Remélem átjött a cikkből, hogy pont ezt akartam írni. Tök érdekes. Mondjuk a túl sok minijáték kicsit sok bele. Olyan, mintha a fejlesztők nem hittek volna benne, hogy önmagában az alap gameplay is elég izgalmas és ezért beleerőltettek elég ostoba minijátékokat, hogy "izgalmasabb legyen".
Maga a performancia szerintem javulni fog, mert látszik, hogy a fejlesztők nagyon figyelnek erre. A fórumban is pörög az ezzel kapcsolatos topik (a fejlesztők kommentjeivel) és a patchek kiemelt témája is ez. Sajnos az a javítás, hogy a párhuzamosan futó videók méretét lefelezi, nálam nem oldotta meg a szaggatást. Pedig ez tényleg nem az a játék, ahol számít, hogy HD-ben menjenek a kis filmecskék, az amúgy is apró monitoron.
A Not for Broadcast a fejlesztő NotGames saját meghatározása szerint egy propagandaszimulátor. És bár ők inkább a Papers, Please játékhoz hasonlítják, nekem inkább a Headliner: NoviNews jutott eszembe róla. A játékos egy takarítót játszik, aki este bemegy a TV-stúdióba, hogy elvégezze munkáját, de a szerkesztő nem jelenik meg, és ezért nekünk kell megoldanunk az esti adás lebonyolítását. Így leszünk szerkesztők egy fura, disztópikus, alternatív '80-as években. A NoviNewshoz hasonlóan ebben is szerepel magánéletünk, valamint a világ fura politikai és kulturális élete is. És amit a játék során produkálunk, az kihat majd mindháromra.
A játékmenet során döntéseket kell hoznunk, amelyekkel változtatunk dolgainkon. Néha a magánéletünkben is döntéseket kell hozni, ezek csak arra vannak hatással, de ha a stúdióban döntünk valamiről, az sokkal több mindenre kihat. Az ehhez hasonló programokban nekem az szokott tetszeni, hogy legalább kétszer vagy háromszor végig lehet játszani, hogy megtudd, mi változik egy-egy nagyobb döntéseddel. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal többször nem is érdemes játszani velük – cserébe általában az árcédula se szokott hatalmas összeget mutatni.
A Not for Broadcastban – több más feladat mellett – különböző kamerák képeiből mi döntjük el, hogy mi menjen ki az éles adásba. Például egy fiatal politikusról szóló hírnél az egyetemi diplomaosztójáról készült képet tegyem ki a hírolvasó mögé, vagy egy bulizós képét, ahol épp telibehány valakit? Ezek azok a döntések, amelyekkel képzeletbeli világunk politikai életét befolyásolhatom. Vagy egy beszélgetős műsorban nekünk kell eldönteni, hogy melyik kamerát tesszük be: a totált, ahol minden résztvevő látható, azt, amelyiken az éppen beszélő embert mutatják vagy azt, amelyiken a riporter reakciója, grimaszai figyelhetők meg. Ez nem a sztorira hat ki, hanem nézőszámra. Ha rosszak a snittek (például unalmasak), akkor a nézők elkapcsolnak. Minden nap végén kapunk is erről grafikont, hogy hogyan alakult a nézőszám, de valós időben is látjuk, hogy csökken vagy nő. Ha pedig lemegy nullára, akkor game over és azt a napot (vagy legalábbis egy részét) kezdhetjük elölről.
Ezen kívül még rengeteg ügyességi minijátékot kell megoldani közben. Például amikor arra kéne figyelnünk, hogy ki beszél épp, akkor bejön oldalt egy Flappy Bird-szerű minijáték, amelyben ha nekimegyünk az akadálynak, akkor interferencia lép fel és zizis lesz a kép az adásban – amitől persze elkapcsolnak a nézők. Ehhez hasonlóan figyelnünk kell arra is, hogy miről beszélnek a szereplők, és ha csúnya vagy nem PC szavakat használnak, akkor azokat ki kell sípolni. Az éles adás és a mellette látható szerkesztett kép között 2 másodperc késleltetés van, így ennyi időnk van pontosan a megfelelő időpontban megnyomnunk a piros gombot. Ha nem lépünk időben, vagy korábban kezdjük a sípolást, elkapcsolnak a nézők. Azaz minden bénázásunkért nézőszám büntetés jár.
Két dolog nem tetszik a Not for Broadcastban. Az egyik mondjuk erősen szubjektív, méghozzá az, hogy mindent valós időben, kapkodva kell megcsinálnunk, ellentétben a NoviNewsszal, ahol újságot szerkesztettünk, és volt időnk lapzárta előtt elolvasni mindent. Itt azonban négy csatornán beszélnek hozzánk egyszerre, ráadásul az éles adás monitorán mindez 2 másodperces késleltetéssel hallatszik vissza. Ezért teljes a káosz, és ha nem beszélsz nagyon jól angolul, akkor lemaradsz a játék lényegéről. A nagyon jó angoltudás alatt azt értem, hogy nem elég ha meg tudsz nézni egy filmet felirat nélkül, hanem tudni kell egyszerre két-három filmet is angolul megnézni úgy, hogy mindegyikből ki tudjanak kérdezni utána. Na ennyire én nem tudok...
Emellett technikai problémába is belefutottam: a négy különböző video egyszerre történő lejátszása miatt beszaggat a PC-m, ami amúgy a Red Dead Redemption 2-t high beállításokkal képes futtatni. Emiatt nem csak, hogy nem tudok figyelni mindenre egyszerre, de elvárja a játék, hogy sípoljak ki olyan csúnya szavakat, amiket nem is hallottam (mert épp annyira szaggat). Illetve váltsak snittet olyan videókon, amelyek épp le vannak fagyva. És mindeközben Flappy Birdsözzek is. Emiatt sajnos a harmadik rész vége felé mindig kirúgnak és kezdhetem elölről a fél munkanapomat, ami így elég unalmas, tekintve, hogy esélyem sincs teljesíteni. A fórumok alapján sajnos nem vagyok egyedül ezzel a problémával, de a fejlesztők is dolgoznak a megoldásán.
A Not for Broadcast ígéretes játék azoknak, akik szeretik ezt a stílust. De az sem árt, ha tudsz egyszerre sok felé figyelni, és nagyon jó az angolod. De lehet, hogy még ezen képességek birtokában is érdemes inkább várni a végleges megjelenésig, mert addig még sok hibát javíthatnak benne. Különösen az említett videólejátszási túlterhelést.
A tesztpéldányt a játék fejlesztője biztosította.
