A Microsoft platform-, illetve immár kiadó-exkluzív felhozatalának egyik legrégebbi, legprominensebb, legsikeresebb franchise-a a Gears of War. Ez a széria 2006-ban vette kezdetét, és a Sera bolygón élő humán faj küzdelmeit kísérhetjük végig benne a Coalition of Ordered Governments (röviden COG) „gear”-eknek nevezett elit katonáinak szemszögéből. A sorozat első darabja annak idején megreformálta, és gyakorlatilag megteremtette a külső nézetes lövöldék ma ismert stílusát, és a széria azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Anno a Halo mellett ez volt az Xbox masinák másik „killer app”-ja, amely képes volt eladni nem csupán a játékot, de magát a futtatására alkalmas gépet is – nekem is egy Gears of War 3-as speciális kiadású Xbox 360-as masina van a mai napig beüzemelve az előző konzolgenerációból. A franchise atyja, az Unreal grafikus motort és megannyi játékot fejlesztő Epic Games a harmadik rész lezártával átadta a stafétát – no meg a jogokat – az Xbox Game Studiosnak, aki a The Coalition nevezetű csapatra bízta a további fejlesztést. A legújabb generációs konzolokra és Windows 10 alapú PC-kre elkészült negyedik rész már az ő nevükhöz fűződik, mint ahogy az első epizód remake-je és a jelen cikkem alanyául szolgáló ötödik fejezet is, amely immár csak szimplán a Gears 5 nevet viseli.
Akik esetleg lemaradtak volna az eddigiekről, a főmenüben a Previously on Gears és State of the Universe párperces filmek segítségével nagyjából képbe kerülhetnek a történetet és a helyzetet illetően. A Gears 5 nem sokkal az előző, a történetben új irányt és fejezetet nyitó negyedik epizód után folytatódik, és ezúttal Kait Diazt, J.D. Fenix és Del társát helyezi a középpontba, de a csapat segítségére lesz Jack, a robot is.
A váll fölötti kameranézetet alkalmazó lövölde alapmechanizmusai ugyanazok, mint eddig, így futunk, fedezékbe vonulunk, egyszerre négyféle fegyvert (egy stukkert, egyfajta gránátot és kétféle karabélyt) tudunk magunkkal vinni és használni. Fedezékből tudunk vaktában lövöldözni vagy bombát kidobni, de ugyanezeket bármikor célzottan is megtehetjük. Közelharc esetén ezúttal is késünket használhatjuk, és ellenfeleinket ezúttal élő pajzsként is magunk elé tarthatjuk. Az ikonikus fegyverek, a harci tudósítóktól látott guggolva futás, a brutális kivégző mozdulatok mind maradtak az előző részek által bevezetettek szerint. A legnagyobb újítás droid csapattagunk, aki különféle aktív és passzív képességei révén lehet segítségünkre. Ezeket természetesen az egyes pályákon talált alkatrészek révén fejleszthetjük, tökéletesíthetjük utunk során, ami egyfajta taktikázásra teremt lehetőséget, de azért RPG-szerű komplexitásra senki se számítson. Az említett készségek révén Jack képes terminálokba behatolni, ajtókat kinyitni, utat találni olyan szűk vagy eldugott helyeken, ahová mi nem jutunk be, leszkennelni a területet ellenség után kutatva, növelni pajzsunkat, védeni egészségünket és számos egyebet.
Emellett az egyes helyszínek is nagyobbak, nyíltabbnak hatók, mint eddig, és jóval változatosabbak is. De a nagyobb terep azért ne tévesszen meg senkit: nem egy open world játékkal van dolgunk most sem, így utunk mindvégig előre kijelölt, de akadnak másodlagos és opcionális feladataink is, illetve bizonyos helyszínekre mi döntjük el, bemegyünk-e, és ha igen, mikor. A közlekedést is járművek alkalmazásával oldhatjuk meg, ami újabb üde színt visz a játékba. Romos, azúrkék tengerrel övezett szigetek, virágzó és romokba dőlő nagyvárosok, kisebb települések, havas erdők, befagyott tavak, elhagyott bázisok járatai, régi horrorisztikus emberkísérletek elhagyott folyosói szerepelnek többek között a repertoárban.
Azt viszont nehezen tudom felfogni (biztos a vastag koponyám az oka), hogy miért maradtak még benne a játékban olyan bakik, amelyek évek óta kísértik a sorozatot. Társaink unintelligenciája és túlélési ösztönei félelmetesek. Kretén lemmingek módjára sétálnak bele zárótüzünkbe, és még ők vannak felháborodva... De az ellentől se szabad túl sokat várni: magasabb nehézségi szinten is inkább a tápoltságuk és golyószivacs képességük fogja a dolgunkat megnehezíteni, semmint legalább valami minimális taktikai érzék.
A multiplayer részbe Sityi kollégám vetette bele magát, így most pár bekezdésig az ő szavai jönnek.
