Silent Hill f teszt – Virágok

A Konami hosszú ideje nem kezdett semmit a Silent Hill játékokkal, majd hirtelen feltámasztották a frachise-t. A tavalyi Silent Hill 2 Remake-et kitörő lelkesedéssel fogadta a horrorjátékokat kedvelő közönség, és nem kisebb izgatottsággal várták a Silent Hill f-et, ami gyakorlatilag 13 éve az első új cím sorozatban. A szóban forgó játék settingje először került Japánba a fennállása során, ami mindenképpen izgalmas, hiszen a japán folklór tökéletes az ikonikus hangulathoz, ami a történeteiket övezi, és a szigetországból amúgy is számos történet, manga és film eredeztethető, amelyek a nyugati horrorokat is megihlette és inspirálta.

A Silent Hill f Kelet-Ázsia rejtelmes oldalát mutatja be.A Silent Hill f az 1960-as években, egy fiktív japán kisvárosban, Ebisugaokában játszódik, amit valódi települések inspiráltak. Az atmoszféra gyökerei mélyen a japán néphitben és horrorban rejlenek: a sűrű köd, a természetfölötti jelenségek és a letaglózó vizuális világ Kelet-Ázsia rejtelmes oldalát mutatja be, eltávolodva az amerikai Silent Hill várostól. Ez a váltás új megvilágításba helyezi a félelmeket; a köd takarása és a vidéki bezártság, valamint a folklórból származó szörnyetegek mind-mind új hangulatot hoznak. A főszereplő, Shimizu Hinako egy vidéki iskoláslány, aki barátait keresi a rejtélyes, tragédiát idéző ködben, miközben lassan szembesül saját démonaival is.

A hagyományos túlélőhorror-játékok elemei – azaz a felfedezés, menekülés, szörnyek elkerülése vagy legyőzése, logikai feladványok – megmaradtak, de az akció hangsúlyosabb lett. A harcrendszer dinamikusabb, néhány eleme pedig soulslike játékokból is merít: a főhős védtelenebb, és minden összecsapás valóban élet-halál harcnak érződik. Ugyanakkor a készleteket és erőforrásokat továbbra is gondosan kell kezelni, mert könnyű kifogyni fegyverekből vagy gyógyszerekből, így a menekülés sokszor jobb döntés, mint a harc.

Hinako, a főhős nem egy tapasztalt harcos, így az akciók inkább küzdelmesek és idegtépők. Nagy hangsúlyt kap az erőforrások menedzselése, a fegyverek kopása, valamint a kitérés mechanika. Az irányítás néhol nehézkes, és egy-egy menekülős jelenetnél érdekes dolgok tudnak kialakulni, de ez inkább egy Silent Hill sajátosság. A hordozható tárgyak is limitáltak, ezért okosan kell beosztanunk az inventory tartalmát, hiszen ha találunk valami értékeset, lehet, hogy meg kell válnunk egy másik hasznos dologtól. Ilyenkor a mérlegelés elég nehéz, hiszen gyakorlatilag minden megtalálható tárgyra komoly szükségünk lesz.

A fejtörők szerves részei a történetnek.A fejtörőket a sztoriért is felelős Ryukishi07 tervezte, így ezek nemcsak akadályok, hanem szerves részei a történetnek. Naplókat, jegyzeteket és háttérdokumentumokat is találunk, amelyek elmélyítik a mitológiát és emelik a feszültséget. A játékban egyébként nemcsak a gameplay nehézségét tudjuk kiválasztani, de a fejtörőkét is, ami egy külön pozitívum, és komoly pluszt ad a játékélményhez.

Bekerült egy új játékelem is: a főszereplőnknek meg kell őrizzük a „józan eszét”. A sanity csík az életerő felett helyezkedik el, és gyakorlatilag ez is egy erőforrás. A segítségével koncentrált támadásokat tudunk végrehajtani, azonban minél többet használjuk speciális támadásokra vagy védekezésre, annál sebezhetőbbé válik Hinako pszichéje. Ha kifogy a sanity, az állapota romlik: túlzott stressz, hallucinációk, vagy akár extra sebzést is elszenvedhet. Amint a sanity szintje csökken, Hinako környezete torzul, a hangok elmélyülnek, a képernyő elsötétedik ― vagyis a játék világában is érzékelhető a mentális állapot romlása. A sanity-t helyreállítani különböző szentélyekben, illetve tárgyak és omamorik, azaz japán szerencsehozó amulettek segítségével lehet.

A Silent Hill f vizuális világa kiemelkedő: rothadó virágok, eltorzult természet, lidérces színvilág jellemzi, ami egyedivé teszi az egész élményt. A köd, a sötétség és a látványosan kidolgozott ellenfelek nemcsak ijesztőek, de groteszk, már-már művészi szinten jelennek meg. A hangzásvilág, különösen Yamaoka Akira zenéje tovább mélyíti a pszichológiai feszültséget, minden pillanatot nyugtalansággal töltve meg. Minden percben a figyelmünket követeli a játék a kiváló hangoknak hála, hiszen minden deszkareccsenés, minden csörömpölés, egyszóval minden környezeti elem ijesztő audiovizuális élményt ad, ami miatt előre dőlve, megfeszülve ültem a székemben az élmény elejétől a végéig.

