Volt szerencsém kipróbálni egy felsőbb felszereltségű modellt R9 4900HS, RTX 2060MQ, 32GB DDR4/3200, FHD 120Hz, 1TB M.2 SSD, AniMe LEDes fedél főbb paraméterekkel. Azóta is kb. a kezdődő cyber-skizofrénia tüneteit mutatom. SOHA eddig nem volt AMD processzoros gépem cca. 3 évtizedes pécés pályafutásom során. Egészen idáig el se tudtam képzelni, hogy elcsábuljak a kékektől. Viszont mindig szerettem volna egy 14” körüli gamer gépet, és mivel a Razer Blade 13 idehaza nemigen kapható, a G14 maradt, ami ugyebár éppen Asus RoG, ami számomra “A” Gamer Brad.
Gyerekek, ez valami zseniális gép lett! Kellően elegáns ahhoz, hogy bármire, akár munkára is napi szinten használja az ember. Van annyira kompakt és könnyű, hogy a mellékelt kis csuklópántos tokban bárhova magunkkal vigyük. Az akksija valami elképesztő ideig bírja! És mindemellett bőven elég erő van benne ahhoz, hogy bármelyik mai (és eljövendő) játékot 60+ fps sebességgel futtassa FHD felbontásban, zéró vagy minimális kompromisszummal. Az meg, hogy az AniMe Matrix kijelző aktiválva akár a saját nevemet jeleníti meg futófényként, csak a hab a tortán!
Mindenben maximálisan egyetértek Sityi barátommal, és próbálom valahogy összeszedni eddigi bigott, hardver- és gyártó-sznob agytekervényeimet, amelyek nehezen dolgozzák fel az információt, hogy bezony a vörösök durván odavágtak a kékeknek! Ez a R9 proci nagyon durva overkill, és csak a jó Isten tudja, mire lenne képes egy combosabb GPU-val (mondjuk egy 2080 Superrel) és egy gyorsabb megjelenítővel (pl. egy 240-300Hz IPS G-Sync monitorral). Asztali csúcsprocikat idéz és eleveníti meg a teljesítménye, iszonyat erős az AMD mobil erőműve! Mindez egy 1,7 kilós, kompakt, durván prémium kasztniban! Összesen két észrevételem, hiányérzetem van: egy ennyire minden ízében “all-rounder” gépről nagyon hiányzik a webcam (főleg a mostani home office-os, online meetinges, karanténos időszakból kiindulva), illetve kicsit kevés rá az a 2db “hagyományos” USB port, ha játékra is használná az ember (nekem minimum 3 bemenet kell rendszerint). Ettől a két apróságról eltekintve számomra az elmúlt évek legnagyobb meglepetése ez a masina, és talán eddigi életem egyik legnagyobb tanulsága a processzorok terén! Nem csodálom, hogy - ha igazak a hírek - lepaktált az Intel az nVidiával, hogy laptopokban AMD processzor mellé ne kerüljön 2060-nál erősebb GPU! Esélye nem lenne a kékeknek, jelenleg torony magasan verik a vörösök az Intelt az eddig látottak alapján!
(Szerk.: A fentiekben írtak a személyes tapasztalataimon alapuló magánvéleményemet tükrözik, NEM influenszer írásnak szántam! Semmilyen érdek nem vezérelt, amikor megírtam, csak az őszinte magánvéleményemnek adtam hangot!)
Javítsatok ki, ha tévednék, de eddig én úgy tudtam, hogy subnotit (a de facto standard 15,6 hüvelyknél kisebb kijelzőjűt) gamer kiépítésben eddig csak a Razer épített, nekik bejött a Blade modellcsalád. Most az ASUS is tett egy próbálkozást a ROG Zephyrus vonalába sorolva, ráadásul AMD Ryzen procival. Nocsak, mi sült ki ebből?
A külső igencsak impozáns lett. A lyukacskák rejthetnek fehér LED-eket is, amivel gyakorlatilag egy fura alakú pontmátrix hátlapi kijelzőt kapunk, amin aztán tetszés szerinti tartalmat jeleníthetünk meg (az adott korlátok keretein belül), de ha épp ki van kapcsolva (vagy nem ilyen AniMe extrával kértük a gépet), akkor is elegáns, letisztult. Hol van már az az idő, amikor a gamerség egyet jelentett a harsány szivárványszínnel? Jó, hogy elmúlt, és végre győzött a jó ízlés – a Zephyrus G14 pedig innen is kiemelkedik. Még a billentyűzet is csak sima fehér háttérvilágítást kapott, amit nem lehet gombonként állítani – nem hátrányként írom, csak jó tudni ;-). Szerintem maximálisan együtt lehet vele élni, és amúgy egy remek darabról van szó: igencsak kényelmesen tudtam rajta gépelni és játszani is. Ráadásul meglepően kicsi és könnyű. Alig több, mint másfél kilóba zsúfoltak bele játékos beltartalmat? Le a kalappal! És e két dolog miatt (praktikus méret és kellő teljesítmény) gyakorlatilag ez lett az első laptop, amit tudnék használni az asztali gépem mellett is, nem pedig csak akkor, ha ahhoz épp valami miatt nem férek hozzá.
