Én tegnap végeztem ki elsőre az alapjátékot. Normálon, mert gondoltam, hogy ismerkedés gyanánt, míg meg nem szokom a változtatásokat (a korábbi részekhez képest), nem szívatom magam a classic nehézségi szinttel.
Normálon elég könnyű volt, miután megszoktam a harcrendszert. Volt ugyan egy-két visszatöltésem harcban, főleg a játék első-középső harmadában (az utolsó missziók már sérülés nélkül is lementek többnyire), mert embert veszíteni nem akartam (a tutorialon kívül nem is veszítettem). Nem lépett ki ország, és még olyan július-augusztus környékére le tudtam volna gyűrni az egészet, de szépen kifejlesztettem inkább mindent, amit lehetett.
Kissé egyszerűbb egyébként, mint a régi részek, mind a fejlesztős/építkezős stratégia, mind a harcok terén, de egyrészt nem érzi az ember "lebutítottnak" (egyszerűbbnek igen, de nem lebutítottnak - ennél jobban nem tudom megmagyarázni...
), másrészt a hangulat az a régi, így nagyon bejött.
Nagy volt a késztetés, hogy újrakezdjem klasszikon (néhány extra szabály opcióval), de túl friss a végigjátszás élménye. Várok még vele. De a jövőben tutira előveszem még én is.
Egyetlen egyszer "nyílt ki a bicska a zsebemben": egy terror missziónál, még a játék első felében (tehát kellően alapszintű cuccokkal voltam ellátva), miután a legelső emberemmel léptem kb. három kockányit, kettő cyberdisc plusz csókosok, valamint olyan 4-5 chryssalid tűnt fel egyszerre. (Itt találkoztam először a "kiberlemezzel"). És akárhányszor újratöltöttem, mindig ez volt. Végül, némi kis szerencsével, megoldottam a dolgot halálozás nélkül.
Külön jó pont még, hogy mindegyik kaszt (vagy specializáció, ahogy tetszik) teljesen jól használható, megvan a létjogosultságuk. A sniper és az assault szvsz valamelyest erősebb, mint a heavy és a support, de utóbbiak is teljesen használhatók és megvannak a maguk előnyei, mindig volt egy-egy a csapatomban belőlük.
Endure. In enduring, grow strong.
Shoti, két négyzet, 95%, paff ellő a muton füle mellett.
