Közel tíz éve került a boltok polcaira a Borderlands széria első része, amely remek fogadtatásra talált mind a kritikusok, mind a játékosok körében. Ezek után a folytatás magasabb szintre emelte az élményt, illetve készült egy köztes epizód is, a Pre-sequel. Az utóbbiak lassan megkapták gyűjteményes kiadásukat Handsome Collection címmel, a második epizód pedig még külön VR-verzióban is tiszteletét tette a Skyrimhoz hasonlóan. A Telltale pedig még egy remek epizódikus programot is kiadott (Tales from the Borderlands, hogy tovább bővítse az univerzumot. Pár hete a Handsome megkapta ingyenes frissítés formában a 4K tupírt a legerősebb konzolvariánsokra, valamint a Gearbox fejlesztők ünnepélyesen bejelentették a harmadik felvonást is. Ősszel így újra belevethetjük magunkat a stílusos looter-FPS őrült világába, de addig is hiánypótlásként elhozták még az eredeti Borderlands első epizódjának felújítását, ami valahogy eddig elkerülte a „kurrensgent”.
Pár mondatban összefoglalnám a tudnivalókat, ha valamilyen oknál fogva kimaradt az életedből a Borderlands széria: egy rajzfilmszerű, posztapokaliptikus környezetben játszódó kincsvadászcsapat bőrébe bújva egyedül, vagy akár négyen összefogva kell a veszélyes Pandorán harácsolni, miközben az őslakos fenevadak, banditák és más szervezetek próbálnak ebben megakadályozni. Tartalmas, változatos küldetések, vagány karakterek és tonnányi lootolás gondoskodik a felejthetetlen élményről az ott eltöltött tartózkodásunk során. A legnagyobb királyság természetesen a kooperatív játékban rejlik, és az akár négyszemélyes osztottképernyős mód most is tiszteletét tette, ami manapság valljuk be, egyre ritkában lelhető fel a történetalapú videojátékokban.
A stuff megkapta a mára elvárható 4K HDR (konzolon) és 60 fps támogatást. A nagyfelbontású textúrák ellenére azért látszik, hogy nem egy új cuccról beszélünk, osztott módban pedig feleződik a képfrissítés. Persze nem a látványvilágban történt az egyetlen újítás – mondjuk rögtön egyből itt a minimap bevezetése. Igen, ez régen hiányzott nagyon, és fájdalmas emlékként él, hogy csupán az iránytű útmutatására támaszkodhattunk. Minimális öltöztethetőség is bekerült a pakliba, de ez tényleg nagyon kezdetleges – inkább csupán egy gesztus. Az eszköztárat finomhangolták, így egyszerűbb kezelni: külön kiválogathatjuk és zárolhatjuk kedvenc fegyvereinket, és a junk termékek is külön listába kerültek. Immáron nem egyesével kell a földről összeguberálni a halomban látható tölténytárakat és lóvét, hanem egy mozdulattal magunkba porszívózhatjuk a javakat. A kényelmi újítások jók, de a mesterséges intelligenciához nem nyúltak, ezért az sajnos olyan buta, mint 10 éve volt. Illetve az egyik fifikásabb boss került butításra – ezt mindenki döntse el, mennyire jó vagy rossz hír.
Új legendás fegyverek is tiszteletüket tették elbeszélések szerint, de a véletlenfaktor nem volt túl kegyes hozzám. Ami viszont tetszett, hogy importálhattam karaktereimet a későbbi részek mintájára, amivel egy könnyed nosztalgiatúra vette kezdetét. Sajnos a matchmaking a tesztelés alatt bajosan működött (jobban mondva nem is ment), így csak helyi co-op módban tudtam kipróbálni a csapatos lövöldözést, de a vendégaccountok miatt legközelebb társaimnak megint elölről vagy tápatlanul kellett volna kezdenie a kalandot.
A most megjelent Game of the Year cím az akkoriban futó összes DLC-tartalmat is magába foglalja, így már indításnál elérhetővé válik a The Zombie Island of Dr. Ned, a Mad Moxxi's Underdome Riot, a The Secret Armory of General Knoxx és a Claptrap's New Robot Revolution.
Barátságosabb árszabása végett is jó döntés lehet pótolni az első Borderlands epizódot a mostani kiadással, vagy ha élsz-halsz a csapatos garázdálkodásért, akkor is megtalálhatod benne számításodat. Csupán nosztalgiázásra viszont az újabb részek miatt már kopottasnak tűnhet, még a mutatósabb ruhájában is.
