A Targhan név talán sokaknak ismerősen csenghet, különösen azoknak, akik már régóta rendelkeznek PC-vel. Nos ez volt az a klassz - 1989-ban, akkor még EGA-s grafikával kiadott - barbáros ügyességi program, amit a Silmarils cég adott ki. Az igazi sikert azonban a három részt is megélt Ishar sorozat hozta meg a francia csapatnak. Hosszú hallgatás után itt a legújabb alkotásuk, az Asghan. A program a manapság oly divatos Tomb Raider-szerű, külső nézetből vezérelhető ember-szimulátor típust képviseli. Mivel az utóbbi időben szép számmal jelentek meg ilyen típusú programok, ezért igencsak jót kell alkotniuk azoknak, akik szeretnék, hogy a fergetegben munkájuk kiemelkedjen. A kérdés tehát az, hogy a Silmarilsnak sikerült-e?
A főszereplő a 22 éves Asghan, aki a már fent említett legendás harcosnak Targhannak a fia. Az ifjú Asghan szülőhelyéről, Brightmoon királyságából elcsónakázván egy szál kardjával és némi varázserejével próbálja meg Agbukot megölni. Agbuk annak a sárkányhordának a kétfejű vezére, amely megtámadta Brightmoont, de kudarcot vallván most csapatával a Kyrk szigeten gyűjt erőt a visszavágáshoz. Személyes bosszú is fűzi hősünket a kalandban, hisz a Brightmoont védelmező harcok alatt Agbuknak "köszönhetően" elvesztette bal karját. Asghan a program intrójában éppen erre a békésnek látszó szigetre csónakázik nagy buzgalommal. A játék célja ezek után talán már egyértelmű: megölni Asbukot, így megmenteni a királyságot egy újabb csapástól. Újabb, mert Brightmoont már a múltban is támadták a gonosz erők, hisz Targhan már egyszer nyert egy csatát a gonosz sötét elfek ellen. A kérdés az, hogy az ifjú Asghannak lesz-e ereje és ügyessége ahhoz, hogy apja nyomdokaiba lépvén megvédelmezze Brightmoont a gonosz erőktől?
Ennyi történet után nem érdektelen néhány szót a játékról is szólni. Mint említettem, a program külső nézetben játszódó kalandjáték. Ha valaki a first-person shootereket szereti, az se essen kétségbe, ugyanis lehetőség van átváltani ilyen módra is, így viszont bizonyos dolgokat nem fogunk tudni csinálni (pl. kapaszkodni, kardozni), ezért hosszú távon ez a nézet nem igazán használható. Ha már a nyilazásnál tartunk, jó ötletnek tartottam, hogy ebben a nézetben nem tettek be célkeresztet, s így egy kicsit megnehezítették a játékos dolgát. Az viszont már korántsem tetszett annyira, hogy gyakran van olyan, hogy különböző helyekre célzunk, és nyílvesszőink egy ugyanazon helyre fúródnak. Megint pozitívum, hogy az ellenfelek gyakran elugranak ütéseink elől, viszont ismét negatívum, hogy gyakran van, hogy beléjük vágunk, de a program ezt nem érzékeli. Ehhez a fajta hibához tartozik, hogy néha úgy csapódik ránk az ajtó, hogy félig benne állunk; ilyenkor viszont eldönthetjük, hogy ki, vagy be - nem is rossz. Ami a varázslatokat illeti, nos a játék elején alapban rendelkezünk fireballal, azonban a játék közben természetesen mód lesz rá, hogy mágiában szerzett tapasztalatainkat kibővítsük. Rendszerint találunk tekercseket, melyeken rajta van, hogy milyen varázslathoz mi kell. Persze minél magasabb szintű a varázslat, annál nehezebb és kacifántosabb az összetevőit megtalálni. Az első pályán pl. egy kis védelmet tudunk összekutyulni magunknak Morgula boszorka kunyhójában (döglött denevérből, zöld és barna gombákból - jó étvágyat).
Az irányításról azt lehet elmondani, hogy eléggé nehéz kikísérletezni, mert sokféle billentyűkombináció létezik. Az alapbillentyűk természetesen a nyilak és a Space (valamibe belekapaszkodás, nyitás), Alt (ugrás, illetve kötélen a jobbra, balra nyilakkal kombinálva leugrás róla), Shift (irányt adva lépdel, illetve úszás), Ctrl (harc) billentyűk érvényesek, de harcnál már használjuk a keypadet is.
Kifejezetten nagy fejtörést nem fog okozni a játék, mert általában tekercsekben előtte mindig megtaláljuk a segítséget vagy éppen egy zárt ajtó előtt a kulcsot. Ha pedig valakinek a mondókáját akarjuk újra meghallgatni (illetve elolvasni), akkor a menüből azt is ki tudjuk választani, s így az értékes információk nem vesznek el. Erre példa az első pályán is van, amikor a sziget felszínéről kell lejutnunk a gonosz Morghan bácsi kincses labirintusába, amiről fontos információt énekel el nekünk Fiona a tündér. Érdemes utólag - miután leértünk - a nótát ismét átböngészni, és a számokat megjegyezni (balról számítva ebben sorrendbe nyilazzuk a megjelenő köröket). Ő egyébként az egyike azoknak az állandó szereplőknek, akikkel többször fogunk majd találkozni a program során. Érdemes még egy további állandó szereplőről is megemlékezni, nevezetesen Sang Lun a kereskedő, akinél jó pénzért szinte bármi megkapható. Hiába próbálnánk kirabolni úgy, hogy mondjuk kardunkkal ütjük-vágjuk, vagy kellemetlen varázslatokkal árasztjuk el - úgy tűnik, a játék készítői velünk ellentétben neki örök életet adtak.
Annak ellenére, hogy néhány helyen a készítőknek sikerült betenni kifejezetten fárasztó logikai feladatokat (pl. ilyen az ajtónyitogatás), egy eléggé izgalmas és jól sikerült programmal van dolgunk. A cég saját fejlesztésű grafikus engine pedig szakmai körökben nem kisebb elismerést vívott ki magának, mint egy díjat a 3Dfx-től. A játék összességében mindenképpen méltó a Silmarilshez.