Kiemelkedően magas színvonalú a vizuális történetmesélés.Emellett megsüvegelendő a vizuális történetmesélés is, ami kiemelkedően magas színvonalú – ha odafigyelünk a környezetünkre, rengeteg olyan dolgot találunk, ami vagy szükséges a játékban lévő rejtélyek megoldásához, vagy egyszerűen extra lore-t mesél el számunkra. Minden elhangzott információt a naplónkban tárolunk, ami szintén elég ötletes lett. Hinako különböző illusztrációkkal színesíti ezeket, legyen szó rejtvényekről, egy bizonyos személyről vagy egy helyszínről. Ennek kicsit mangás stílusa van, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, és így teljesen hihetővé tette, hogy maga a főszereplő írja és rajzolja le ezeket a történéseket.

A történet többféle véggel zárulhat, de a New Game Plus mód biztosítja a újrajátszhatóságot: a különböző döntésekkel más-más sors vár ránk, így érdemes többször is végigvinni a játékot. Az első végigjátszás kb. 12-13 órára tehető, de a rejtett dokumentumok, alternatív befejezések és titkok miatt a játékidő jelentősen meghosszabbítható.

Egy játék számomra akkor lesz igazán különleges, ha kiemelkedően jó a gameplay és élvezem szinte minden percét, vagy művészileg valami érdekeset indít meg bennem. A Silent Hill f játékmenete nem tökéletes, de bőven az átlag felettinek mondanám. Viszont mondanivalója és a filozófiai mélységek, amik vannak benne, magasan túlszárnyalják előzetes elvárásaimat is, és gondolkozásra sarkalltak. A cikk címadása is ezt a célt szolgálja, és kicsit magyarázat a játék címadására is. A virágok a játék címében szereplő „f” betűvel összekapcsolhatók, véleményem szerint a flowers (virágok) szóból eredhet. Ez a kapcsolat erősíti a játék fő témáját, miszerint a szépség és a pusztulás, a gyönyör és a fájdalom elválaszthatatlanul összefonódik. Ugyanakkor a virágok jelenthetnek újjászületést, eltemetett titkokat, sorsot, vagy akár halált és elmúlást is, így többszörös jelentésréteget adva az atmoszférának és a játéktörténetnek.

A virágok megjelenése a játékban nem egyszerű dekoráció.A virágok megjelenése a játékban nem egyszerű dekoráció: ezek a virágok valójában gombákhoz hasonló élőlények vagy fertőzések lehetnek, amelyek a történetben a rothadás, a belső bomlás és a pusztulás szimbólumait reprezentálják. Például a vörös pókvirág (lycoris radiata) és más ábrázolt virágok átlátszó, folyadékkal teli formában jelennek meg, mintha nem is igazi virágok lennének, hanem inkább gombák vagy paraziták, amelyek „belülről” bontakoznak ki, szimbolizálva ezzel a test vagy elme romlását. Ezzel összefüggésben a virágok a játékban a természetes és természetfeletti bomlás, a fertőzés és az elidegenedés jelképei. A főhős körül megjelenő virágok a pszichés állapotát és a környezetet is tükrözik: a virágok egyfajta vizuális kódok, amelyek a belső küzdelmek, a trauma és a szenvedés megjelenítésére szolgálnak. Egy ilyen réteges ábrázolás egyetlen témában, nem érintve az emberi kapcsolatokat és különböző katasztrófák feldolgozását, önmagában elismerendő.

A kritikus hangok zöme szerint a Silent Hill f újító, de vannak, akik szerint túl nagyot váltott az akciódúsabb irány felé, háttérbe szorítva a klasszikus, lassú, nyomasztó horrorélményt. Véleményem szerint erről szó sincs, a játék legalább annyira nyomasztó, mint bármelyik elődje, de lehet, még jobban is. A karakterekkel való azonosulás, a groteszk látvány és a japán folklór feldolgozása frissítően hat, és a sorozat egyik legerősebb darabjává emeli ezt a részt. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli és bírja a horrort, vagy szeretne egy igazán jó fejtörőkkel rendelkező játékkal játszani (és persze bírja is a horrort). Számomra idén ez a második videójáték, amelyért nagyon hálás vagyok, hogy játszhattam vele, mert ismét egy olyan audiovizuális élményben volt részem, amin napokig fogok gondolkodni, és egy jó darabig velem marad. A Silent Hill f az én megítélésem szerint egy kivételes alkotás, és picit sajnálom, hogy egy niche műfajba tartozik, és így kevesen fogják megtapasztalni ezt az élményt.