Biztos vagyok benne, hogy sokan már jobban örülnének egy Total War: Warhammer III-nak, de amíg a Creative Assembly ilyen tempóban és ilyen minőségben folytatja az alapjáték támogatását, addig panaszra nem lehet okunk. Az új DLC bejelentése nem ért váratlanul egyetlen rajongót sem, a főszereplői viszont annál inkább tartogattak kellemes meglepetéseket számunkra. Vitorlát bonts, vár a sós tengeri levegő és a hullámok ringatása!
Ezúttal ugyanis a legutóbbi nagyobb kiegészítő végtelen homokdűnéi után kihajózunk a hasonlóan végtelen tengerekre, a szintén kevésbé jó egészségnek örvendő kalózokkal. A Warhammer világában ugyanis a vámpírokat kapta el leginkább a tengeri kutyák élete, annak minden velejáró fosztogatásával és rumvedelésével. Az új frakciót választva mind az alaphadjáratban, mind a Mortal Empires kampányban négy vadonatúj legendás lord szerepébe bújva pattanhatunk a hajókormány mögé. Az Eye of Vortex kampányban a tündékkel nem tudnak közös nevezőre jutni, ami sajnos nem hoz túl sok változatosságot, de ez legyen a legnagyobb problémánk. A Khermi fáraókhoz hasonlóan ebben a hadjáratban az ő feltételük a győzelemhez jelentősen eltér a többiekéitől. Ehhez ugyanis meg kell szerezniük egy legendás szigonyt, a Star-Metal Harpoont, felerősíteniük három matrózdallal, és a segítségével megölni egy embertelen méretet öltött tengeri szörnyet, Amanart.
Az élőhalott kalózok esszenciáját, mind játékmechanikailag, mind designra nagyon sikerült a fejlesztőknek eltalálni. Stratégiájuk teljesen passzol a mentalitásukhoz, ezért javarészt agresszíven fogunk a térképen harcolni és fosztogatni. Ezt támogatja az egyik faji specialitásuk is, méghozzá az, hogy a partmenti városokban – elfoglalásuk után – kalózbarlangokat hozhatnak létre, amivel pénzt termelhetünk, és bomlaszthatjuk a terület morálját. Valamint főkapitányunk saját hajóján is felhúzhatunk egységgyártó épületeket, ahol a megritkult legénységet pótolhatjuk.
Ami viszont talán még ennél is zseniálisabb, és látszik, hogy a srácok nagy figyelmet szenteltek neki, azok maguk az egységek, amelyeket a csatában felvonultatnak a vérszívók. A Karib-tenger kalózai bevillanások garantáltak. De azért ne aggódjatok, jóval több van itt, mintha csak a Creative Assembly munkatársai tartottak volna egy alapos maratont Jerry Bruckheimer kalózos filmjeiből. Bomlásnak indult legénységünk főleg puskáikkal, a távolságból szeretnek érvényesülni, őket hatalmas rákok védik már-már áthatolhatatlan kitinpáncéljukkal és emberevő természetükkel, valamint borotvaéles ollóikkal. Azonban a két egység, amitől a legjobban retteg mind földi, mind tengeri lény, az a Queen Bess nevű, több hajó méretének megfelelő ágyú, valamint a Necroflex Colossus, ami egy két lábon járó hajóroncs, ágyúkkal és hullákkal szegélyezett förmedvény.
Biztosra veszem, hogy a kalózromantika iránti tagadhatatlan rajongásom mondatja ezt velem, de elképesztően jól sikerült a Total War: Warhammer II legújabb kiegészítője. Szóval a rajongóknak, akik hasonlóan viszonyulnak a témához, egyértelmű, hogy kötelező vétel ez az expanzió. Azonban a készítők szeretete annyira tetten érhető az egész programon, hogy még a kevésbé fogékonyaknak is azt mondanám, hogy butaság lenne kihagyniuk, amit a Curse of the Vampire Coast kínál nekik. Akik viszont teljesen irtóznak a kalózos témától, azoknak sem kell elkeseredniük, mert kétlem, hogy ez lenne az utolsó kiegészítő, amit kapunk az alapjátékoz.
