Batman: Arkham Knight

2009 nyarán a Rocksteady Studios olyan játékot tett le az asztalra, amelyet a mai napig nyugodtan nevezhetünk a szuperhősös videojátékok (egyik) legjobbikának. A Batman: Arkham Asylum minden apró porcikájában a tökéletesség határát súrolta – legalábbis akkor ezt hittük. 2011-ben azonban jött a folytatás, az Arkham City, ami nevetve ugrotta meg az első rész által jó magasra emelt lécet, hiszen mindenből többet, szebbet, jobbat nyújtott. A Rocksteady ezt követően hosszabb pihenőre vonult, sokáig úgy lehetett tudni, hogy nem is térnek többet vissza Gotham bűnös negyedébe, Arkham City-be. A Warner Bros. Interactive viszont tovább akarta ütni a vasat, ezért saját berkeiben elkészítették az előzményeket elmesélő Arkham Originst. Ez jobban hasonlított egy Arkham City kiegészítőhöz, mint önálló játékhoz, és érződött rajta, hogy a beugró fejlesztők nem nagyon mernek komolyabban hozzányúlni a kapott sablonhoz. Végül tavaly tavasszal tett pontot a várakozás és pletykák végére az eredeti fejlesztőcsapat, mikor bejelentették, hogy készül a Batman: Arkham Knight. Minden rajongó fellélegzett, hogy a széria ismét jó kezekben van, és már az első videók után dörzsölték a tenyerüket az akkor még csak megszellőztetett újdonságok láttán. Eltelt egy bő év, a múlt héten pedig megérkezett a játék. Ahogy azt 2013-ban a SimCity cikkem kapcsán is tettem, most is úgy határoztam, hogy beszámolóm megírásakor figyelmen kívül hagyom a PC-s változat körüli botrányt, és csak arra koncentrálok, milyen lett maga a játék.

Sztori terén az írók megint kitettek magukért.Hegyes fülű barátunk épp csak szusszan egyet örök nemezise, Joker elhamvasztása után (a gombot mi magunk nyomhatjuk meg a játék legelején, miközben a háttérben andalító muzsika szól... nagyon költői), máris egy halom újabb gond szakad a nyakába. Scarecrow, vagyis Madárijesztő ugyanis elég nagyszabású tervet eszelt ki a keleti part leigázására: minden korábbinál veszélyesebb ideggázt fejlesztett ki, amelytől mindenki mutáns szörnynek nézi embertársait, és ettől persze kitör a pánik. Ráadásul valahol Arkham City-ben elrejtett egy méretes bombát is, amely az egész várost elgázosítaná. A rend éber őrei Gordon kapitány vezetésével gyorsan evakuálják is a lakosságot, így néhány óra múlva már csak a suhancok és más keménykötésű gonosztevők bóklásznak a kihalt utcákon (a fejlesztők nagyon okosan kötötték össze a történetet a játékmenet egy részletével, de erre mindjárt kitérek). Sorra jönnek a bejelentések, hősünk pedig csak kapkodja a fejét, azt se tudja, melyik üggyel foglalkozzon. A nyomok a városszéli vegyi üzembe vezetnek, ahol ráadásul felbukkan egy titokzatos alak, Arkham Knight, aki leginkább Batman robotizált másolatának tűnik... és nagyon kemény ellenfélnek. De nem ő az egyetlen meglepetésvendég az üzemben, a másik figura kilétét azonban inkább nem fedném fel, debütáló jelenete így is elég ütősre sikerült, kár lenne előre lelőni a poént.

Sztori terén tehát elmondható, hogy az írók megint kitettek magukért, hiszen hiába ugyanaz az univerzum, hiába ugyanazok (többségében) az ellenségeink, hiába ugyanaz mindig a szándékuk és hiába ugyanaz megint a mi dolgunk is, mégis sikerült érdekesen és szórakoztatóan tálalni mindezt. Persze tudták ők is, hogy megint Jokerrel harcolni – harmadjára vagy negyedjére – már tényleg elég rókabőrszagú lenne, ezért a történetet igyekeztek a debütáló Arkham Knight köré felépíteni, aki még így is eleinte Scarecrow kutyájának tűnik. Amit itt még érdemes kiemelni, az a széria korábbi részeire is jellemző remek (szinkron)színészi játék. A szereplőket megszólaltató színészek kivétel nélkül profi munkát végeztek, mindenki nagy átéléssel játszott, ezzel nagyon sokat hozzátéve az egyébként is elég erős alapokon nyugvó hangulathoz.

