A Camel 101 még 2018-ban jelentette be, hogy horror-kalandjáték fejlesztésébe fogtak, ez a Those Who Remain. A srácok ígérete szerint olyan horrorklasszikusok legjobb elemeit igyekeznek felhasználni, mint a Silent Hill, az Alan Wake, a Layers of Fear vagy épp az Amnesia: The Dark Descent. Nem rossz névsor, amelyek mindegyik tagja fel tudott mutatni valami egyedit, valami emlékezeteset, amit most a Those Who Remain megpróbál egy játékba gyúrni. A napokban lehetőségünk volt kipróbálni a kalandjáték demóját, amely a történet elejébe engedett egy kis betekintést.
Az első, amit le kell szögezni, hogy a Those Who Remain egy indie fejlesztés, és ez érződik is a játék minden porcikáján. Jó értelemben és rossz értelemben egyaránt. Jó értelemben, mert a hangulat a próbaváltozat alapján egyáltalán nem rossz, viszont rossz értelemben is, mert azért itt-ott belefutottunk összecsapott részletekbe is. A játék főhőse Edward, akinek lényegében tökéletes élete van. Van egy szerető, csodaszép felesége és egy tündéri kislánya. Bár erre nincs utalás, de valószínűleg a munkájával sincs baj. Csakhogy mint azt már oly sok más sztoriból jól tudhatjuk, ha valami ennyire tökéletes, akkor azt valami biztosan tönkre fogja tenni. Ezúttal maga Edward az, aki nem tudja, jó dolgában mihez kezdjen magával. Szóval félre lépett. Ám ő is tudja, hogy ez nem mehet így tovább, ezért egy éjszaka elmegy Dormont városába, hogy egyszer s mindenkorra lezárja afférját egy bizonyos Dianával. Csakhogy a városszéli hotelben nem talál senkit, amikor pedig kijön a szobából, kocsiját valaki ellopja. Gyalog indul az éjszakában Dormont felé, de hamar rájön, hogy a csendes kisváros sötét titkot rejt, ami az egész életét meg fogja változtatni.
A Those Who Remain az előzeteshez kapott verzió alapján már az első néhány perctől kezdve végig egy jellegzetes borzongást hoz az emberre. Minden helyszín baljós hangulatot áraszt, a neszek és a kihalt környezet miatt egyetlen pillanatig sem érezzük biztonságban magunkat. És erre egy nagyon nagy lapáttal rátesz a sötétség, amelynek itt komoly szerepe van. Nem léphetünk a sötétbe, mert ott különös, világító szemű, egyébként mozdulatlan, de furán rezgő alakok bámulnak minket. Hátborzongató, ahogy egy picit közelebb megyünk hozzájuk, és szinte érezzük, hogy bármelyik pillanatban ránk vetnék magunkat, ha elmenne a világítás. Márpedig itt a fény lesz a legjobb barátunk (hahó, Alan Wake!). Amíg a fényben maradunk, biztonságban vagyunk. De éppen ezért minden percben attól fogunk rettegni, hogy mikor pattan el egy villanykörte, mikor megy el az áram. Egy egyszerű családi házban is minden helyiségben azonnal a villanykapcsolót keressük, mert kell a fény!
A kipróbálásra érkezett program végére abból is kaptam egy kis ízelítőt, hogy mi az a természetfeletti gonosz, ami miatt Dormont már nem az a békés kisváros, mint régen. Egy, a F.E.A.R. gonoszára, Almára kísértetiesen emlékeztető női alak ered a nyomunkba. A játék egyébként ügyes, de nem túl bonyolult fejtörőket is tartogat számunkra. Ezek egy része a klasszikus tárgykeresgélős feladat, de van olyan is, amihez át kell lépnünk egy másik valóságba, hogy ott változtassunk olyan dolgokon, amik a mi valóságunkban akadályoznak minket a tovább haladásban.
A Those Who Remain ígéretes darab, ha a sztori kellően kidolgozott lesz, a borzongás végig megmarad és nem fullad majd unalomba, akkor könnyű lesz megbocsátani az egyébként gyengécske grafikát, és úgy általában a kicsit egyszerűnek ható játékmenetet. Mert a horror-kalandjátékok esetében a sztori, és főleg a hangulat sokkal fontosabb minden más részletnél. És ebben egyelőre jónak tűnik a Those Who Remain.
