Egyébként nem hinném, hogy a Duke nagy RPG lenne végső soron, mivel már nemsokára megjelenik, habár ki tudja....ha még sok idő letelik! A Deus Ex egyébként csak azért nem jó RPG-nek mert ott az ügyesség is számított (nem mind1, hogy az ellenfelet hol találod el), a System Shock-ben viszont tényleg nem számított, csak, hogy milyen a találat.
A történet a BG-ben: Szerintem nagyon izgalmas volt, de egyszerű, RPG-re jellemző, habár ehhez azt is hozzá kell venni, hogy előtte tényleg éheztünk az RPG-re. Viszont most már kőne egy ennyire komoly RPG, amiben viszont a főellenfél nem gonosz, csak rossz. Értitek/érzitek a különbséget? Ez csak nézőpont kérdésévé teszi a dolgot és így ha akarják, olyan storyt csinálhatnak, amiben a főellenfél karaktere egy nagyon karizmatikus, bölcs ember, akinek stílusa van és tetteivel komoly célja. Például ilyen volt a Sziklában Ed Harris, akit nem lehet gonosz terroristának nevezni, sőt ő is jó volt, aki csak igazságot akart. Játékok terén ilyen ellenfél volt Sephiroth, az FF7-ből. Az FF-ben egyébként azért is érezhette ezt a játékos, mert közel állt a játékoshoz, sokszor tűnt fel a játék folyamán, nem úgy, mint Sarevok. Irenicus a BG 2-ben már sokkal jobb főellenfél volt.
Az angol és az RPG-k kapcsolatáról. Én a szókincsem 50%-át a gépnek köszönhetem (és nem vettem semmi féle "Tanuljunk meg angolul a csodás multimédiával!" című Cd-t!
És a mostani tudásom a középfokú vizsga fölött van (ez papíron is igazolva vagyon , habár a nyelvtant a Baldur's Gate nem elemezte .
