Sajnos az irányítás valóban a játék gyengepontja. Itt a 2. fejezetben rengeteg rész volt, ahol menekülni kellett és sokszor amiatt haltam meg, mert az irányítással szívtam. Ahol pl. fel kellett szaladni a polcra a fiókokon, ott csak kb. 4. próbálkozásra sikerült azonnal elkezdenem mászni, előtte a szerencsétlenkedés miatt mindig utolért. Az említett bossfightnál pedig amit végül csinálni kellett, azzal próbálkoztam előtte is, de azt hittem, zsákutca és nem ez lesz a megoldás, mert nem mozdult meg a fém izé. Persze, akkor még nem tudtam, hogy hosszabb ideig kell húzni, erre azért utalhatott volna vhogy a játék...
Ezt leszámítva viszont tényleg zseniális, olyan para-hangulat árad belőle, hogy az hihetetlen. Gyakorlatilag minden újabb szoba előtt fosok már, hogy mibe botlok bele és hogy mikor jön az óriáslény...
Az is jó pont, hogy nem lett végül Limbo és Inside koppintás. Az első helyszín még eléggé Inside-os hangulatú volt, de a második pálya már önálló életre kelt ezzel a kergetőzéssel és lopakodással.
A grafika és az animációk szintén zseniálisak, ahogy az óriás izének a keze mozog és kutat, vmi hihetetlen összetett és profi animáció. Majdnem beszartam, mikor azt hittem, a polcon biztonságban vagyok, erre megnyúlt a keze és elkezdett ott kutatni. Vagy a legvégén, mikor a levágott kéz hirtelen megmozdult és hajszál híján elkapott. :-D
Aki szerette a Limbót vagy az Inside-ot, az a Little Nightmares fejlesztését is biztosan követte. A játék megérkezett, mi pedig mohón rávetettük magunkat. A fejlesztést a Tarsier Studios végezte, akik korábban leginkább a Media Molecule játékaihoz dolgoztak be, így például segédkeztek a LittleBigPlanet 3 munkálataiban, és ők készítették a PSP-s Tearaway nagygépes átiratát, a Tearaway Unfoldedet is. Íme az első fél óra legújabb alkotásukból.
