Édes istenem, ez mi volt?...
Egy kibaszott rohanás az egész, a felénél már a fejem fájt szabályosan. Persze a tempóval önmagával nem lenne baj, de nagyrészt öncélúan és értelmes felvezetés nélkül dobálja egymás után a helyszíneket. Lehet, csak én voltam meglehetősen rossz passzban, de egy idő után már nem is akartam követni, hogy melyik fénykard kinél található éppen, meg ki kinek az űrhajójával menekül tovább a következő bolygóra. Ehelyett azt vártam egyre türelmetlenebbül, hogy jussunk már el a végére, a végső szembenállás talán jó lesz.
Hát, nem lett jó. Annak ellenére, hogy természetesen ez is, mint a film és a trilógia többi része, az eredeti trilógiát, ezúttal konkrétan az endori csatát másolja, igazából csak a látványt tudom maradéktalanul kiemelni belőle. Mind a két helyszínen, így a "trónteremben", valamint a külső harctéren is az események láncolata értelmetlen és értelmezhetetlen, messze alulmúlja az Ep. VI-ot. Annak ellenőre, hogy ott még ewokok is voltak...
SPOILEREgyáltalán Palpatine most önmaga klónja? Vagy egy robot, azért áll ki belőle az a csomó cső? Vagy még mindig az eredeti és egyetlen, mert túlélte a zuhanást a Halálcsillagon? És miért akarta fiatalon annyira megöletni Reyt? Aztán miért akarja hirtelen azt, hogy Rey ölje meg őt, ez neki miért lenne jó? És miért gondolja meg magát, amikor Kylo is megjelenik, hogy újra ő akarja megölni őket? Maga a "küzdelem" is olyan, mint egy rosszabb shounen anime, csak repülnek a villámok meg az energianyalábok, elszívják egymás életerejét, az egyik meghal, a másik újraéleszti, az egésznek semmi értelme...
De ilyen szempontból a kinti események se jobbak a levegőben repülő űrhajók szárnyán harcba induló lovasrohammal meg hasonló ökörségekkel. És amikor a lázadók megtámadják a parancsnoki űrhajót, akkor miért nem lehet visszakapcsolni a földi navigációs tornyot?
Bár a csúcsot valahol mégis az "én vagyok a nagyapád" fordulat viszi. Royka ámokfutásának köszönhetően tegnap már olvastam, de igazából akkora blődségnek tartom még mindig, hogy egészen addig nem akartam elhinni, amíg a filmben először ki nem mondják végre.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
