Mortal Kombat X

Felvennélek, de téged sem talállak ilyen néven.

Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!

Osztom az álláspontod a karakterek megjelenését illetően. Én is örülök, hogy végre kicsit realistábban és hihetőbben festenek a szereplők; a férfiak közül végre inkább csak az néz ki felpumpálva, akiről tényleg elhiszem, hogy erős, a nők részéről pedig hála az égnek eltűntek a hihetetlen "tüdőkapacitások" és visszafogottabb izomszerkezetet kaptak. Amúgy a gyengébbik nemről én úgy vélekedtem az MK9 kapcsán, hogy egyszerűen elfogadtam, hogy ez egy verekedős játék, ahol egy harci torna van a középpontban, ezért muszáj, hogy a nők is maszkulinok legyenek. Az öltözékek és nemi jellegek erőteljes kihangsúlyozását pedig úgy vettem, hogy ez a játék elsősorban a fiú/férfi közönségnek szól, ezért szinte adta magát, hogy rámentek a készítők a szexisebb megjelenítésre (ettől függetlenül akkor is túlzás lett a kinézetük a hölgyeknek).

Én is szívesen csatlakozom a szerveződő össznépi bunyózáshoz; engem "carroy85" néven lehet megtalálni a Steam-en.

Közben végignéztem én is a story mode-ot YouTube-on. Meg aztán az előző, 2011-es játék történetét is (a továbbiakban MK9). Mindenekelőtt az előbbivel kapcsolatosan szeretnék néhány kiigazítást tenni. Elsősorban azt, hogy én a megjelenés előtti bemutató videó alapján lentebb agyatlan akciófilmnek neveztem az MKX sztoriját, ez azonban inkább csak annak köszönhető, hogy az első chapter, ami abban a videóban szerepelt, Johnnyé, aki pedig szándékosan egy ilyen űbermacsó, Duke Nukem-típusú karakter. Később a többi szereplőnek megfelelően változik folyamatosan a hangulat, szóval ezzel összességében nincs semmi baj, sőt, elég jól el van találva végig. A másik megjegyzésem ugyanakkor, hogy nem véletlenül jött be annyira a bemutató videó alapján a játék, mivel valóban a történet eleje a legerősebb. Maximálisan egyetértek azzal, amit itt írtatok, hogy a közepe felé amolyan érdektelenné és unalmassá, illetve némileg erőltetetté is válik, a vége pedig egyszerűen nevetséges. Nem mondom azt, hogy az MK9 sztorija mentes teljesen a sablonoktól vagy éppen a logikátlanságoktól, de azért az a "he must win" gondolat elég jól keretbe foglalja az egészet, és az ezzel kapcsolatos fordulatok is elmennek. A lezárás pedig valóban eposzi hangulatú, hiszen Raidennek isteni közbeavatkozásra is szüksége van a végső győzelemhez. Ezzel szemben az MKX-ben egy totál tapasztalatlan, nyeretlen suhanc bármiféle előzmény nélkül móresre tanítja a még az előző játékénál is hatalmasabb főellenséget. És nem, a világító zöld szín formájában megjelenő "the Force is strong in my family" fordulatot nem tartom ilyen szempontból adekvát magyarázatnak. Ráadásul játéktechnikailag nem ismerem a különbséget, de ti itt azt mondjátok, hogy Shao Khan sokkal durvább ellenfél, Shinnok pedig első próbálkozásra könnyen legyőzhető. Ez így összességében felettébb kiábrándító...

Ami a karakterek kinézetét illeti, abból a szempontból én viszont az MKX pártján vagyok egyértelműen. Mondjuk hangsúlyozom megint, hogy én ezt láttam először, és csak utána az MK9-et, de szerintem fordítva is ezen az állásponton lennék. Egyszerűen az MKX-ben a szereplők sokkal hihetőbbek, normálisabbak. Az MK9-ben még a szokásoshoz képest is eltúlzottak a jól ismert sztereotípiák. A nők kivétel nélkül alulöltözöttek, leszámítva persze a kötelező tűsarkú cipőt, de egyébként nem hogy páncélt nem viselnek, de még az elsődleges és másodlagos nemi jellegeiket is alig takarja valami. A férfiak pedig majdnem mind szteroidokkal felpumpált izomállatok nevetségesen eltorzított arányokkal. Itt, az MKX-ben mindkét nem tekintetében egy kicsit a reálisabb ábrázolás felé mentek el szerencsére, amit én speciel nem bánok.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

A sztori sajnos tényleg nem lett most olyan "hű de nagy eresztés" kategória; ahogy Crea-nak, nekem is kissé keserű maradt a szám íze a befejezés után. Én pár harcot leszámítva ugyan nem bírtam sose elsőre leverni az ellenfelet és kellett 1 vagy több, újboli nekifutás (szokatlan volt a játék tempója, plusz csak pár kombót csekkoltam a harcok előtt), de még így is iszonyú rövidnek számított az egész történet. Itt nagyon szembetűnő volt, hogy kivették a 2 vs. 1 meccseket, valamint a komolyabb boss-okat, akiken rendesen el lehetett szöszmötölni és megnehezítették a befejezéshez vezető utat.

