosan abszolút közrejátszik az eredményben. A magyar dalválasztást (ami idehaza, tehát abszolút "magánterületen" zajlott) is éles politikai töltetű kommentekkel illették a külföldi médiában és sajtóban. Mi örüljünk, hogy egyáltalán bekerültünk a döntőbe, azt kussoljunk! Amúgy sem tudnánk megrendezni egy ilyen csinnadrattával járó európai színvonalú eseményt! (Ezt nem én mondom, így gondolhatják mások.)
Egyszóval szerintem (illetve számomra) ez az egész Eurovíziós f*s egy nagy-nagy megvezetés, és kölcsönös vállveregetés. Mint az átkosban, csak most örülni kell mellette a nagy "szabadságnak"! Uff, én beszéltem!
Ja, még annyit, hogy tavaly Wolf Kati volt az egyik legnagyobb esélyesnek kikiáltva, aztán hol végzett? Nem is látszott az élről...
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