A játékmenetben szinte semmi sem változott az elődökhöz képest.A Batman: Arkham Knight játékmenetéről két dolgot lehet elmondani: szinte semmit sem változott az elődökhöz képest és ez baj, valamint azt, hogy szinte semmit sem változott az elődökhöz képest, de ez nem baj. Na jó, elmagyarázom. Aki játszott már az előző három rész bármelyikével, annak az első milliszekundumtól kezdve kézre fog állni az irányítás, tudni fogja, mit merre keressen, mit hogyan csináljon, mikor milyen lehetőségek közül válogathat. Igaz ez az egyszerű közlekedésre a házak között, a harcrendszerre (bár itt azért akadnak érdekes újdonságok, de erről is egy kicsit később), valamint a karakterfejlesztésre és a menürendszer használatára is. Csatáink és vadászataink során most is tapasztalati pontokat gyűjtünk, ezeket pedig páncélunk, harctudásunk, felszereléseink, valamint a batmobile fejlesztésére költhetjük. A harcrendszer sem sokat változott, persze vannak új mozdulataink, valamint hű fegyverhordozóink csatlakozásával a brutális KO-k még szélesebb tárháza nyílik meg előttünk. Újdonság továbbá a megfélemlítő támadás, ami valójában két-három fegyveres ellenfél villámgyors, meglepetésszerű lerohanását és látványos kiiktatását takarja. Ha pedig nem vagyunk az ajtóstul a házba elv hívei, akkor marad ellenfeleink becserkészése és csendes levadászása, de e téren is minden veterán bőregér csukott szemmel is hibátlanul fog teljesíteni.
Épp ezért írtam a bekezdés elején, hogy a változások minimális száma egyszerre pozitívum és negatívum. Negatívum is, mert a már sokszor átélt helyzetek és az agyonismételt akciók bizony már-már untatják a játékost: „ezt már láttam, mi van még?” Szerintem elfért volna egy teljesen átalakított harcrendszer a játékban még akkor is, ha működés szempontjából a régivel sincsen semmi baj.

A játék marketingkampánya nagyon támaszkodott a Batmobile megjelenésére, amely még a borítón is helyet kapott. Látszik, hogy a fejlesztők ezzel szerették volna kicsit megreformálni a sorozatot, fontos és szórakoztató újdonságként beépíteni a történetbe és a játékmenetbe. Nos, érzéseim e téren is egy kicsit felemásak. Maga a Batmobile designja teljesen rendben van, valahová a klasszikusan kecses Batmobile és a Sötét Lovag mozik robusztus tankja közé lehetne besorolni. Szerencsére nem túl giccses, de nem is túl „dubstepes” (nem találtam jobb szót a legutóbbi mozikban látott szörnyetegre, amely olyan az elődökhöz képest, mint a dubstep a többi zenéhez képest... furcsa). Két üzemmódban használhatjuk: „sima” autóként és harci módban. Míg előbbiben gyors és agilis szállítóeszközként viselkedik, addig utóbbiban önjáró lövegként. Erre leginkább azért van szükség, mert a város utcáit ellepték Arkham Knight távirányítású tankjai, amiket csak megfelelő tűzerővel tudunk ártalmatlanítani. A harcok elég pörgősek, de nagyon könnyű ráérezni a ritmusukra, onnantól pedig akárhány tank is áll velünk szemben, esélyük sem lesz. Sajnos az irányítást nem sikerült túl jól eltalálni: kontrollerrel játszva az autós játékokból megszokott módon az egyik analóg billentyűvel adjuk a gázt, míg a másikkal fékezünk... vagyis csak fékeznénk, mivel itt az a billentyű vált át egyik üzemmódból a másikba, a féket pedig az X gombra pakolták, ahol utoljára jutna eszünkbe keresni.

