Hát, a tegnapi meccs nem volt semmi. Egészen szürreális élmény volt nézni a magyar válogatottat egy felnőtt, nagy tornán úgy, hogy gyakorlatilag 70%-ban birtokolják a labdát, és egy teljes félidőre kapujukhoz szegezik az ellenfelet. Láttam az izlandi csapatot már többször, a selejtezőben és a portugálok ellen is, de nem számítottam rá őszintén szólva, hogy még ellenünk is beállnak bekkelni kezdettől fogva, és nem is törekednek labdatartásra egyáltalán. Ettől függetlenül én nem mondom azt, hogy csúnyán játszottak, vagy hogy elítélendő, amit csináltak. Ez is egy taktika, amit ők választottak. Még azt sem mondanám feltétlenül, hogy domináltunk végig, mert ők is azt játszották kezdettől fogva, amit elképzeltek, ők egyszerűen nem akartak támadásokat építeni, csak pontrúgásokból meg labdaszerzésből veszélyeztetni. Az viszont biztos, hogy megérdemeltük az egyenlítést a végén, hatalmasat küzdöttek a srácok megint.
Azt mondjuk hozzátenném, hogy én már sokkal hamarabb lekaptam volna Priskint és Stiebert, nem vártam volna a második félidő közepéig ezzel. Meg a védő helyett egy harmadik csatár cserét is hamarabb meghúztam volna valószínűleg. Az első félidőben még paráztam az izlandiak kontráitól, és különösen a szögleteknél féltem minden alkalommal, ami sajnos be is jött végül. A másodikban viszont már annyira visszahúzódtak, hogy nem éreztem bennük a veszélyt egyáltalán. De végül Storcknak lett igaza a cserékkel megint szerencsére.
És az is teljesen szürreális, hogy a csoportokat olyan csapatok vezetik jelenleg, mint a franciák, angolok, németek, spanyolok, olaszok. Meg a hatodikat mi. Még mindig pontelőnnyel a többiek előtt.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