Kösz öregem, kár, hogy a Gears sorozathoz eddig körülbelül annyi közöm volt, mint Hirohito japán császárhoz... Pedig jófajta lövölde ez! Na, nézzük akkor azt a multit! Első meglepő dolog: e-sport lett a Gears 5-ből... Ez valami új buzzword vagy divat lehet, mint a battle royale, amit ugyebár már a Civilization VI is megkapott... No de sebaj. Szeptember 22-én indult útjának a dolog, és a Versus mód műfajai kapnak benne helyet – ami egyébként a Team Deathmatch (5 az 5 ellen), King of the Hill (kontrollpont elfoglalása és adott ideig megtartása), Escalation (mint a King, csak a kezdésnél még fegyvered sincs, úgy kell összeguberáld), Guardian (öld meg a másik csapat vezérét), Dodgeball (team deathmatch, csak épp úgy tudsz respawnolni, ha a csapatodból valakinek sikerül megölnie valakit a másik csapatból), Arms Race (szerezz 3 fraget egy adott fegyverrel minél előbb). A fejlődés itt nemcsak kozmetikai extrákat ad, hanem bizony a csipáinkat is tuningolhatjuk egy kicsit, így tényleg jobbakká és ügyesebbekké válhatunk potenciálisan. A matchmaking próbál velünk hasonló szintű játékosokkal összerakni pont emiatt – néha persze ez nem jön össze neki, de sebaj (amíg az MI-t gyepáljuk velük együtt – ha ellenünk van, akkor gáz van). Akad még némi aktív/passzív képesség is itt, de csak annyi szerepe van, hogy veszettnek látszó helyzetből némileg emelni tudja az esélyeinket (például jókor elsütve a lőszergenerálót kivághatjuk magunkat).
A háttér adja magát, hogy a horda mód is tiszteletét tegye: a Horde játékmódban 50 hullámnyi ellenfelet kell visszaverjünk, miközben némi pénzmagra tehetünk szert. Ebből egyrészt a skilljeinket tudjunk az adott játékmenetre fejleszteni, másrészt pedig különféle védelmi eszközöket tudunk a pályán szétszórni (barikád, automata gépfegyvertorony, ilyesmik). Időről időre bossok is jönnek, ha őket is sikerül legyakni, akkor nehezednek a „sima” támadási hullámok is.
A harmadik mód pedig az Escape: itt többszáz méteres menekülésben indulhatunk, mint valami állig felfegyverzett hormonzavaros felszteroidozott Ben Johnson. A lényeg: elérni a kijáratot Bármi Áron (ő vajon kicsoda?), mielőtt lejár az idő, vagy valami rusnyaság el nem fogyaszt uzsonnára. Itt a túlerő mellett a másik gondunk a lőszer lesz, így nem egyszer muszáj volt kockáztatnom közelharcot, hogy mint valami berserk módban tomboló kunyeráló hajléktalan az aluljáróban szert tegyek némi lőszerre és/vagy fegyverre. A csapat tagjai eltérő képességekkel indulnak, ezt akár fejleszteni is lehet – és persze ide is kell némi taktika. Egy dolog biztos: ha végeztünk a kampánnyal, unatkozni nem fogunk. Az pedig szerintem külön jó pont, hogy a teljes cross-platform átjárhatóság nem csak a mentéseink és eredményeink viehtőek át oda-vissza, hanem bizony ablakos és dobozos barátok, testvérek együttes erővel irthatják a gaz ellent.
Essék még pár szó a PC-s portról – mivel Xboxon (mondani se kell) remekül fut a játék. Windows alatt is jól dolgozik az erősen módosított Unreal Engine 4, már egy közepes gépen 4 GB VRAM mellett is simán megvan a 60 fps egy GeForce 1660 szintű GPU mellett. Van lehetőségünk ultramagas felbontású textúrák telepítésére is, ekkor a VRAM-használat már 4 GB fölé csúszik – de én nem igazán láttam lényeges különbséget a képminőségben, a sebesség pedig nem változott. Egy dolog bosszantott viszont: a Dolby Atmos implementációja nem a legjobban sikerült, ugyanis 5.1 vagy 7.1-es hangszóróbeállítást használva a Windowson belül a játékban a párbeszédek érthetetlenül halkak lettek. Egy .ini fájl átírásával sztereóra állítva a hangot minden megjavult, de akkor is bosszantó apróság – igen jó eséllyel egy patch javítani fogja a közeljövőben.
Ennyit gondoltunk megosztani az új Gears of Warról. A főmenü háttere egyébként nekem nagyon ismerős valahonnan: mintha a God of War hátterét téliesítették és modernizálták volna egy kicsit. Nem forradalom ez, csupán fejlődés, de az legalább jó irányba ment (bár némiképp multiplayer központú lett). Marcus Fenix és társasága továbbra is az univerzum egyik legjobb badass bandája, mi pedig melegen ajánljuk (némi swarm szmötyivel leöntve, Lancer láncfűrészpuskával szeletelve) ezt a részt is mindenkinek.
