Először is azon, hogy némileg csökkent az össznemzeti lelkesedés a vetélkedő iránt. 2004-től számítható az Eurovízió egy új korszaka, előtte rendszeresen csak huszonvalahány ország szerepelt. A vasfüggöny lebontásáig, valamint a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásáig ugye nem is lehetett volna sokkal több, de ezeket követően is még jó egy évtizedig tartott, mire a kelet-közép-európai és a kelet-európai államok állandó résztvevőkké váltak, egészen 2003-ig ki-be lépkedtek váltakozva, a létszám pedig lényegében nem nőtt. Aztán 2004-ben, éppen abban az évben, amikor az EU is 10 új taggal bővült, hirtelen 36-an indultak, majd ez a szám még tovább növekedett, és 2007-2012 között volt a csúcson, amikor minden évben 42-43 indulót regisztráltak. Azóta viszont újra csökken, és idén Dániában is már csak legfeljebb 37-en lesznek ott. Többek között kivonul a szerb, horvát, bosnyák blokk, amely a szavazásra is jelentős hatással volt az elmúlt évtizedben.
A másik, hogy az elődöntők beosztása számunkra talán még kellemetlenebb, mint tavaly, pedig már az is eléggé gáz volt. A szomszédaink közül a szlovákok és a délszlávok ugye nem indulnak, a románok és az osztrákok pedig a másik eldöntőbe kerültek. Egyedül az ukránok lesznek velünk, de mivel majdnem minden más szovjet utódállam is a mi elődöntőnkben szerepel, ezért tőlük sem várhatunk pontot. Mint ahogy a finnektől, németektől, svájciaktól sem, akik legutóbb vagy úgy általában még támogatni szoktak minket, mivel kivétel nélkül a másik elődöntőben szavaznak. Ebből sajnos nagy égés lesz így szerintem... Teljesen függetlenül attól, hogy kit küldünk majd a versenyre.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
)
