Már az elején be kell vallanom: egészen ritkán játszom Playstation-ön, akkor is leginkább a FIFA-val, ezért nem nagyon követtem a Resident Evil sorozat körül kialakult kultuszt. Így aztán semmi okom, hogy szubjektív dolgokat írjak arról a programról, amely már közel egy éve létezik PSX-en. Mindazonáltal az intro rögtön meggyőzött róla, hogy sok időt fogok még Racoon város utcáin zombikra vadászva...
A történet nagyjából a következő: adva van egy amerikai kisváros, Racoon City, ahol egy Umbrella nevezetű vegyipari cég az egyetlen komoly gazdasági tényező. Ahogy az már lenni szokott, a gyár természetesen törvénytelen kísérleteket folytat mindenféle vegyszerekkel, amikor megtörténik a baj: az egyik gonosz vírus elszabadul a laboratóriumból és elkezdi fertőzni a városka lakóit (sőt, élőlényeit). A szerencsétlen sorsú lakók nemcsak belehalnak a fertőzésbe, de zombiként tovább vegetálnak, miközben kimondottan erőszakosan igyekeznek másoknak is átadni a vírust (amint erről a játék első öt másodpercében rögtön meg is győződhetünk). A játékban mi alakítjuk Jill Valentine-t, a S.T.A.R. rendőri szervezet különleges ügynökét (egy időre pedig még egy Carlos Oliveira nevű fazont is), akinek az (lenne) a dolga, hogy élve elhagyja a várost...
A program grafikája általánosságban jónak mondható, bár engem (nem lévén PSX fan) sokszor bosszantott a tetten érhető igénytelenség: az egyes kezelőfelületek szemmel láthatóan PSX-re készültek, ahol három gombbal kell megoldani az egészet... nos, ez sajnos benne maradt a programban... s mintha a rendőrség épületét is egy az egyben átvették volna a konzolos változatból... egeret nem is lehet használni.
No, mindegy, a játék így is kitűnő hangulatot áraszt. Időnk jelentős részében a város csatatérré vált utcáin kóborlunk (vagy éppen fejvesztve menekülünk), amely rendkívül hangulatosra sikeredett: autóroncsok, lángoló tüzek, holttestek gondoskodnak arról, hogy ne felejtsük el, mi is a dolgunk. A város egyes épületei (főképpen azok, amelyekben dolgunk is van) szintén nagyon részletesen lettek kialakítva, az étterem, a helyi újság szerkesztősége vagy a rendőrség félelmetesen élethűre sikeredett.
A hangok és a nyomasztó zene pedig még rátesz a lapátra... Külön tetszett, hogy a történetet nem csak a gyakori movie-kből tudhatjuk meg, de úgy kb. ötpercenként mi is döntés elé kerülünk: a képernyő hirtelen lemerevedik és két megoldásból választhatjuk ki a nekünk tetszőt. A másik általában azonnali halállal jár.
Menekülésünk során számos fegyvert használhatunk, persze érdemesebb minél nagyobbra szert tenni, mert pl. a játék alcímét adó Nemesis nevű szörny csak borzalmas mennyiségű ólom után hagy fel fojtogatásunkkal (persze akkor is csak egy időre). Igyekezzünk minél hamarabb shotgunt szerezni, mert az egy lövéssel kifektet egy zombit, sőt, mivel sörétes, ha többen támadnak ránk (lesz ilyen bőven), akkor többet is elkap. Külön érdekesség, hogy a számos helyen található puskaporból és egy Reloading Tool nevű eszközzel lőszereket is tudunk gyártani magunknak.
Két nagyon fontos tárgy szerepel a játékban: az írógép (szalaggal együtt), ennek segítségével tudjuk ugyanis a játékállást menteni, illetve egy fémláda, amely bár számtalan helyen található, bármit rakhatunk bele, a következőben is ott lesz (mint egy "külső inventory").
A játékmenet egyébként a sorozat korábbi részeihez hasonló harmadik személyű, rögzített kameraállásokkal. Az ajtókon, lépcsőkön és létrákon való közlekedést külön animálja a program (ami engem egyébként rettenetesen zavart). Bosszantott ugyanakkor az is, hogy az egyes animációk mennyire elnagyoltak és kisfelbontásúak, arról aztán meg ne is álmodjunk, hogy a karakterek a szájukat is mozgatják, miközben beszélnek.
Ellenfelekben sincs hiány: elképesztő mennyiségű zombi, megvadult dobbermanok, óriási pókok (vagy valami falon mászó iszonyat) kergetnek bennünket végig a városon, s persze a főzombi, Nemesis, aki egyszerűen agyba-főbe veri az embert, majd a levegőbe emelve megfojtja.
A Resident Evil 3 nem rossz játék, nagyon élveztem, de úgy érzem, ha lesz negyedik rész is, oda már több kell. Több helyen is érezhető, hogy átirattal van dolgunk, pedig igazán szánhattak volna rá több figyelmet, hogy PC-sítsék a szoftvert. Szerintem abból még mindig több van a világon, mint PSX-ből. Ugyanakkor mindenkinek tudom ajánlani, akik ezeken a hosszú és barátságtalan téli estéken borzongani vágynak, biztos, hogy jól fognak szórakozni. A nagyszerű történet és a kiváló hangok fantasztikus játékélményt nyújtanak egy kellően besötétített szobában.