Minden ami II világháború "KÖNYV, FILM, stb..."

Lackó meséi, harmadik rész.

Nagymamám elhatározta, hogy addig menetel nyugat felé, amíg az oroszok meg nem állnak, ha kell belemenetel az Atlanti óceánba is, de őt nem fogják lerohanni az oroszok. És amikor a muszka már a Dunánál volt, akkor nagymamám Sopron környékére ért. Sopron város tanácsa pedig a menekülteknek megnyittatta a soproniak hétvégi házait, nyaralóit, hogy legyen hol aludniuk.
Nagymamámat egy undok csalás nyaralójába költöztették, akik nem nagyon örültek ennek (persze ez érthető) és kimentek hozzájuk (mindenkihez, aki ott lakott a nyaralójukban) és felhívták a figyelmüket - nyomatékosan - hogy semmihez sem nyúlhatnak és ha bármi hiányzik majd utánnuk, azt kifizettetik. Mivel azonban a házban pár ócska bútoron kívül nem volt semmi, nagyon soher sváboknak nézték ezeket a "házigazdákat". De megigérték, hogy nem nyúlnak semmihez.

Még egy hete sem laktak ott, amikor nagyanyám egyszer kiment a kerbe teregetni és látja ám, hogy jön 5-10 német katona. Köszönés nélkül bejöttek a kertbe, lerakták gúlába a fegyvereket, aztán szó nélkül - mindenki döbbenten nézte őket - bementek a házba és nyíl egyenesen mindegyik egy egy rejtekhely felé nyúlt (nem keresgéltek semmit, veterán vén rókák voltak és úgy látszik mindenki ugyan oda dug el mindent) pikk-pakk előteremtettek egy kis zacskó aranyékszert, néhány bödön zsírt, lisztet, kolbászokat, szalámit. Ezeket mind felpakolták és szó nélkül továbbálltak.
Hát a beszállásoltak nagyon meg voltak döbbenve, egyrészt a németek profizmusán, másrészt azon, hogy most mit mondanak a háziaknak... De a háború közeledett és mindenki továbbmenekült, úgyhogy végül nem került sor zárszámadásra.