Mivel mi egy szuperhőst alakítunk, nagyon furán venné ki magát, ha járgányunkkal mindenen és mindenkin átgázolnánk. Ezért is volt okos ötlet, hogy a sztori legelején kiürítik a várost, amelynek utcáin így csak rosszfiúk és rendőrök bukkannak fel. De őket sem tudjuk elgázolni, ha túl közel kerülnek hozzánk, a Batmobile egy elektromos lökettel taszítja el őket. Ezt leszámítva viszont úgy törhetünk, zúzhatunk az utcákon, ahogy nem szégyelljük, ami azért valljuk be, elég sokat ront a Batmanről kialakult képen. Az viszont jó ötlet, hogy sok rejtvény megoldásához kell az autót segítségül hívni, ráadásul távirányítással is vezérelhetjük. Vannak kifejezetten az autóra kitalált küldetések és rejtvények is, ezek is elég szórakoztatóak lettek.
Ezzel együtt is kicsit úgy érzem, hogy a Rocksteady nem igazán tudta eldönteni, mit is akar kihozni a Batmobile-ból. Az látszik, hogy ezt szánták az egyik nagy újdonságnak, csak épp ennek ellenére sem kapott elég figyelmet, sok elemében összecsapott lett. Ennél sokkal többet is kihozhattak volna ebből a játékelemből, mert óriási potenciál rejlik benne. Így viszont sokszor idegesítő nyűgnek hathat, pláne az ügyességi részeknél, ahol az irányítás nincs mindig a helyzet magaslatán.

A Batman: Arkham Knight grafikájáért továbbra is az Unreal Engine 3 felelős, és ez az a pont, ahol egy pillanatra megszegem a bevezető végén tett fogadalmamat. Egész egyszerűen nem értem, mi történhetett a fejlesztés során. A játék látványvilága ugyanis egy szemernyit sem változott az előző részekhez képest, ráadásul mindezt egy már nagyon jól ismert motorra alapozták. A fejlesztők nem mondhatják, hogy még tanulják a grafikus motor használatát (a PC-s portért felelős Iron Galaxy Studios dolgozott az Arkham Origins PC-s változatán is), nem mondhatják, hogy vannak még benne kiforratlan részek, ahogy azt sem, hogy teljesen megújították volna a korábbi játékokhoz képest. Mégis a PC-s változat teljesen optimalizálatlanul került forgalomba. (Érthető módon óriási felháborodást kiváltva a játékosokban, amelyet követően még a Steamről is visszavonták a játékot.) Vannak új effektek, a textúrák is lehetnek élesebbek az elődökhöz képest, de összességében az Arkham Knight nem lett szebb, mint az Arkham City vagy az Origins volt, cserébe teljesítmény terén messze elmarad tőlük. A javításokon jelenleg is dolgoznak, tehát idővel ez a probléma jó eséllyel megoldódik, onnantól pedig a PC-s játékosok is maradéktalanul élvezhetik majd a játékot. Ezért tehát ezt nem rovom fel külön negatívumként neki.

A Batman: Arkham Knight történetét és játékmenetét tekintve is felnőtt az elődökhöz, és bizonyos elemeiben képes újat is mutatni. Teszi mindezt úgy, hogy az alapok gyakorlatilag a széria első része óta változatlanok, mégis csak picit érezzük az újrázás keserédes ízét rajta. Vannak jól működő és kevésbé jól sikerült újdonságok is, de nagyon összecsapott résszel nem találkoztam. A hangulat is a régi, vagyis még mindig remek móka Batman páncéljában járni a várost és a frászt hozni a suhancokra. Aki szerette az előző játékokat, az biztosan imádni fogja ezt is, aki viszont eddig valamiért nem próbálkozott velük, annak célszerűbb betartania a kronológiát (akár a történetet, akár az egyes epizódok megjelenését követve). Így fogja csak megérteni, hogy az Arkham Knightban mi miért és hogyan történik.