Az emlegetett belbecs pedig: AMD Ryzen 9 4900HS, 16 GB RAM, NVIDIA GeForce RTX 2060 Max-Q, 1 TB SSD, WQHD IPS 60 Hz-es kijelző. Számomra furcsa, hogy csúcsprocihoz „csak” egy 2060 került – állítólag vagy az Intel, vagy az NVIDIA áll amögött, hogy AMD CPU-s gép nem kaphat 2060-nál erősebb GPU-t... Kár, kíváncsi lettem volna erre egy 2070 vagy 2080 Max-Q kiépítésben is. Viszont a csomag így se lett rossz, sőt – csak a processzor kissé túl erős így. A kijelző is adott okot homlokráncolásra: minek 14”-re 2560*1440 felbontás? Irgalmatlan aprók a betűk így – ha pedig nagyítok, akkor minek a nagy felbontás? Választható 1920*1080 felbontású 120 Hz-es panel is szerencsére, azzal a tuti. Na de mit is jelent ez így a gyakorlatban?
Azt, hogy így is sikerült kipréselni a Time Spyból turbó módban majdnem 6000 pontot, ami turbó nélkül sem sokkal kevesebb. Lehet, hogy ez már az új 2060, mint a nemrég tesztelt MSI Leopard esetében? A Port Royal pontszámok (turbó és „sima”) alapján már nem vagyok benne biztos. De talán annyira nem is fontos, hiszen bőven elég teljesítmény ez a legtöbb friss AAA címhez is akár, mint láthatjátok a mellékelt eredményeken. És persze a The Division 2 grafikonon az is látszik, hogy a processzor szinte unatkozik: még csak kiugró hirtelen terhelésváltások sincsenek... Overwatch alatt kiütközik a 60 Hz-es panel jelentette hártány: 120-130 fps-t simán hoz a ketyere, legfeljebb néha csúszunk le 90-100 környékére – és mindezt natív felbontáson ultra részletesség mellett. A Battlefield V multis köröm alatt pedig elég érdekesen alakult a proci sebessége. Indultunk 4,1 GHz-ről, aztán a meccs alatt ez olyan 3,6–3,9 GHz környékén stabilizálódott – bár nem egyszer láttam egy-egy magon 1,8 GHz-et is. Merőben szokatlan ez a látvány: Intelnél általában nincs ekkora szórás a stabil órajelértékénél játék közben. Az AMD egyik trükkje pont ez: sokkal finomabban tudja szabályozni a teljesítményét, így könnyebben tud a határon táncolni. A kis kasztni viszont itt kissé kiüt: 95-97 fokot kellett a hűtőnek ledolgoznia. Nem is tette a dolgát rosszul, mert még így is meglepően csendes volt a gép, talán a legcsendesebb azok közül, amiket eddig teszteltem. Viszont a szellőzőknél teljesen érthető módon nagyon felforrósodott a karosszéria – de legalább a billentyűzet és a tapipad kellően langyos marad, hogy ne égessük meg ujjbegyeinket.
El vagyok itt a PlayDome tesztlaborban kényeztetve. Tesztlabor? Fellengzős név egy sarokasztal-munkaállomásnak itt a nappalim sarkában... :D De akkor is el vagyok kényeztetve. Az FX505DU után hosszú ideig nem volt semmi, ami akárcsak egy kicsit is meg tudott volna lepni – erre jött az MSI Leopard, majd a Zephyrus G14 – és ez utóbbi még mélyebb nyomot hagyott bennem, mint a másik kettő. Abszolút kedvencnek csak azért nem mondhatom, mert sajnos az ára elég húzós (a tesztelt kiszerelés olyan 700 000 forint környékén mocorog) – talán a kisebbik Ryzennel (ami mindössze kicsit lassabb, de ugyanúgy 8 magos 16 szálas CPU), 1660 Ti-vel és a gyorsabbik Full HD kijelzővel kellően barátibb ára van, ami esetleg megfontolásra érdemes. Teljesítményben sokat nem veszt vele az ember, az RTX hiánya pedig nem hinném, hogy feltűnne.
Cikkajánló
ASUS TUF FX505DU notebookteszt – Szerelmes vagyok...
Van élet az Intel mellett! Vagy után?
