Emlékeztek még a 2016 végén megjelent Steepre? Ha nem, semmi gond – bár szerintem jópofa játék volt, zajos sikerről nem beszélhetünk az esetében. Ez nem szegte a Ubisoft Annecy csapat kedvét, és az anyacég bizalmat szavazott a kvázi folytatásnak, amiből a Riders Republic kinőtte magát. No de mit is takar ez a köztársaság?
Nekem egy jókora adag déjà vut: adott egy nagy rakás fiatal, akik egy kellemes nyílt világban összeökörködnek mindenfélét, extrém sporttal vegyítve, ezt pedig a Ridge TV közvetíti. Hogy honnan ismerős ez a miliő? A The Crew 2 nem csont ugyanez, csak verdákkal (autókkal, motorokkal, hajókkal, repülőkkel)? Sebaj, az eredetiséget nem itt kell keresni. Szóval kapunk egy szép nagy játszóteret, ami különféle egyesült államokbeli nemzeti parkokból (Yosemite, Sequoia, Mammoth Mountain stb.) lett egybegyúrva – így kapunk gazdagon havas, erdős és sivatagi-kanyonos terepet. Ha akarunk, sétálgathatunk is, de ennek különösebb értelme itt most nincs: bringa, sí, hódeszka, siklóruha és háti szárnyasrakéta közül választhatunk, valamint a barangoláshoz motoros szánt, légcsavaros siklóernyőt, rakétasít és rakétabiciklit választhatunk, ha nem épp a „normális” felszerelésből használnánk.
Maga a játékmenet különösebben nagy újdonságokkal nem kápráztat el minket. A térképen el van szórva kezdetben pár lehetőség versenyezni, majd ahogy ezekben egyre jobban boldogulunk, nyílnak meg az új lehetőségek – és kapunk új cuccokat. Ahogy egyre több futamot teljesítünk, megnyílnak a nagy versenyek, és tulajdonképpen a végső cél a legnagyobb meghívásos bajnokságot, a több sportot magába foglaló Riders Ridge Invitationalt megnyerni. Persze addig hosszú és rögös út vezet, de unatkozni biztos nem fogunk: természetesen akad a térképen nem egy felfedezni való tájrész, eldugott különleges sporteszközök, ilyesmik; plusz ott a lehetőség digitális atlétánk kicicomázására játékbeli és valós pénzért egyaránt (kell-e mondanom, hogy a valós pénzért vett játékpénzből exkluzívabb hacukákat lehet venni?).
Természetesen adott a multiplayer is, ahol a sima versenyeken kívül kapunk a tömeges eseményeket is, ahol az újabb konzolokon akár 50 fős is lehet a mezőny (a régieken ez a szám 20). Illetve ott van még a Tricks Battle Arena is, ahol hatfős csapatok kápráztatják el elképesztő trükkökkel a nagyérdeműt és a zsűrit a minél magasabb pontszámokért. A poén az, hogy ez így remekül működik, nincs hiányérzete az embernek – és nem mellesleg nagyon szórakoztató.
Az irányítás kétféle lehet: a „versenyzős” engem a Tony Hawk játékokéra emlékeztetett, míg a „trükkös” inkább a Skater XL-ére. A lényeges különbség a kettő között gyakorlatilag az, hogy a „trükkössel” nevéből adódóan komplexebb ugrásokat, forgásokat, landolásokat tudunk összehozni, de mivel ehhez szükség van a jobb joyra, így a kamera szabad vezérléséről sajnos le kell mondani. Autós játékokból már ismerős lehet a baki esetén visszapörgetés – itt is van ilyen, csak némi csavarral, ugyanis az ellenfeleink nem visszakoznak velünk...
A gépi ellenfelek kapcsán tudom egy kicsit húzni a szám, mert inkább lökdösődni tudnak, semmint versenyezni, de igazából ez sem különösebben zavaró. Az már annál inkább, hogy a matchmaking eléggé debil: sokkal magasabb szintű játékosokkal is szemrebbenés nélkül összerak, akiknek persze fejlettebb, jobb cuccuk van, így esélyt sem adva egy jó eredményhez. Ezt remélem balanszírozzák mielőbb. A másik, ami nekem nem jött be, az a Zen mód egyik butasága. Maga a Zen mód kiváló ötlet: ha nem akarunk nyüzsit magunk körül, csak kóborolnánk egyet, itt zavartalanul megtehetjük – viszont nem értem, itt miért van letiltva a fotó mód? Remek képeket lehetne készíteni mások által nem zavartatva...
Ha nagyon szigorú lennék, akkor azt mondanám, hogy a Riders Republic tökéletesen illeszkedik az Ubisoft portfóliójába: nyitott világ jól megpakolva feladatokkal, felfedeznivalókkal, ilyesmikkel – de különösebben nagy eredetiség nem igazán van benne, csak a jól bevált formulák tökéletesítése. Viszont engem valami miatt nagyon elkapott, és van egy olyan hangulata az egésznek, amely pont annyira harsány és idétlen, ami még pont nem idegesítő, hanem jól áll neki. Kellemesen árkádos játékmenetével könnyen rabul ejt – csak multizni ne kezdjen el addig az ember, amíg tisztességes bringára, hódeszkára, síre, háti szárnyasrakétára és siklóruhára nem tesz szert.