Maga a cselekmény szerintem jól indult, de a közepétől kezdve valahogy olyan semmilyen lett az egész és a vége pedig valóban mindenféle komolyabb előkészítés és felvezetés nélkül "csak úgy hopp" megtörtént. Shinnok karaktere korrekt lett (főleg a voice acting-ja tetszett), de ahogy Skorpio90 is említette alig volt a képernyőn, így szinte semmilyen különösebb érzelmet nem váltott ki az emberből a jelenléte. Ergo nem éreztem azt a fajta tétet és fenyegetettséget ebben a részben, mint ami anno az MK9-ban végig jelen volt. Valamint engem azért kissé kizökkentett ez a folyamatos időbeli ugrálgatás; talán már túlságosan túlzásba vitték a készítők ezt a megoldást (bizonyos új karakterek hátterének bemutatásánál oké, érthető, bár ebben az esetben is lehetett néhol érezni a töltelékszagot).

És ha már új szereplők: ez a része szerintem nem sikerült rosszul a játéknak; én úgy érzem, kellett már egy kis vérfrissítés a felhozatalon, nem pedig áthozni az előző részből a karakterek 99%-át feltupírozva. Ugyan elismerem, hogy a fiatalokból álló alakulat néhol ilyen "babazsúr" kategóriának érződött a felnőttek árnyékában, de azért akadtak kellemes párbeszédek a tinik között. Plusz jó volt látni, hogy a régi szereplők mennyit öregedtek és változtak, így jól nyomon lehetett követni a generációk közötti különbséget. Nem utolsósorban pedig kellemes és üde volt végre jobban bepillantani az Outworld-i világ életébe; hogyan élnek ott az emberek, milyen változatos a környezet stb.

Egy szó, mint száz: nem mondom, hogy nem érdemes azért végigjátszani az MK szerető embereknek a történetet, de az MK9-et ezen a téren erősebbnek éreztem (igaz ott sokat dobtak a hangulaton a beágyazott eredettörténetek). Csak emiatt megvenni viszont magát a játékot totál felesleges, ugyanis a program sava-borsát a tornyozások, a frakciódnak való reputációgyűjtögetések és az online meccsek adják meg igazán.

Tegnap nagy nehezen a sztori végére értem, GTA mellett nem volt könnyű dolog.

Kikérem magamnak a történetet! Ekkora szart régen láttam. Az előző Mortal sztorija teljesen magával ragadott, de ez botrányosan gyenge lett. Az egy dolog, hogy a nagy főellenség Shinnok 2, azaz kettő alkalommal szerepel pár percre, de az, hogy a stáblista szerinti 4 (!) forgatókönyvíró úgy írta meg a történetet, hogy felcsapták a nagy kliséhegyek lexikonját, és abból mazsolázgatva töltötték ki a 2 oldalas forgatókönyvet, az mindennek a legalja. Ráadásul az új ifjonc szereplők mérhetetlenül idegesítőek, nem egyszer mindegyiket pofán vertem volna. Értem én, hogy itt nem a sztori mód a lényeg, meg mit várok én egy verekedős játéktól, de ha már az előző résszel, és pláne az Injustice-szal feltettek egy lécet, akkor azt legalább próbálják is meg átugrani.

Ettől eltekintve viszont egész jó játék lett, bár néhány karakter érthetetlenül rondán és/vagy hülyén néz ki. (Johhny és Sonya hogy néznek már ki?) A kombók nehezebbek lettek, már nincs olyan, hogy X,X,X meg ilyenek, illetve sokszor három irányt is meg kell nyomni egy gomb előtt, hogy előhozzunk egy kombót, de azért tanulható, most Scorpionra ráfeküdtem, őt fogom megtanulni. Az online mód is jópofa, bár én nem szoktam a verekedős játékok multiját játszani a sok beteg kínai überkombós miatt, de most belekukkantva jól elszórakoztam. Tegnap haverral meg játszottunk egy adag Test Your Luck-ot, ami nagyon vicces tud lenni

Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!