Sekiro: Shadows Die Twice pontszámok [hozzászólások]

Én annál azért messzebb vagyok már, de első nekifutásra én is kb. odáig, lesz majd ott egy miniboss is nemsokára, ott lett elegem. Aztán újrakezdés (a szobrász már a miniboss előtt köhögött és az nem jó), másodjára rákészültem a játékra mentálisan is és így már élvezhető. Ki kell tapasztalni az ellenfeleket meg a helyszíneket aztán uzsgyi vissza pihenni, ha valami nem megy. 2-3 próbálkozás után úgy szaladok végig egy-egy helyszínen mint az álom (és közben XP is jön).
Szereztem egy olyan passzív skillt, ami Deathblownál HP-t tölt, azóta már kicsit bátrabb vagyok, de így sem terminátor a karakter. Tegnap nagy bátran berohantam egy udvarba, mondván csak pár alap katona van ott én meg max HP-n vagyok,... Volt velük két íjász is, alig értem vissza a Buddhához. Második nekifutásra megoldottam sérülés nélkül, élmény volt. Aztán ezt még kétszer, mert a következő udvaron miniboss van és...
De este azt is leverem

Nekem a DS abszolút kimaradt. A háromnak akartam adni egy esélyt, mert videón tetszett, de ritka igénytelen volt a PC-s port. Szerencsére itt ezzel sincs gond

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én éppen addig jutottam el, hogy mini-Buddhák és ilyenek, meg harc gyakorlás, szobrász és doktornő, aztán usgyi, kis "pókemberkedés", majd rögtön csillió ellenfél. Le is nyomtak, bár nem egyből - a tetőről/magasból való ráugrás "a'la Assassin's Creed" elég hatásos, az viszont k...cs...gség, hogy nekik kapásból van puskájuk, míg nekem örülök, hogy már van kardom... Biztos, hogy szék szélén ülős - mindenre odafigyelős - megfontolva haladós - tartalék konténer és krétapor bekészítős játék lesz, de valahogy ettől nem ment el egyből a kedvem. Minden játékmenetbeli lehetőség minimum egy halál (mint a mérgesgomba mérgező voltának megállapítása), de ez az a játék, ahol megéri! Már csak a szuper atmoszféra és környezet miatt is. És itt valahogy a feudális Japánbeli körítés miatt megbocsájtja az ember az azonnali lekaszabolást, hiszen az kb. így festett a valóságban is. Ugyanez a Souls meg a Bloodbourne játékok esetében nem volt ennyire egyszerű - legalábbis nekem -, mert ott nehezebb volt "elhinni" és beleélni magam az egészbe, hiszen az erősen fantasy környezet volt, nem pedig egy középkori távol-keleti birodalom adta a kulisszáit.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Én eddig háromszor haltam meg (véglegesen), abból kétszer a tutorial alatt Úgy vettem észre, hogy nem éri meg sietni, sokkal biztonságosabb visszaszaladni/teleportálni az utolsó Buddhához és pihenni egyet. Nem egy gyors megoldás, de cserébe legalább szépen lehet fejlődni

Igazsághoz aazért hozzátartozik, hogy pénteken is tettem vele egy próbát, akkor sokkal többször haltam, már azon gondolkoztam hagyom a francba az egészet.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Belenéztem kb. egy óra erejéig (ennyi időm volt, a többit majd egyszer). Nekem egyelőre jobban fekszik, mint a Souls trilógia, vagy a Bloodbourne. Valahogy "jobban átérezhető" az egész körítés. A harc is jobban kézre áll nekem, bár aki nem szereti sokszor a "You Died" feliratot nézni, az bele se kezdjen. Miliszekundumra ki kell számolni minden lépést, és nagyon kell "érezni" a vezérlést, különben tutira lenyom bárki. De mondom, nekem eddig ez a legfogyaszthatóbb FromSoftware játék, és a PC-t sem gyilkolja még full extrásra feltekert opciókkal sem.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/